Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-549
218 o4Ö. országos ülés 1900. márezlns 13-án, kedden. és gyerekekkel, mert több család húzódik együvé. A kemencze padkáján egy öreg, beteg ember feküdt, a ki nagy erőlködéssel föl akart tápászkodni, hogy fogadjon bennünket, de nem birt sehogy boldogulni. Egyetlen ágy volt a szobában, ha ugyan ágynak lehetett nevezni azt a falba erősített deszkatákolmányt, a melyet néhány rongydarab födött. Az ágy fölött a levegőben lógott — a bölcső. Ez alapjában véve praktikus, mert a rutén anya nem kénytelen éjjel fölkelni, ha sir a gyerek, hanem egyet rug lábával a bölcsőn s az szépen elhimbálózik a levegőben.« Hát, t. képviselőház, ha ez jólétet jelent, akkor nem tudom, mi a nyomor. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Különben a t. földmívelésügyi miniszter úr már kétszer megtisztelte azt a vidéket nagybecsű látogatásával. Lehet, hogy személyesen más dolgokat látott, de ez csakis úgy volt lehetséges, ha részére Potemkin-falvakat rendeztek. (Igás! Ügy van! a báloldalon.) A földbérleteknek befizetése, t. ház, nem azt igazolja, a mit a t. miniszter úr állít, hanem megmondom, hogy mit. (Halljuk! Halljuk!) Az első bérletnél, mert árverésen adták ki ezen földeket, a zsidók bérelték ki a földek legnagyobb részét. (Mosgás a baloldalon.) A földmívelésügyi miniszter úr ezt az eljárást megsemmisítette. A második árverésen már a ruthén nép bérelte, de nem a saját, hanem a zsidóság pénzén. Nem ők fizették a bérösszeget, hanem befizették általuk a zsidók. Épen azért a föld hozamának csak egy része az övék és az úgynevezett feles marhatartási uzsora továbbra is fennáll, azzal a különbséggel, hogy most nem a zsidó, hanem az állam adja hozzá a teheneket. T. ház ! Majd ha ezek a marhák eladásra kerülnek, é» ez irányban megfigyelések lesznek, nem kételkedem abban, hogy a tapasztalat nekem fog igazságot szolgáltatni. De lehetséges-e ez máskép? Hiszen ennek a népnek betevő falatja sincs. Miből fizették volna hát ki azt a 29.000 forint bérleti összeget? Még ráadásul, ha számításba vesszük, hogy a miniszteri biztos mindenről beszámolt, csak épen a bérbe vett földek gazdasági eredményéről nem; én erről is beszámolok és azt mondom, hogy a tengeri azon a vidéken éretlen maradt, a burgonya elrothadt, a féreg megette, szóval a föld nem hozott anynyit, mint a mennyit annak a népnek a bérletért kellett fizetnie. És hogy csakugyan úgy történt a bérlett összeg befizetése, mint a hogy mondtam, azt legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a mi bérbátralék maradt, azzal az intelligenc?ia maradt adós, vagyis azok, kiknek a zsidó egyáltalában nem hitelezett. T. ház! Én sokkal szivesebben vettem volna, ha ezekkel a bérleti összegekkel a nép hátralékban maradt volna, mert ez azt bizonyította volna, hogy e nép emanczipálta magát a zsidó befolyástól. Annak idején én voltam az, a ki Bereg vármegye közgyűlésén szóba hoztam, hogy kérjük meg a kormányt, hogy ezen általa bérbe vett földek legalább az első három esztendőben minimális áron bocsáttassanak a nép rendelkezésére ; inkább később szerezheti majd vissza az állam a nekik ajándékozott, illetve előlegezett összeget. Ez nem történt meg. Most már mondhatom, hogy ez a nép örökre elveszett, itt nincsen többé segítség, és ha felszólalok, nem azért teszem azt, mintha annak a megmentésére tudnék valamit, hanem azért, hogy, mivel a t. miniszter úr tervbe vette, hogy ezt az összes felvidéki vármegyékben keresztül fogja vinni, rámutassak a hibákra és előadjam, miképen volna nézetem szerint ezen szegény nép a jövő számára biztosítható. T. ház! A népnek az állam akár akarta, akár nem, állami állatokat osztott ki bizonyos részletfizetésre, még pedig akképen, hogy az első három esztendőben fizetnek az állat értéke után 4°/o-ot, továbbá 3°/o biztosítási illetéket. És itt igen érdekes az állam okoskodása. Azt mondja: mindaddig, míg a marhának az ára nincs kifizetve, ha az elhullik, a rizikót az államnak kell fizetni. Gyönyörű rizikó! A néppel megfizettetik a 3°/o-ot biztosítási illeték fejében. Tehát nem az állam viseli a rizikót, hanem az a szegény nép. Végeredményében tehát, míg a részletfizetés megkezdődik, mert az a negyedik és ötödik évben történik, már a három előző évben 7°/o-ot fizetett a szegény nép. Ez nem sok, hanem egy segélyezési akcziónál, a hol az a feladat, hogy a népet kell a nyomorból emelni, azt hiszem, kevésnek sem mondható. Majd tovább menve, elkötelezik ezeket a szegény embereket, hogy ha kifizették és tulajdonosaivá váltak annak a tehénnek, öt év múlva, akkor sem szabad nekik azokat eladni és értékesíteni, 7 éves korukig. Hát én az állattenyésztéshez valamit értek, és különben mindig úgy hallottam, legalább azon a vidéken, a marha a hatodik esztendőben a legértékesebb, mert akkor legalkalmasabb a hizlalásra. Mihelyt a hetedik évet betöltötte, értékében visszafejlődik. Hát elkötelezni azt a szegény embert arra, hogy csak abban az évben rendelkezhessék a marhával, mikor annak értéke már visszafelé megy, ez csakugyan képtelenség. De különben is az nem szabadelvű felfogás, t. miniszter úr, mikor valakit a tulajdonában is korlátoznak. Minő joggal követeli az állam, hogy a marha felett rendelkezhessék ? Talán valami jót tett vele? Hiszen megfizettette annak értékét és 7°/ 0-os kamatát! • Ez az akczió nem szabadelvű irányban indult I meg, hanem a tökéletes abszolutizmus irányában.
