Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

549. országos ülés 1903. márczlns 13-án, kedden. g j 5 »A kormánynak gondja lesz a gazdaosztály minden tagozatának érdekeit lehetőleg éber szemmel figyelemmel kisérni, (Élénk helyeslés jobbos balfelöl.) de elsősorban azokéit, a kik legkevésbbé tudják magukat a viszonyok súlya ellen megvédeni: hazánk földmívelő népének érdekeit. (Igaz! Úgy van!) A kormány vezethet e téren, irányíthat, de a társadalomra van szüksége, hogy ezen a téren sikereket elérhessen. (Igaz! Úgy van!) De, t. képviselőház, én a>,t tartom, úgy kell intézni a dolgokat, hogy a nép, a földmívelő nép első tanácsadóját abban a birtokosban találj ä, a 1 kinek a körében él. (Elénk helyeslés jobb és balfelől.) A gazdasági ismeretek népszerűsítése, a szövetkezeti eszmének ápolása, terjesztése, (Elénk helyeslés balfelöl.) minden ereszben fennálló, még nem egészen szabályozott jogviszonyok szabályozása és rendezése, a kisbirtokosok hitelviszonyainak rendezése és több ilyen dolog, igen fontos feladatokat képeznek, a melyek terén támogatók g, ébresztőleg, javítólag lehet haladni. De lesz talán radikálisabb dologra is szükség. Van szerencsém arra rámutatni, hogy a kormánynak szándéka a parczellázás ügyével és a telepítés kérdésével foglalkozni (Helyeslés jobb-ésbalfelől.) nemcsak gazdasági, de szocziálpolitikai tekintetben is. (Élénk helyeslés.) igen fontos kérdés mind a kettő, a mely alapos megfontolást igényel, de a melyhez hozzá kell nyúlni, hogy azt helyes alapon megoldásra vezessük.« (Élénk helyeslés.) íme, t. ház, az ország miniszterelnöke, a szabadelvű párt vezére önkezűleg rakja reá azon fundamentális gerendákat, a melyek a liberális agrárpolitika konstrukczióját hordozni fogják és ez a telepítő és parczellázó földbirtokpolitikaimmár a szabadelvű párt politikájának tartalma gyanánt domborodik ki és integráns részét képezi azon liberális és nemzeti szellemű kormánypolitikának, melyet a miniszterelnök úr az ország színe előtt kifejtett, és melyet mi ezen az oldalon becsületes őszinteséggel és lelkiismeretünk meggyőződésével támogatunk. (Éljenzés és helyeslés.) De követendő példát nyújt nekünk a t. földmíveléstigyi miniszter úr is, a ki ezt a nemzetalkotó politikát nem várt gyorsasággal a cselekvés szinterére vitte azáltal, hogy a megtartott szaktanácskozmány folytán a látszólagos ellentéteket kiegyenlítette, s az ország kiváló erejét a nemzeti konszolidáczió jegyében egyesítette, azon nagy szolgálatot végezte a haza érdekei körűi, a melynek elismerése a gyakorlati államférfiú legszebb jutalmát képezi. (Úgy van! balfelől.) A földmíveléstigyi miniszter úr kezében van most letéve, hogy a magyar nép egy folyton növekedő arányszámának a magasabb kulturéletben való részvételét lehetőleg akkép biztosítsuk, hogy társadalmi és gazdasági életének összes alakulása által a vagyonban, műveltségben, erkölcsiségben és a nemzeti erőben folyton előhaladjon. A t. miniszter úr kezében van letéve a nemzet efficziens osztályai közt a földbirtok kérdésének oly méltányos és békés megoldása, a melynek politikai következményei a nemzeti egység létrehozatalának nagy eszméje felé irányulnak. Lehet, t. ház, hogy én is rajongó vagyok; de én azt érzem, hogy a földmívelő magyar nép az, mely ennek az országnak a gyökerét képezi. A magasabb osztályok, az ágak, levelek és virágok elfonnyadhatnak, kihalhatnak; de alulról ismét pótolhatók lesznek. De ha a gyökér elromlott, a gyökér elkorhadt, az egész fa elpusztul, s csak arra való, hogy tűzbe dobassék, mint a hogy a magyar nemzet is elveszhet a fajok harczának tüzében, hogyha a nemzeti erők gyökerét elpusztulni hagyja. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelol. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. • Major Ferencz jegyző: Buzáth Ferencz! (Buzáth Ferencz: T. ház! A Rákóczy lakta magas bérezek között, honnan a szabadság verőfényének sugarai messze bevilágították a haza szentelt földjét, a létért való küzdelem nehéz harczát vívja egy népfaj, nyelvében idegen^ de érzésben magyar: a ruthén nép. Még egykor jólétben élt, ma szegénységben snyomorban tengődik, a vallásában keres csak vigaszt fájdalmára, Istenében való hit és bizalom tartja fenn életét. Néma megadással viseli sorsát és egy jajszava sincs, pedig sokat mondhatna. És miért nem mond? mert sokat haladt körülötte az idő és őket elfeledték, nem voltak szószólói, — pedig lehettek volna — elmaradt észben és gondolkozásban, mert nem részesültek soha nevelésben; mint emberek bírnak az öt érzékkel, de ezek náluk nem lettek kifejlesztve. S miként a körülöttük a csergedező patakoknak megvan saját folyásuk, a miként a természetben a növényeknek és a fáknak megvan a saját fejlődésük: ők is, mint a vadonban élők, a természet folyományának tekintették helyzetüket, nem tehintették tehát magukat elnyomottnak s mások rabszolgáinak, mert fogalmuk sincs róla, mi az a szabadság: nem tekintik magukat nyomorban élőknek, mert nem tudják, mi az a jólét. Apáiktól csak egyet kaptak örökül: a lángoló hazaszeretetet; ez élt bennük, midőn jó sorsuk volt, ezt megőrizték a sors csapásai között is. Véletlenül tudomást szereztek mások is létükről. A munkácsi ezredéves alapkő letétele, majd a vereczkei szorosokat bezáró beszkid-hegyi csúcsra elhelyezett ezredéves emlékletétel Össze-