Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-550

^gg 550. országos fllés 1900. márczlns 14-én, szerdán. számítással túlbecsülte jövedelmét, és a jótermésü években nem volt gondja arra, hogy tartaléktőkét gyűjtsön, rossztermésű évek beálltára. Kevés gazda van nálunk, ki valóban e pályára készült is, legtöbb hazánkfia esak akkor lép a gazdasági pályára, ha másra nem mutatkozott elég élesesztínek, vagy ha mást uiegúnt, példának okáért a katonai pályát; pedig jó gazdának lenni, olyannak, a ki eredményt is tud felmutatni, ma már nem könnyű dolog és épúgy megkivánja a lelkiismeretes előképzettséget, mint akármily más pálya; vasszorgalmat és gyakorlatot követel, mely tulajdonságokhoz kell, hogy kereskedelmi szellem és legalább egy kevés szakszerű képzettség is csatlakozzék, mert alig van már belterjes gazdaság, mely csupán mezőgazdasági ágazataival volna képes magát fentartani; a legtöbb már az ipar segédkezésére szorult. Különböző bizottságokban azon tanakodtak, hogy és míkép lehetne annak gátat vetni, hogy hazánk birtokai idegen kézre jussanak ; igénytelen nézetem szerint erre csak abban rejlik mód, mit következőkben vagyok bátor felsorolni. Magyar gazdáink ne költekezzenek jövedelmeiken túl, tanulják meg alaposan az egyszeregyet, készüljenek komolyan a gazdasági pályára, dolgozzanak teljes odaadással és igyekezzenek a mellett, hogy jó gazdák, ügyes kereskedőkké is válni ; ne arra költsenek sok pénzt és ne azt tartsák legfontosabbnak, hogy a parádés-lóistállóban legyen meg a díszes négyes, hanem azt, hogy az igás erőnek szánt istállóban minél több ebbe való négyes álljon, a gazdaság belterjes megmtíveltetése számára; ismerek olyan gazdát, kinek két négyes fogata is van, de azért a tavaszi vagy őszi vetéssel rendesen elkésik, mert nincs elég fogatos ereje a földnek kellő időben való megmtíveltetésére. Ha a fővárosba jönnek gazdáink, ne azt keressék, melyik a legezifrább guiurcikerektí bérkocsi, hogy elég méltó-e drága személyük továbbszállítására, hanem gondolják meg, hogy egy métermázsa búza mily rövid idő alatt el van fiakkerezve és mennyi költségbe és fáradságba kerül, míg egy ily métermázsa búza tisztán, eladásra készen, a magtárba jut. Fiaikat a gazdák ne neveljék abban a szellemben, miszerint az a fontos, hogy valaki minél ügyesebben hajtsa a négyes fogatot, minél jobban lovagoljon, vívjon, vagy minél czifrábban járja a tánczot, hanem szorítsák kiskoruktól fogva munkára, szerettessék meg ezt velük, akkor fiaik nem fognak egy fővárosi idény alatt annyi adósságot csinálni, hogy apáik egy egész évi termése sem elég annak kiegyenlítésére. Ha mindezen említetteket fontolóra vennék hazánk gazdái, nem lenne arra szükség, hogy oly törvényt léptessünk életbe, mely ha meg is gátolja a magyar birtok idegen kézre jutását, a külföld előtt megaláztatásunkra szolgálna, mert arra, a következtetésre adna okot, hogy gazdáink oly könnyelműek és meggondolatlanok, hogy tulajdonkép csak akkor képesek magukat fentartani, ha az állam gyámsága alá veszi őket, róluk gondoskodik. Károsnak tartom még a főváros pazar fényűzéssel berendezett klubhelyiségeit, kaszinóit, melyeket vidéki gazdák itt tartózkodásuk alatt látogatnak és melyek fényük és nagyszámú szolgaszemélyzetük által sok vidéki gazdabácsinak annyira fejébe szállanak, hogy odahaza, a kényelmes, de régi és egyszerű kúriájában addig nem érzi magát jól, míg jövedelmén túl költekezve, legalább is kicsiben nem utánozza a főváros fényes klubjainak berendezését, felesleges számú szolgaseregével. Ezt ások pénzt, a mibe a klubok túlságosan pazar berendezé-e kerül, inkább iskolákra, gyermekmenhelyekre és kórházakra költsük, ezekre nagyobb szükségünk van, mint klubokra. (Általános helyeslés.) A magyar gazda utazzon külföldre, ha van pénze, nem fog neki megártani, ha példának okáért tapasztalja, hogy Németországban nálánál sokkal is vagyonosabb és magasabb rangú egyének is, sokkal egyszerűbben, igénytelenebben élnek, mint ő idehaza,; a külföldre való utazás okvetlen nagyobb hasznára fog válni, mint itthon a klabblevegő és a kártyaasztal. A mi a külföldiek hazánkbani birtokvásárlását illeti, arra csak az a megjegyzésem, hogy azt még nem tartom a legnagyobb bajnak, ha egy külföldi nagyúr, vagy pénzes ember nálunk uradalmat vásárol, mert az ily uradalmakban többnyire kitűnő gazdálkodást tíznek és ezáltal a szomszédos magyar gazda legalább tanulmányozhatja, hogy és mikép kell gazdálkodni, ha az ember zöldágra akar jutni. A külföldi nagy úr. ha birtokot vesz itt nálunk, az év egy részét, legalább a vadászati idényt, mégis csak itt tölti, és így jövedelmének egy részét is itt költi el, a mi nekünk csak hasznunkra válhatik. Sokkal fontosabbnak tartom hogy arra terjeszszük ki figyelmünket, mivel lehetne meggátolni azt, hogy uzsora által tönkre ne tétessék a magyar gazda, uzsorakézre ne kerüljenek hazánk legszebb uradalmai. Különben ismervén jelenlegi földmívelésügyi miniszterünk páratlan buzgalmát, tudván azt, mennyire szivén hordja magyar gazdáink sorsát;, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Major Ferencz jegyző; Szinay Gyulai