Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

549. országos ülés 1900. márczlus 13-án, keddien. 219 Sőt itt van egy másik érdekes intézkedés is. Azt mondja (olvassa) : »Idecsatolom — azt mondja a miniszteri biztos, — az Jmportált marhák tulajdonosainak jegyzékét. Az igazságügyminiöztérium útján az összes érdekelt járásbíróságoknak megküldtük ezen jegyzéket, azzal, hogy oly rendelet adatott ki, hogy végrehajtás esetén az ott felsorolt állatok le nem foglalhatók.«• Ez ellen nincsen kifogásom, hanem ágy tudom, hogy a végrehajtási törvény ilyen privilégiumokat nem tartalmaz, és ha a t. miniszter úr ebben a tekiutetben intézkedni akar, akkor tessék a végrehajtási törvényt megváltoztatni, és ennek a népnek adott ezt a kedvezményt kiterjeszteni az ország összes lakosaira; (Közbeszólások a szélső baloldalon: Nem szabad lefoglalni ! Benne van ! Elnök csenget.) akkor miért nem volt megtartva ez a törvényes intézkedés? Azonfölül korlátozzák a tulajdonost abban a tekintetben is, hogy a tehenet és a borjut nem szabad akárkinek eladnia, és az államtól engedélyt kell kapnia annak eladatására, és csakis olyannak adhatja el, a ki biztosítékot szolgáltat arra nézve, hogy a borjut nem a mészárszékbe viszi, hanem tenyészállattá neveli föl. A legérdekesebb pedig végezetül az, hogy, a mint mondja (olvassa) : »Bizonyos pressziót gyakorlunk a marhák kitelelésére és arra, hogy az istálló építésére és berendezésére nagyobb gondot fordítsanak, s kikötöttük a szerződésben, hogy az importált marhának télen át meleg istállóban és csak olyanban, a mely ablakkal van ellátva, kell állania.« Felolvastam, hogy a szegény ruthén nép milyen lakásban lakik. S azt követelik, hogy külön istállót építsen az a nép, a mely télen mezítláb, szalmakalapban és gubában jár, és így jelenik meg február végén a sorozáson. Hát, t. ház, kompromisszumot kötöttek a miniszteri biztos úrral: bevették a^marhát lakásaikba családtagnak és így a dolog szépen elintézést nyert. (Derültség.) T. képviselőház ! Amarhateayésztés módjára is meg akarom tenni észrevételeimet. A gróf Schönborn-féle uradalom nagy marhatenyésztést rendezett be, idehozta nyugotról a drágánál drágább faj marhákat, megkísértette azok meghonosítását, de nem sikerült. Berendezett nagy tejgazdaságot ; sajtkészítményei Romániában s le egész Konstantinápolyig igen kedves czikkek voltak; de nem volt képes a megrendeléseknek eleget tenni, mert a marhaállománya elpusztult. Miért? Mert a klimatikus viszonyok nem voltak alkalmasak a nyugati fajmarha tenyésztésére, mivel az ottani táplálék táplálkozási zavarokat idézett elő az állatnál, majd ismét a tüdőlob és az ellesi nehézségek járultak hozzá a marhaállomány elpusztulásához és, t. képviselőház, a mi a fő, a harmadik generáczióban már elfajzott ez a fajmarha és lett belőle drága pénzen — közönséges riska. Bereg vármegyében legalább az a tapasztalat, hogy az északi Kárpátvidék nem fogadja be a nyugati faj marhák tenyésztését. Minek tehát azt erőltetni, különösen akkor, a midőn segélyakczióról és arról van szó, hogy annak a népnek mindennapi kenyerét biztosítsuk ? Hiszen, a ki ezt a népet ismeri, nagyon jól tudja, hogy annak vágya csak odáig terjed, hogy legyen egy kis tehénkéje, a mely mindennapi kenyerét biztosítja. Ezt pedig el lehet érni az úgynevezett riskafaj által, a mely ott megfelelő, és a melynek értéke 25—30 forint, és ha ez el is pusztul, szerezhet másikat vagy saját erejéből, vagy másnak támogatásával. De ha egy ily nagyobb értékű állatja elpusztul, a mely legalább is 150 forint értéket képvisel, egész életére szerencsétlenné van téve, és mondhatom, t. ház, hogy a nép roppant kedvetlenül fogadta ezen marhák kiosztását, a mely részénél ezen segélyezési akcziónak a szolgabirák még a csendőri szuronyt és a karhatalmat is kénytelenek voltak igénybe venni, a népre reá erőszakolni. Nagyon természetes, hogy az erőszakkal fellépő segítő kéz iránt a népnek mindjárt az első pillanatban minden bizalma elvész. És most áttérek ezen akczió pénzügyi oldalára. A miniszteri biztos jelentése szerint a bérkérdés szanálva van, mert hiszen az még hasznot is nyújt az államnak. A többi rovatok az általános nagy nemzeti szempontok megvalósítására vannak megterhelve, és melyek azok? Először az adminisztráczió költségei, másodszor különböző gazdasági ágak körüli eljárísok díjazásai, jutalmazásai, és végűi az állattenyésztés fejlesztésének költségei. Tételekben felsorolva pedig ez a következő képet nyújtja. Kérem becses figyelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Miniszteri biztos fizetése: 5000 korona; központban működő gazdasági ellenőr díja: 3100 korona; gazdasági ellenőr tanárdíja künn a külső gazdaságokban ; 2400 korona; a gróf Schönborn-féle bérgazdaságnál engedélyezett tiszteletdíjak : 5000 korona ; gazdasági tanfolyamokra lelkészek számára 4760 korona; havasi minta-parasztgazdaság létesítésére 4000 korona; épületientartási és biztosítási költségek 7000 korona; cselédek és pásztorok bérei: 6000 korona; vegyes kiadásokra, irodai, postaköltség és apróbb kiadásokra: 4000 korona; bikateleltetési állomás költsége: 4000 korona; állattenyésztési kiadás 7050 korona; a miniszteri kirendeltség múlt évi vendéglátási költségei 2465 korona; a földmívelésügyi minisztérium számlája szerinti költségei látás összege : 1970 korona; összesen 55.870 korona. Eít adja az állam, és ebből egy kenyérmorzsa nem jut a szegény népnek. (Egy hang jobbfelől •• Hát menj 28*