Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-548

548. országos Illés 1900. m&rcssiüs 12-én, hétfőn. 193 nem vezet, sőt, a kik ismerik hazánk erdőgaz dasági, erdőhasználhatósági és erdőértékesítési viszonyait, habár ismételten kiemelem, hogy úgy közgazdasági mint erdőkezelési szempontból előnyös, hogy mentül több erdőbirtok váljék kötött birtokká, — ezt a tervet ilyen módon részben kivihetetlennek, részben veszedelmesnek is kell, hogy jelezzek. A felvidéki és erdélyrészi vármegyékben lévő erdőbirtokok meglehetős nagy része értétékeaíthetetlen, bükkös és nagy kiterjedésében, még ha fenyves is, a közlekedési eszközök rosszasága és hiánya, és az értékesítési piaczoktól való távolfekvése, a kihozatali viszonyok óriási nehézsége folytán igen alacsony értéket képviselő, sőt tisztán pénzügyi szempontból tekintve, inkább teherrel, mint jövedelemmel járó birtoktesteket képez. Már pedig a hitbizományt élvező is elsősorban és természetszerűleg az okszerű gazdálkodás mellett is a jövedelemre fekteti a súlyt. Olyan nagy áldozatkészség pedig nem tételezhető fel, de nem is követelhető, hogy jövedelmező birtokát egy talán kiterjedésében tízszerte nagyobb, de úgy a kezelés, mint a használat tekintetében is szigorúan korlátozott és mindenesetre jövedelmet sokká] csekélyebb mértékben nyújtó birtoktesttel cserélje fel. Ezt törvényhozási úton kötelezővé tenni igénytelen véleményem szerint nemcsak nem lehet, de végzetes hiba is volna, mert a ma nem épen minden körülmények között megbízható nemzetiségek tulajdonát képező és legnagyobb részben értéktelen erdőbirtokoknak árát aránytalanul felszöktetné és így a drága magyar földért elért eladási ár, mint vételár, épen ellenségeink anyagi helyzetét javítaná, a kik azután, ha talán aránytalanul drágán is, de tekintettel az erdők eladásával elért magas árakra, még mindig arányos árban épen a mezőgazdasági birtokokat ragadnák magukhoz, és így mint az értékesebb, tehát az érvényesülés szempontjából is sokkal hatalmasabb mezőgazdasági földbirtok tulajdonosai nemzetiségi törekvéseikben és czéljuk elérésében még nagyobb erőre kapnának. De az állami, úgynevezett kincstári erdőbirtokok sem használhatók fel e czélra. Mert ez épen nemzeti szempontból lenne visszaesés, mert mint volt szerencsém említeni, a hitbizományi birtokos elsősorban a jövedelemre fekteti a fősúlyt. Az állam pedig egyrészt nincsen erre ráutalva, másrészt az ál'am az, a melytől mint erdőbirtokostól is joggal meglehet követelni, hogy a nemzeti érdeknek áldozatot hozzon és a birtoknyújtotta hatalmát a pénzügyi tekintetek mellőzésével is fejtse ki. A kérdés csak hosszú időkön át, kellő átmenettel és tervszerűleg oldható meg, a melynek végczélját a hitbizományi mezőgazdasági birtokoknak az egész országban arányos megosztása IÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXVII. KÖTET. kell, hogy képezze. Csak röviden vagyok bátor rámutatni, hogy szerény nézetem szerint miként lehetne ezt elérni. (Halljuk! Bálijuk!) A pontos adatok felvétele, az összes viszonyok mérlegelése és a jövő előrelátható fejlődésének és alakulásának figyelembe vételével megállapítandó az a maximális mezőgazdasági terület, lehetőleg vármegyénként, a mely hitbizományt képezhet. Ezzel kapcsolatban kimondandó volna, hogy újabb hitbizomány mezőgazdasági birtokban mindaddig nem alakítható, míg a hitbizományoknak az egész országra megállapított maximális területe időközi megszűnések folytán le nem szállott és ezen esetben is csak oly terjedelemben és oly vármegyékben volna hitbizomány alakítható, a mennyit és a hol azt az arra megállapított maximális terület megengedi. Azonkívül hitbizomány alapítása minden egyes esetben csak a földmívelésügyi kormánynyal egyetértően tett előterjesztésre a hitbizomány alapítója által szerzett és kimutatandó érdemek, vagy általa nyújtandó ellenérték fejében csak a törvényhozás hozzájárulásával lenne engedélyezendő. Szabályozandó volna továbbá a hitbizományi jelleg fennállhatásának időtartama, és e tekintetben mindenekelőtt kimondandó volna, hogy hitbizomány csak egyenesen leszármazó és közvetlen, törvényes fiuörökösök által élvezhető, és hogy hitbizomány, mint ilyen, mellék- vagy leányágakra át nem szállhat. E tekintetben nem zárkóznám el még visszaható törvényhozási intézkedéstől sem. Kimondanám továbbá azt is, hogy bizonyos határidő elteltével ahitbizománynak hitbizományi jellege okvetetlenül megszűnik és illetőleg, hogy ennek eltelte előtt bizonyos számbeli utódlások után például sorrendben az 5-ik hitbizományi utód a hitbizományi jelleg megszüntetését kérelmezheti. Ezen és ezekhez hasonló törvényhozási intézkedésekkel, habár lassan is, de mindenesetre el lesz érve az előre kitűzött úgy gazdasági és nemzeti, mint talán mondhatnám, az ipar és kereskedelmi érdekekkel is megegyező és azokat legalább is érzékenyen nem érintő arányos megosztása a hitbizományi mezőgazdasági birtokoknak az egész országban, és egyúttal egészséges alapon áthelyeződése az erdőbirtokokra. Végül nem volna figyelmen kivűl hagyandó a kérdés szabályozásánál az sem, ugyancsak a kitűzött czéí mihamarabbi elérése tekintetében, hogy hitbizomány pénztőkében és illetőleg ingó értékben is alapítható, illetőleg az ingatlan hitbizomány ilyenre átalakítható legyen. T. ház! A hitbizományi intézmény hazánkban nem régi. (ílalljuk! Halljuk! a jobboldalon) Első törvényes szabályozása 1687-ben, másik 1723-ban történt. 1848 után pedig csak törvenytpótló intézkedések tétettek. Az 1723-iki törvény 25