Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-548
194 548. országos ülés 1900. márczins 12-én, hétfős. intézkedése lényegében nem egyéb, mint az, hogy az 1687-iki törvény intézkedései a köznemességre is kiterjesztetnek. Az alkotmány helyreállítása után úgy az 1687-iki, mint az 1723-iki törvények, mint magánjogi törvények visszaállíttattak, de mivel az egyik a fő-, a másik a köznemességre vonatkozott, az 1868 : LIV. törvényczikk az igazságügyminisztert e tárgyban, vagyis az egyenlősítés tárgyában, rendeleti úton való intézkedésre hatalmazza fel. E rendelet 1869. április 7-én bocsáttatott ki, de szemben a törvényes felhatalmazással, számos anyagi jogszabályt is foglal magában. Ha mindezekhez azt teszem hozzá, hogy 1867-től a mai napig kétszer annyi hitbizomány alapíttatott, mint 1687-től 1867-ig, úgy azt gondolom, nem szorul további indokolásra és fejtegetésre az, hogy a kérdésnek úgy jogi, mint gazdasági, mint magyar nemzeti szempontból való szabályozása a sürgősen megoldandó feladatok közé tartozik, és hogy e tekintetben és e munkában a talán legnagyobb és az irányító szerep a földmíve]é8ügyi kormányzatra hárul. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon) Az előadottak daczára én azonban távolról sem látom a hitbizományok intézményében gazdasági és szocziális bajaink oly nagyfokú és nagymérvű alapját és kútforrását, mint egy más a megoldandó feladatok sorozatába ugyancsak beillesztendő és a föld kérdésével szorosan össze függő kérdésben, tudniillik az úgynevezett holtkézi birtok kérdésében. (Halljuk ! Halljuk ! a jobbés baloldalon.) Tisztán csak tájékozásul van szerencsém felemlíteni, hogy az 1896-ban a földmívelésügyi kormányzat által Magyarország földmívelése czímén kiadott munkában foglalt adatok szerint az összes egyházi, tehát lioltkézi birtokterület 2,403.332 kataszteri holdat tesz ki és ennek a területnek nagy átalánosságban körülbelül fele erdő. Eddig a bevett egyházak ingatlanokat csakis királyi jóváhagyás mellett szerezhettek, és ha e jóváhagyást kimutatni nem tudták, a telekkönyvi hatóságok a tulajdonjog átírását, illetőleg a bekebelezést megtagadhatták. Ámde a királyi kúria, ha jól tudom, 1898. ápril havában tartott teljes ülésében hozott határozatával kimondotta, hogy az egyházat korlátozó törvények elavulván, nincsenek hatályban, az egyházak tehát szabadon szerezhetnek ingatlanokat. Ebben a határozatban sokkal nagyobb közgazdasági veszélyt látok rejleni, mint a hitbizományok teljes intézményében. Hiszen a hitbizomány alapítása végeredményében és lényegében nem egyéb, minthogy oly birtok, a mely rendszerint hoszszabb időn keresztül volt a család kezén és ki volt vonva a forgalomból, az jövőre is kivouatik a foigalomból. De a holtkéz birtokszerzési joga által beláthatatlan időre újabb és újabb kivonások történnek. (Igaz! Úgy van!) Röviden, inkább jelzőül kívánok rámutatni arra, hogy én a magam részéről a kúria ezen határozatát nem tartom egészen törvényes alapon nyugvónak. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Az első és igazi a holtkezet korlátozó törvények az 1498: LV. és LXV. törvényczikkek. Az 1647 : XVIII. és 1715 : XVI. törvényczikkek ezeket megerősítik. Az 1848 : XX. törvényczikk a vallásfelekezetekre nézve is a tökéletes egyenlőséget állapítván meg, az én meggyőződésem szerint kétségtelen, hogy az összes koltkézi törvények is valamennyi vallásfelekezetre általában érvényre jutottak. De az 1895 : XLIII. törvényczikk 6. §-a kifejezetten fentartja az összes felekezetekre eddig hozott törvényeket, míg a 9. §-a tovább megy és az ezután alakulandó felekezetekre határozottan holtkézi korlátozásokat állít fel. Ha mindezekhez még csak azt teszem hozzá, hogy jogszokásaink szerint minden újabb törvényben az azt érintő azelőtti törvénynek vagy fentartása, vagy hatályon kivul helyezése kimondatík, a kúria annak kimondásával, hogy a holtkézi törvények elavultak, igénytelen véleményem szerint, legalább is az összes eddigi törvényhozási intézkedésekkel szemben egy teljesen új és más alapra helyezkedik. Mindenekelőtt tehát érvény lenne szerzendő, ha máskép nem lehetne, törvényhozási alapon a holtkézi törvényeknek, hogy azoknak jogi hatálya visszaállíttassák Ugyancsak ezzel kapcsolatosan intézkedés lenne teendő arra nézve, hogy úgy a holtkézi, mint a hitbizományi és kötött jellegű mezőgazdasági birtokokra az államfelügyelet mellett való kötelező kezelési rendszer alkalmaztassák. Ebben a tekintetben zsinórmértékül szolgálhatna az 1879 : XXXI. törvényczikk, természetesen a mezőgazdaság lényege és természete által követelt megfelelő módosításokkal és változásokkal. Hosszadalmas lenne, és nem is akarok visszaélni a t. ház türelmével, (Halljuk! Halljuk!) fejtegetni részletesen mindazokat a gazdasági, szocziális, magyar nemzeti szempontból is messze kiterjedő előnyöket, a melyek ily irányú törvény alkotásával eléretnének. De kétségtelen egy, hogy összes gazdasági szocziális bajaink égető kérdéseinek orvoslása egy hatalmas lépéssel vitetnék előre. Végre legyen szabad a fentiekhez még egy, látszólag helyi, tényleg azonban országos érdeket képező kérdést soroznom és azzal nagyon röviden foglalkoznom. Ez az erdélyrészi magyarság és birtokviszonyainak kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A mi itt a földmíves szoczializmusban mint nemzeti veszély nyilvánul, az az erdélyi részekben a nemzetiségi munkásságban nyer kifejezést. De nem térek rá a nemzetiségi kérdésre, mert hitem és meggyőződésem, hogy figyelemmel a
