Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

220 549. országos ölés 1900. niärczins 13-án, kedden. le te ingyért! Derültség.) A mi pedig a népnek jut, az egy tanács, hogy kezelje azt az egy-két hold földet, a melyet az államtól túlcsigázott árban kap, megfosztva szabadságától és gyámkodás alá helyezve, okos gazdálkodással. Ide redukálódik ez a nagyszabású ruthén akczió, a melyet minden egyébnek tartok, csak nem erősítő akcziónak, s a melyet nézetem és meggyőződésem szerint másnak, mint politikai szédelgésnek, nem lehet tekinteni. De, t. ház, van itt még a kormánynak egy más ténykedése is, a mely abból áll, hogy az alföldi munkásmozgalom ártalmatlanná tételére mozgó és tartalék-munkásokat tart. T. ház! A ruthén nép fejlődésére és azon megye gazdasági viszonyaira roppant nyomasztólag hat az, a nép már teljesen el van kényeztetve. Az már csak a henyélve végzett munkáért várja az eddig is magasan megállapított napi béreket. Hallatlan az a pénzpazarlás, a melyet itt kezdettek; 80 krajczár és pálinka a napibér, holott azelőtt 25—30 krajczár volt, és a mikor nincs dolguk e munkásoknak, egyszerűen az utat babrálják. Máskor meg hónapokon keresztül tétlenül tartják ökef, csak azért, hogy ez által az alföldi munkás ellenálló képességét megtörjék. Egyáltalában kénytelen vagyok a miniszter úrnak azon intézkedését helyteleníteni, hogy tartalék munkáscsoportokat tart és szervez, így í898-ban 7000, 1899-ben 4000 munkást tartott hónapokon keresztül tétlenül. Én nem tartom azt az osztó igazság elvével összeegyeztethetőnek, hogy az állami fogadatlan prókátor, mint biró feltolja magát és ott a szegény nép terhére tegyen birói intézkedéseket. Szabályozva van a munkaadó és a munkás közti viszony, hogyha közöttük valami félreértés támad a privát életben, ott vannak az illetékes faktorok, végezzék el azokkal, hanem hogy az állam az egyik fél terhére ilyen rendkívüli intézkedéseket tegyen, mikor ez ráadásul még tetemes költségébe is kerül az államnak, ezt helytelenítenünk kell az osztó igazság elvének szempontjából. Tessék a miniszter urnak összeiratní, a mint össze is iratja már, az összes megyékben a felesleges munkásokat, a kik a gazdaközönség rendelkezésére állanak, tessék azokat nyilvántartatni a minisztériumban, ég ha valakinek munkásra van szüksége, az ott mindig megtekintheti azt a nyilvántartási könyvet és akkor az illető maga elmehet, intézkedhetik, fogadhat fel magának munkásokat. Hanem az ilyen intézkedéseket, a melyek tisztán az egyik fél megrontására szolgálnak, én a magam részéről helyeselni nem tudom. A miniszteri biztos nagyon sok intézkedést hoz javaslatba, többeket azonban nem említett fel és így kénytelen vagyok azokat kiegészíteni. így mindenekelőtt felhívom a t. miniszter úrnak a figyelmét a ruthén papság helyzetére, mert a ruthén papság a lehető legnagyobb nyomorban van népével együtt és ezen segíteni kell, mert ha rajtuk segítünk, akkor ezzel segítettünk a népen is. A kongrua rendezése természetesen ezt a diffe rencziát kiegyenlítené. Ez azonban bizonytalan időre el van halasztva. Szükséges volna tehát, hogy a t. miniszter úr oda hasson, hogy addig is, míg a kongrua rendezése bekövetkezik, a költségvetésbe egy nagyobb összeg vétessék fel a ruthén papok dotácziójának emelésére. Nagyon természetes, hogy az állami segélyt ahhoz kellene kötni, hogy aztán a stoláris díjak — melyek most szabályozva vannak, de a melyeket a papság, nehéz megélhetési viszonyai következtében, fokozni kénytelen, — ezután be is tartassanak, mert különben a szegény népen segítve nem lesz. Továbbá ajánlom a földmívelésügyi miniszter úrnak figyelmébe, hogy az uzsorát nemcsak Bereg és Ugocsa megyékben kellene hivatalból üldözni, hanem az összes felvidéki megyék területére tessék elrendelni az üldözést; hisz az hallatlan, a mi ott végbemegy. Hiszen Máramarosés Ungmegyékben is ép olyan bajok vannak az uzsora tekintetében és ott nem tes/nek semmiféle intézkedéseket. Már eddig is mulasztást követtek el. Továbbá kérem, alkalmaztasson a földmívelésügyi miniszter úr vándortanítókat a felnőttek oktatására, hogy legalább az élet fogalmának legprimitívebb elemeivel megismerkedjenek azok a szegény emberek. Továbbá ajánlom a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy az adóbehajtást ott a községi jegyzők kezéből vegyék el és azt vagy állami közegekre bizzák, vagy pedig állami közegek által ellenőriztessék, mert ez a tudatlan nép teljesen ki van szolgáltatva a jegyző s biró önkényének, és tudom, de magától a pénzügyigazgatástól is, hogy a nép az elszámolásnál lelkiismeretlenül meg van rövidítve, mert az a jegyző csakis annyit ír be a befizetett összegből az adókönyvbe, a mennyi neki tetszik, és az a szegény ruthén paraszt nép teljesen képtelen azt ellenőrizni. T. képviselőház! Van ennek az akcziónak veszedelmes oldala is, és ez az, hogy az az alföldi nép nem jó szemmel nézi. Elkeseredett hangok hallatszanak, mondják: hát mi nem vagyunk az országnak époly polgárai, mint a ruthén nép? Azoknak elengedik az adójukat, nekünk pedig adóvégrehajtás utján elveszik a házunkat, a földünket; azoknak adnak állami állatokat, földeket, nekünk pedig nem adnak semmit?! Hát, t. ház, ez az alvidéki nép tényleg azt hiszi, hogy ott kolbászból fonják a sövényeket. És épen azért hazafias szolgálatot teszek, midőn ezt az egész akcziót a maga értékére redukálom és rámutatok arra, hogy foly ugyan egy akczió, de ez afféle szabadelvű gazdálkodási rendszer, hogy