Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-548

188 M. országos ülés 1900. niárczius 12-én, hétfőn. bajok másutt is előfordultak, —Észak-Amerikában a no-rent mozgalom és a home stead-rule keletkezett. Az első odairányúlt, hogy a birtokos maga mtívtdje földjét, s így a föld meg legyen védelmezve a bérlők és albérlők kizsákmányolásától. A második meg a nagy tőke uralmától akarta megvédeni a birtokost, mert a törvény szerint annak há^a, gazdasági épületei, instrukcziója, termése, vetőmagja, és birtokának bizonyos hányada, sem meg nem termelhető, sem el nem árverezhető. Hogy mily fényes eredményt hozott létre e két institttczió, kitetszik .abból, hogy Észak-Amerikában öt és fél millió gazda van, vagyis minden nyolezadik lakos birtokos. Tudom, hogy a hány ház, annyi szokás, s a hány ország, annyi benne a mindennemű különbség. De azt is tudom, hogy ha valahol egy gyógyszer használt, az — mutatis mutandis — másutt is haszonnal alkalmazható. De mielőtt erre részletesen reátérnék, előbb az általam tüneteknek nevezett bajokra kívánok néhány remediumot ajánlani. Az első volna a földadó leszállítása, a melyet mi folyton sürgetünk. (Élénk helyeslés balról.) Mert annak az adónemnek eltörlése, vagy inkább csak névcseréje, melyet a pénzügyminiszter úr múltkori expozéjában kilátásba helyezett, vagy az a létminimum, a melyet emlegetett, egy hajszállal sem fogja a kisgazda baját orvosolni. (Ügy van! bal felöl.) Az árvízmentesítő, a belvíz levezető költségek s egyáltalán a vizimunkák hányada szintén leszállítandók, és e tekintetben valamely javulást okvetlenül kell létesíteni, mert folyton fölhangzik a panasz, hogy számos époíy kisgazdák mennek tönkre, és épen a védekezés költségei által, kiknek megvédésére a védelmi munkák létesültek. (Ügy van! balfelöl.) A kisgazda váltóképességét is vagy el kell törölni, vagy legalább módosítani, mert nem szabad egy hozzá nem értő ember kezébe oly eszközt adni, melylyel kétszerháromszor is arathat egy évben, holott földje csak egyszer terem; tudniillik nem szabad engedni, hogy a váltó útján jövedelmét kétszerháromszor meghaladó Összeget vegyen fel a kisgazda hevenyébmi adósságul, mert annak törlesztésére neki csak évi termése szolgálhat, s a mi azon felül van, már a földbirtok rovására megy, a mint ezt a tenger árverésből láthatjuk. Egyáltalán, úgy vélem, mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy a váltóhitel nem a kisgazdák kezébe való. Az jó lehet, és jó is az iparosnak, a kereskedőnek, de nem a kisgazdának, mert az, még ha tudna is vele bánni, nem tudja azt az ő gazdaságának keretébe beilleszteni. Azután a könnyű és könnyelmű adósságszerzést, a melyre a takarékpénztárak nyújtanak a kisgazdáknak módot és alkalmat, szintén kellene reformálni. Azouban a takarékpénztárak nálunk ez idő szerint »ne nyúlj hozzám« virágok; (Igaz! Úgy van! balfelöl) talán azért is, mert a takarékpénztári igazgatók, különösen képviselőválasztások alkalmával, igen nagy potentátok. Köztudomású dolog, hiszen itt a képviselőházban is olvastunk fel nem is egy olyan ultimátumot, a milyen a szegény adósokhoz ment a takarékpénztáriintézetektől, hogy jaj nekik, így, vagy amúgy, ha nem erre és erre szavaznak, a kit tudniillik preskribált az illető takarékpénztár. A takarékpénztárak roppant osztalékokat adnak; tessék csak megnézni az egri.budapesti, soproni, pozsonyi, debreczeni takarékpénztáraknak az osztalékait, s ezt mind, majdnem javarészt a szegény kisgazdáknak kell kiizzadniok. Azután milyen perczenttel dolgoznak! (Igás! Ügy van ! balfelöl.) Hány takarékpénztár van, hol — még 8 ra jó volna, — de 9—10—11—12—13°/Wa is dolgoznak, megint csak a szegény kisgazdának a rovására. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Igaz, ha nem volna takarékpénztár, még rosszabb volna, és azért, nem is mondom, hogy töröljük el a takarékpénztárakat, hanem reformáljuk talán úgy, hogy egy bizonyos hányada a kisgazda vagyonának maradjon mindig olyan, a melyet nem lehet a takarékpénztárnak megterhelnie; mert ha ez így tart, a mint jelenleg halad, akkor oda jutunk egészben, a hol most vagyunk már javarészben, hogy tudniillik a kisgazda voltaképen nem tulajdonosa, hanem csak birtokosa a saját földjének és robotol az ő hitelezőjének, akár takarékpénztárnak, akár másnak nevezzék azt. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Méltóztassanak csak például megnézni Dunaszerdahely vidékét. A t. miniszter úr bizonyára ismeri e vidéket, ott is két-három takarékpénztá dolgozik, talán prosperál is, de méltóztassék e vidéket megnézni, teljesen tönkre ment közgazdaságilag, illetőleg földbirtokaira nézve. Azután mit szóljak az uzsoráról! Nom régen felfedte azt egy férfiú, tudniillik Egán, ki a felvidéken Eöngten-sugarakat bocsátott arra a sötétségre, a mely ott egészen elfedi a vidéket, de higyjék el, más vidéken sincs ám sokkal különben. Óriási az a pusztítás, a melyet akár a gabönauzsora, akár más uzsora véghez visz hazánkban. Azt kívánnám a t. kormánytól, hogy erélyének egész súlyával, vasvesszővel és lángostorral űzné ki az uzsorásokat az országból, (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) mert különben teljesen tönkre fogják tenni e hazát. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) A katonáskodásnak tartamát is óhajtanám, ha leszállítanák, és pedig vagy két évre, vagy egy egész és két félévre, tudnnilílik úgy, hogy az első évben az újonczot ott tartanák egész évben, a következő két évben pedig csak októbertói áprilisig, hogy áprilistól kezdve egész