Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-548

648. orseágos illés 1900. niárczlns 12-én, nétffin, 189 szeptember végéig odahaza dolgozhatnék, és képezné az ő apjának, vagy családjának munkaerejét, vagy munkaerejének szaporítását. Ha az a nagy Németország, melynek ugyancsak győztes hadserege van, képes kioktatni két év alatt az ő katonáit, azt hiszem, a magyar ember, a ki ugyancsak harczra termett és nem kevésbbé tanulékony, szintén elsajátíthatná a tudnivalókat két esztendő alatt. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Polczner Jenő I Csak magyarul kell tanítani őket! Nem hier-rel! Molnár János: Most áttérek arra a dologra, hogy mikép vélem én a nagy gazdasági bajokat az amerikai törvényeknek szellemében megszüntetni, vagy legalább is a helyzetet megjavítani. Az első és legfőbb dolog, a mit azt hiszem mindnyájan elismernek a t. képviselő urak. az, hogy a kisgazdának olcsó és felmondhatatlan hitelt nyújtsunk. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Erre nézve, t. képviselőház, épen néhány hét előtt Belgiumban a legelőkelőbb képviselők a következő határozati javaslatot nyújtották be a kamarába: »Mondja ki a kamara, hogy egy ötvenmillió frankos, különös alapot létesít a mezei kisbirtok karbantartására és kifejlesztésére. Ezt az összeget a kormány 2 és l

/2°/o-o& kamat mellet szövetkezetek vagy alapítandó mezőgazdasági irodák rendelkezésére bocsájtaná. A hitelintézetek vagy irodák kizárólag ingatlan szerzésére vagy megnagyobbítása czéljából engedélyezhetnek jelzálogos vagy törlesztéses kölcsönt, és kibocsáthatnak zálogleveleket. A kölcsön kamatja legföljebb 3 és 1

/2°/o-os lehet és legkésőbb 30 esztendő alatt fizetendő vissza évi, negyedévi, vagy havi részletekben. A törvény egyedül munkások, alkalmazottak, vagy kisbirtokosok javára készül, de csak akkor, ha annak a birtoknak értéke nem haladja meg a tízezer frankot. A mezőgazdasági irodák és hitelszövetkezetek élvezni fogják azon adókedvezményeket, a melyek a munkás-lakásokra vonatkozó törvény alapján engedélyeztettek. A kölcsönök adásának módjait királyi rendelet fogja megállapíteni. Ezt vélem én szükségesnek nálunk is. Mert mi történt nálunk ? Hárommillió forimot bocsátott a kormány a hitelszövetkezeteknek rendelkezésére; azt is csak az országos hitelszövetkezeteknek, mert ha elég szerencsétlen valamely hitelszövetkezet, keresztény jelleggel, hogy úgy mondjam, megbélyegezve lenni, akkor segélyre nem számíthat. De hát mi ez a hárommillió ahhoz a roppant szükséglethez, hogy a magyar kisgazdának igazán a hóna alá nyúljunk és kiemeljük őt abból a hínárból, a melybe jutott! Mi ez, t. képviselőház, ad tantam sitim? Annyi, mint egy halacska a folyóbau, egy hangyácska a zsombékban. A másik, a melyre vonatkozólag határozati javaslatot is leszek bátor azonnal a ház elé terjeszteni, azon intézkedés, a melynek példáját nekünk Horvátország, a testvérország nyújtja, a hol szintén néhány hét előtt, és pedig maga a kormány a következő törvényjavaslatot terjesztette a tartománygytílés elé: »Egy bizonyos minimum állapítandó meg, a melyen alul a kisgazda semmi néven nevezendő vagyonát végrehaj tani nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a minimum a földbirtoknál LikaKrbvamegyében három hold, Zágráb és BelovárKőrösmegyékben hat hold és végül Pozsega- és Szerémegyékben nyolcz hold. A fundus instructus minimuma, a melyet mint a parasztbirtok elválaszthatatlan tartozékait kell tekinteni, a következő: két ló, vagy két ökör, egy tehén, vagy két kecske az összes takarmány és szalma, valamennyi gazdasági eszköz, a következő év vetőmagja és mindaz az élelmi szer, a mely a családnak életfentartásához a legközelebbi aratásig feltétlenül szükséges. (Helyeslés balfelöl.) Ezek a megszorítások nemcsak a magánfelekre, de az államkincstárra is vonatkoznak, midőn adóhátralék fejében akar végrehajtani,« (Helyeslés, balfelöl.) Erre vonntkozőlag tehát van szerencsém a következő határozati javalatot benyújtani (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Utasíttatik a kormány, hogy haladéktalanul törvényjavaslatot terjeszszen a t. ház elé, mely olyan, megyénként taxatíve felsorolt földminimumot állapít meg, a melyen alál a kisgazdának semmi néven nevezendő birtokát, vagy annak műveléséhez okvetlenül szükséges eszközeit és állományát, sem adóhátralékért, sem egyéb tartozásért elárverezni nem szabad.« (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem szükséges, azt hiszem, bővebben indokolnom ezen határozati javaslatot, mert a ki azt elolvassa, vagy hallja, első látszatra szemébe ötlik, hogy egy vonással, egy csapással megmentketnők ilynemű törvény által a szegény kisgazdát az uzsorások üzelmeitől,és egyúttal figyelmessé tennők a hitelezőket, hogy a kisgazdának erején túl ne hitelezzenek, és így elérnők azt, hogy elkerültetnék az, a mi azon hármas bajnak, a melyről szólottam, tulajdouképeni gyökere , s mely abban áll, hogy veszélyben forog általok a kisgazda, arra nézve, hogy vagyona lassanlassan és észrevétlenül elpárolog, mint a kámfor, vagyis elérnők azt, a mire az országnak törekednie kell, hogy tudniillik a kisgazdát földjéhez, és a földet a kisgazdához bilincselje. Mielőtt befejezném beszédemet, még röviden két kérésem volna a t, miniszter úrhoz.