Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-548
548. orstógos ülés 1900. márczins 12-én, hétfőn. jgj épületátalakítási költségek fedezésére, úgy, hogy ezek levonásával is mutatkozik 1,114.441 korona tényleges és olyan kiadási többlet, melyet a t. földmívelésügyi miniszter úr az ország közgazdaságának fejlesztésére, czéljainak elérésére és feladatainak megoldására fokozottabb mértékben felhasználhat. Nehogy a t. házat, a különben is ismert apróbb részletekkel untassam, legyen szabad épen a főbb tételekben rámutatnom ezen összeg felhasználására. (Halljuk! Halljuk I) Emelkedik a kiadások tényleges összege az állami lótenyész-intézeteknél 220.000 koronával, az állattenyésztés, havasi és tejgazdaságnál 257.000 koronával, a mely összegnek azonban meglehetős része a felesleges vajtermékek külföldön való értékesítésének előmozdítására van előirányozva; a szőlészet és borászatnál 352.000 koronával, a telepítési és gazdasági műszaki hivataloknál 201.000 koronával, végül kertészetés gyümölcsészetnél, főleg egyesületi támogatásra 92.000 koronával. Tekintettel tehát a megoldandó feladatok nagyságára, kétségtelen, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úrnak rendelkezésére álló, illetőleg bocsátandó ezen költségvetési többletösszeg, a mely a már fejlődésben levő intézmények által majdnem teljes egészében igényeltetik, a visszaesés kikerülése végett, oly csekély, hogy ezzel az összeggel a hozzá kötött várakozásoknak, a működéséhez fűzött reményeknek csakis a legnagyobb takarékosság szemmeltartásával, helyes, körültekintő, előrelátó és fáradhatatlan munkássággal felelhet meg, de semmi esetre sem elégítheti ki a sok oldalról támasztott és hangoztatott kívánságokat és követeléseket. Szűk az a pénzügyi keret, melyben mozognia kell, de nagyok anyagi részeikben is, a megoldásra váró feladatok. Ezek közül csak egy-kettővel kivánok röviden foglalkozni, (Halljuk 1 Halljuk!) és úgy a t. háznak, mintáz igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrnak figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Minden bajnak, minden betegségnek alapját, kútforrását kell megkeresni, ha a bajt teljes egészében megszüntetni, a betegséget alapjában megorvosolni akarjuk. (Helyeslés jobbfelől.) Ne álltassuk magunkat tehát azzal, hogy a földmíves- szocziáíizmus kérdése meg van oldva, avagy csak ideig-óráig is el van nyomva; lappangó, de tényleg létező a baj, tehát foglalkoznunk kell vele, keresni kell a bajnak gyökerét, elfajulásának alapjait és indító okait annál is inkább, mert a magyar földmíves-szocziálizmus eredeti jellegéből kivetkőzve, immár a magyar nemzeti érdekeket is támadja. Én a magam részéről az első alapokot abban találom, hogy az 1848-iki ; törvények által adott egyenlőséget a nép a gazdasági egyenlőségre is vonatkoztatta. Megerősítették ők abban a lelketlen izgatók tévtanai is, a melyek csakis a vagyonos osztály és a nép közötti különbözetet színezve ki élesen, mintegy mesterségesen is oltották a népbe a vagyon kiegyenlítése iránti törekvést. Látom a további okot a birtokrendezéseknél, az úrbéri törvény végrehajtásánál tagadhatatlanul felmerült nagymérvű hibákban és visszaélésekben, mint nemkülönben és nem kisebb mértékben, a sajnos, később bekövetkezett politikai pártoskodások romboló munkájában, a mely a népet józanságából kiforgatta, kivetkőztette, és a földosztás eszméjét a szegényebb népnél majdnem általános reménynyé növesztette. (Úgy van! a jobboldalon.) Következett a munkaadó és a munkás közti viszony átalakulása, a konvencziós rendszer, a gépek korszaka és középbirtokos osztályunk pusztulása. A nép vezető nélkül nem tud ellenni széles e világon sehol. Addig, a míg középbirtokososztályunk földét maga mívelte, maga gazdálkodott, községének ügyeivel, a nép aprócseprő bajaival foglalkozott, egyúttal önzetlen vezetője és érdeknélkűli tanácsadója is volt a népnek és azt szeretetteljes kézzel helyes, a kellő és a magyar nemzeti érdekeknek megfelelő irányban is tudta megtartani. (Úgy van! a jobboldalon.) Ámde középbirtokososztályunk meglehetős részében tönkrement, birtokai részben elaprózódtak, részben a nagybirtokokba és latifundiumokba olvadtak be. Egy más része a közterhek miatt birtokából megélni nem tudva, azt bérbe adta, ő maga pedig hivatalban van, az élet terheit elviselendő. A bérlő csak ideig óráig van helyéhez kötve. A jövőbe ható érdekszálak nem kötik, hagyományos érzelmi kötelékek nem fűzik, nem kapcsolják sem a községhez, sem a néphez. (Ügy van! a jobboldalon) Tehát nemcsak nem önzetlen, érdeknélkűli vezetője és irányítója a népnek, hanem épen ellenkezőleg, — tisztelet a kivételnek, — érdeke az, hogy ottlétének ideje alatt anyagilag minél inkább emelkedjék, tehát a népet saját érdekében kihasználja, sőt igen sok esetben annak hiszékenységét és tudatlanságát a maga előnyére kizsákmányolja. (Általános tetszés.) Ezen átalakulásban nagy mértékben alakúit át társadalmunk is. A fényűzés, a hiúsággal párosult nagyravágyás, (Úgy van! a jobboldalon.) a lenézés, a kicsinylés, az erkölcsök lazasága, sajnos, minden téren, (Általános tetszés.) ezek mintegy jellemzői a mai kornak, és ezeknek hatása alatt az a csekélyszámú középbirtokos is, a ki birtokát még kezében tartja, kivéve a kiveendőket, átalakult. Nem érintkezik a néppel, azt lenézi; nem törődik községének ügyeivel, azt kicsinyli; nem irányítója, nem vezetője többé a népnek, ezt már nem tartja nobile officziumnak. Elvesztette tehát a nép vezetőit ezen a téren és sajnos, más téren is. Ámde vezetőre szüksége
