Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

649. országos Ölés 1900. márczlns 18-án, kedden. ^17 hozzá, mint a mennyiért azt azelőtt tényleg birta. De nemcsak ez nem történt meg, hanem a holdanként 1 forint 80 krajczárért bérbevett birtokot három osztályba sorozták, az első osztályban holdját hat, a másodikban négy, a harmadikban két forint 50 krajczárért osztották ki a népnek, sőt egy esztendő' múlva már felemelték 8—10 és 12 forintra, sőt lóherével vetett földek után még 20 forintot is fizettettek. Ezt mind a hivatalos jelentés mondja. Ezek oly horribilis földbérleti árak, hogy ugyanezen megye területén a legtermékenyebb tiszaháti földön sem lehet ezt a bérleti összeget eJérni. Hogy fogalma legyen a t. képviselőháznak, hogy milyen földek ezek, először is magát a föld értékét említem fel. E vidéken egy hold földnek örök vételára 40 forintnál nem magasabb; azon áron, a ruthének lakta vidéken akárhol lehet földet vásárolni. De tovább megyek. Ezek a bérbe vett földek kavicsosak, a szolyvai földek például három négy hüvelyknél mélyebb termőképességgel nem bírnak, vadvizes földek, alapeaatornázásra szorulnának s az alsó vereczkei földeken, a hegyvidéki földeken azonkívül még vadkárral is kénytelenek a termelők küzdeni. Maga a jelentés mondja, hogy ezen földeknél másfél-, maximum kétszeres termésre lehet a gabonánál számítani, aaért gabonát termelni ott nem is lehet. Ezek a földek azért leginkább burgonya, továbbá tengeri és néha zab termelésére is alkalmasak. Ilyen az önök szeretete által megindított akczió. Először drágábban vették ki a birtokot,mint a mennyit az azelőtt az uradalomnak tényleg jövedelmezett, másodszor sokkal drágábban adták ki egyeseknek bérbe és ezáltal oly magasra emelték fel a földnek bérletárát, hogy ennek végeredménye az lett, hogy ehhez csak a mozgalmat vezető inteliigenczia jutott, továbbá a rnthén népnek az a része, a mely segélyre egyáltalában nem is szóról. Mert nem kell azt gondolni, hogy a ruthének egyáltalában el vannak merülve és teljesen tönkre vannak téve; nem, a ruthének között is van egy bizonyos rész, a mely segélyre egyáltalában nem szorul. Hozzájutott továbbá a legszegényebb osztály is, de hogy milyen módon, arról még fogok beszédem folyamán szólni. Az tény, hogy az a legszegényebb osztály felkerült oda a bérezek közé, és olyan földeket kapott, hogy még neki kellene fizetni azért, hogy azt egyáltalában munkába veszi. T. ház! Az önök gondolkozását semmi sem jellemzi jobban, mint az, mikor a miniszteri biztos azt mondja, hogy a kormány itteni czélját csakis akkor fogja elérni, ha azokat a legelőbérleteket majd tíz esztendő múlva a mostani KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVII. KÖTET. bérleti árnak kétszeresével vagy háromszorosával fogja a szegény nép által megfizettetni. Előre veti tehát árnyékát, hogy ha ezt a szegény ruthén népet most belekóstoltatták ebbe az akczióba, annak idején még az eddiginél is többen meg lesznek terhelve és azjállamnak jó hizlalásra alkalmas médiumaivá fognak válni. Hát, t. ház, merem állítani, hogy azt, a mit ott a földmívelésügyi miniszter úr nevében tesznek, még a legutolsó uzsorás sem teszi ott meg és épen azért figyelmeztetem a t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy a vármegye területén az uzsorának hivatalból való üldözése el van rendelve; nagyon sajnálnám, ha egy szép napon idézést kapna és abba a társaságba belekerülne. (Derültség a baloldalon.) A bérleti összegeket is sokkal szigorúbban hajtja be az állam, t. ház, mint előtte bárki más. Nem volna bűn ez, t. képviselőház, más esetben, hogy ha ezzel a népet takarékosságra akarjuk szoktatni; de, hogy egy földhaszonbérletnél, egy segélyezési akcziónál az álJam még nyerészkedjék is, ez nem helyes, nem engedhető meg, sőt egyenesen rossz és kárhoztatandó. Mondhatom, t. képviselőház, hogy az egész akczió sikertelensége részben ezen fordul meg:, mert a ki ismeri a ruthén nép elszegényedésének okait, az el fogja ismerni annak az igazságát is, hogy a bevándorolt zsidóság lelkiismeretlen üzérkedésével és uzsoráskodásával tette tönkre ezt a népet és tette azt rabszolgájává, a mit a hivatalos jelentés elismer. És az állam azzal a ténykedésével, hogy egy birtokot megvesz s azon nyerészkedve túlad, még nem szüntette meg azt a viszonyt, a mely itt a nép és a zsidóság között fennállt, sőt továbbra is fennáll, mert sokkal szorosabbra vau az fűzve, semhogy ily egyszerű móddal őket egymástól elválasztani lehetne. Sőt merem állítani, hogy ily eljárás által ez a viszony csak még szorosabbá fog válni. Azt mondja a t. földmívelésügyi miniszter úr, hogy ott jólétet lehet már tapasztalni s ezt abból következteti, hogy a föld bérletét megfizették. Nem vonom kétségbe a t. miniszter úr állításának jóhiszeműségét, de méltóztassék megengedni, sokkal rövidebb idő választ el bennünket ezen akcziótól, semhogy most már jólétről lehetne beszélni. Egypár héttel ezelőtt egy kirándulás volt arra a vidékre, s egy hírlapíró a következőleg örökítette meg az ottan tapasztalt jólétet. Mindenekelőtt előrebocsátotta ezt (olvassa): »Hoztam magammal egy darabot kenyerökből, fővárosi ismerőseim ijesztgetésére.« Azután többek közt ezt mondja (olvassa): >> Bementünk néhány parasztházba. Fából való többnyire. Egy szűk kis szobából tiszteletünkre kiverték a birkákat, azok együtt laknak j a háziakkal. A szobácska tele volt asszonynyal 2S