Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-548

jgg i>48. országos ülés 1900. márczius 12-én, hélfán. volt, van és lesz mindig. Gazdátlanul, téveteg állva, teljes egészében a szocziális agitátorok kezeibe került, a kik, a mint ezekből is látható, benne igen könnyen művelhető és nagyon termékeny talajra találtak. Vegyük még mindezekhez a munkás keresetikörének apadását, a közterhek növekedését, a nagyobb parasztbirtokok elaprózäsát, közigazgatási rendszerünk államtisztviselői szervezetünk hiányait, hibáit; vegyük még hozzá iparunk és kereskedelmünk pangását, a földszerzésnek ki nem elégíthető vágyát: úgy ezek nagyjában, de hangsúlyozom, csakis nagyjában, a földmíves szocziálizmus keletkezésének, elfajulásának és létezésének alapjai, okai és gyökerei, és csak részben okozzák ezt a hitbizományi kötött és »holt kéz« birtokok. T. ház! (Halljuk!) A hitbizományok a jogi egyenlőség és méltányosság szempontjából Tagadhatatlanul elavult és részben igazságtalan intézményt képeznek. (Mozgás a szélső baloldalon.) De ha figyelembe veszszük hazánk jelenlegi földbirtok-tulajdonviszonyait, 'és tekintettel vagyunk nemzetiségi állapotainkra: [ágy nem tartom teljesen indokoltnak és igazoltnak azt a nagy ellenszenvet és irtóháborút, a mely az utóbbi időkben ezen intézmény ellen irányúit, és összes gazdasági és szocziális bajaink főkútforrásáúl ezt jelöli meg. (Helyeslés balfelöl.) Kétségtelen, hogy a magyar nemzeti állam fentartó eleme, hogy úgy mondjam, gerincze, a mohácsi vésztől 1848-ig középbirtokososztályunk volt, ámde ez az osztály ma már annyira megapadt', hogy feladatának teljesítésére többé nem elegendő és nem elég erős. Ezzel szemben tehát észszeríí-e, helyes-e, ezen azt magyar nemzeti szempontból, habár csak részben is, de minden esetre helyettesítő, és a magyar állam ellen irányuló törekvéseknek gátul szolgáló, és úgy gazdasági szempontból, mint a földtulajdon birtoklása szempontjából ma teljesen biztos alapunkat a középbirtokosok sorsára juttatni? (Úgy van! a baloldalon.) Meggyőződésem, hogy nem, már csak azért sem, mert úgy a hitbizományi, mint egyáltalában a kötött birtokok ma már nemzeti missziót is teljesítenek, és mindaddig, a míg helyettesítésükről a kellő és megfelelő módon gondoskodás nem történt, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) azoknak létezése magyar nemzeti szempontból sem kifogásolható. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ezekkel szemben azonban viszont igaz és kétségtelen az, hogy a hitbizományok kérdésének a magyar nemzeti érdekeknek megfelelő irányban való megoldása, valamint e kérdés lényegében való törvényhozási szabályozása elől többé kitérni nem lehet. A hitbizományi birtokok összes területe az eddigi statisztikai adatok szerint: 2,349.970 katasztrális hold. A mennyire a rendelkezésemre állott adatokból megállapíthattam, ezen összterületből nagy átlagban 1,100.000 katasztrális hold képez erdőbirtokot, tehát kereken és nagyjában véve körülbelül a hitbizományi birtokok fele erdőbirtokot képez, a mely ez idő szerint 65 hitbizományt élvező birtokos között oszlik meg. Legnagyobb hitbizományi erdőbirtok a Schönborn- Buchheim-féleBeregvármegyei hitbizomány, 203.745 katasztrális holddal. Ezt követi a herczeg Esterházi-féle de már nyolcz vármegyében szétszórva, 156.184 katasztrális holddal. Ezután sorakozik a Koburg herczeg-féle hét vármegyében 144,877 katasztrális holddal. A többi már leszáll 70.000 holdra, és azon alóli egész minimális területekre. Nem lesz talán érdektelen a t. ház előtt a magyar nemzet véghetetlen türelmének igazolásaképen ha felemlítem, hogy egynek kivételével a legkisebb hitbizományi erdőbirtok a báró Haynau Gyula-féle (Mozgás a szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk!) A hitbizományok mezőgazdasági birtokokban tehát kereken 1,"250.000 katasztrális holdat foglalnak el. Ha a hitbizományok által elfoglalt gazdasági területeknek ezen lekötött mennyiségét tekintjük, akkor én ezen területet aggodalomra okot szolgáltatónak és aránytalannak nem mondhatom. De, ha a lekötött területeknek vármegyék szerinti megoszlását tekintjük, akkor már igenis aggodalomra okot szolgáltatónak és aránytalannak találom. Csakis a mezőgazdasági területeket véve alapúi, — mert hiszen az erdőknél, tekintettel az erdőtörvényben foglalt korlátozásokra, általában a kötöttség jelleg előnyös, — túlnagy, sőt aránytalanul nngy területet foglalnak el a hitbizományok a mezőgazdasági területen: hogy csak egy párt soroljak fel, Somogy megyében 132, Sopronmegyében 105, Csongrádban 77, Zalában 71, Mosonyban 67, Baranyában 63, Zemplénben 53, Nyitrában 44, Fehérmegyében 42, és Bereg-megyében 42 hold, és így tovább egész 400 katasztrális holdig. A legnagyobb területet foglaljak el mezőgazdasági birtokokban a hitbizományok a Duna jobbparti vármegyékben, míg ellenben Árva-, Zólyom-, Győr-, Mármaros-, Ugocsa-, Bácsbodrog-, Torontál és 11 erdélyrészi megyében hitbizományi birtokok egyáltalában nem léteznek. A megoszlás tehát aránytalan és ebben rejlik a bajnak alapja és gyökere. A segítésnek, az orvoslásnak az a módja, a melyet Beksics Gusztáv t. képviselőtársam is elismerést érdemlő nagy munkájában ajánl, hogy tudniillik a hitbizományok azon vármegyékből, a melyekben az illető vármegye mezőgazdasági területének tóluagy részét foglalják el, helyeztessenek át a felvidéki és erdélyrészi vármegyékben lévő erdőbirtokokba, — a kérdés gyökeres megoldására és a bajnak állandó orvoslására