Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

§16 649. országos ülés 1900. márczius lS-4n, kedden. hozta őket az ország sorsának intézőivel. Panaszra ekkor sem nyílt ajkuk, hanem az ország sorsa intézőiben megmozdult a könyörület érzete és elhatározták megmentésüket. így támadt a ruthén segélyezési akczió. A felvidék képviselői összegyűltek, előadták tapasztalataikat, borzalmas képét tárták fel a ruthének helyzetének s mindezt egy memorandumban közölték a kormánynyak Egyben megállapodtak: hogy e népet a Galicziából bevándorlott zsidóság tette tönkre. Ennek konstatálásánál tovább nem mertek menni, nehogy a mozgalomnak antiszemita jellege legyen. De érezték, hogy a bevándorlás megakadályozását czélzó intézkedések nélkül az egész akczió sikere koczkára volna téve; elhatározták, hogy mozgalmat indítanak s ennek vezetésére felkérnek két országgyűlési képviselőt, kiknek zsidó származásánál fogva minden félreértés ki volna kerülhető, úgy tudom azonban, hogy az illető képviselő urak nem fogadták el a meg bízást. Azt mondja a földmívelésügyi miniszter úr, hogy ez az akczió a szabadelvűség és a szeretet jegyében születeti-, a jogegyenlőségnek faj, osztály- és valláskülönbség nélkül minden irányban egyformán való érvényesülése mellett, s hogy ez a politika az ingadozásnak ki nem tett szabadelvű politika. Hogy ez minő politika, erről beszédem folyamán majd szólani fogok, hanem, hogy a kitűzött elvek helyesek és czélszertíek, eziránt közöttünk eltérés nem lehet. Ep ezért kérdem önöktől, hol voltak ezekkel a nagy eszmékkel, mikor e népet a romlás és pusztulás útján föltartóztathatták volna, mert sokkal könnyebb lett volna ezt megakadályozni, mint ezt a népet most abból az örvényből, a melybe jutott, kimenteni. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Nem voltak sehol. Ilyen az önök szabadéi vűsége, ingadozásnak ki nem tett politikája, mely e népet kétszer teszi tönkre, egyszer a kormányzat hibája folytán,jnásodszor még akkor is, midőn segítségére siet. Önök a szabadelvtíségnek esakugyan oly specziális vállfaját képviselik, hogy arra bátran világraszóló patentet kérhetnek. (Derültség.) Azt is mondja a t. földmívelésügyi miniszter úr, hogy ezen akcziót nem szabad elhibázott nyilatkozatokból megítélni, hanem meg kell ítélni a tényekből s az ott mutatkozó jólétből. Helyes. A tényeket fogom megszólaltatni. Mindenekelőtt készséggel elismerem, hogy a t. földmívelésügyi miniszter urat a legnemesebb intenczió vezeti, és tényleg szándéka ezen földönfutóvá lett szegény nép nyomorán segíteni. Rakovszky István : Majd ad neki Lánczy! Buzáth Ferencz: Azonban ez a nyomor sokkal mélyebb, semhogy a segély azon nemével, a melyet a földmívelésügyi miniszter úr választott, kellő eredményt elérni lehetne, sőt mondhatom, ha a mód jól is van megválasztva, nincs jól alkalmazva, mert ismerni kell a ruthének elszegényedésének okait, és ha ismerjük ezeket, akkor ezek elhárításáról kell gondoskodni, vasmarokkal kell belenyúlni s nem kerülni a bajt, mint a macska a forró kását, mert az ily eljárással szerezhetünk magunknak olcsó dicsőséget, de az a nép továbbra is szegénységben és nyomorban marad. Tudni kell, t. ház, hogy a ruthén nép hazafisága és megbízhatósága nem új keletű. Ki volt fejlődve hazafias érzülete már a régi időben; a jelenleg gróf Schönborn tulajdonát képező birtok egykor a Rákóczy tulajdona volt, a Rákóczy kor hagyományai megmaradtak nemzedékről-nemzedékre ezen népnél, mely fogékony volt a régi idő, kor szelleme iránt. Hogy ez kellőleg kifejlődni nem tudott, ennek oka az elnyomatás, melyben a szabadelvű kormányok és az elszegényedés, melybe hibáján kivtíli faktorok juttatták. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) A szabadelvű kormányok kiadták mindenkor a parancsot, hogy kormánypárti képviselőt kell választani, de a népben kifejlődött ellenzéki érzelemmel szemben csak nehezen tudták a győzelmet kicsikarni. így vált a politikai ellenállás a ruthén nép megrontásává, mert így nyert szabad kezet kizsákmányolására a kormányt támogató zsidóság (Élénk helyeslés a baloldalon.) s az uradalmi kincstár a nép kiélésére, mely abban állott, hogy a munkaadó versenytárs nélkül lévén oly munkabéreket adott, a melyek a mindennapi kenyér megszerzésére sem voltak elegendők. A közigazgatás összetett kezekkel nézte ezt, mert a tisztviselők választása fölött a zsidósággal szövetkezet uradalom s kincstár döntött, a kormányok is mindent elnéztek, mert szüksége volt a faktorokra a választásoknál. Ezekből a lánczszemekből alakúit az a rab bilincs, mely a népet szolgaságba, szegénységbe, nyomorba, ínségbe, halálba kergette. A ruthén nép megmentésére, életképességének fejlesztésére eddig tett intézkedések szerintem nem olyanok, hogy ezen teljesen elzüllött és minden igény nélküli népet úgy anyagilag, mint erkölcsileg ezekkel meg lehetne menteni. Mi történt eddig? A kormány bérbe vett egy birtokot; ezt azon szempontból tette, hogy a megélhetést egyrészt biztosítsa, másrészt, hogy az állattenyésztést emelje, s ez által ezen kereseti illetőleg pénzforgalmi ágat a nép részére biztosítsa. A kitűzött czélok helyesek és czélszerííek, de nem úgy kezeltetnek, hogy az a nép javára szolgáljon. Itt mindjárt az állam sokkal drágábban vette bérbe a birtokot, mint a mennyit az uradalomnak tényleg jövedelmezett, mert kivett 12.622 hold területet, holdanként 1 forint 80 krajczárjával. Ha ezen az áron adná tovább aztán a népnek, ez még akkor is drágábban jutna