Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-540

If 540. országos ülés 1900. én azt gondolom, nem is olyan lehetetlen dologra törekszem. Hiszen akár osztrák, akár német, akár angol tőkepénzes, vagy gyáros legyen valaki, ha számot vet magával, mielőtt elmenne Kínába, vagy Japánba gyárat alapítani, a viszonyok ismereténél, a jogi biztosítékoknál, a hitel viszonyoknál fogva, minden tekintetben sokkal inkább kezeügyében van Magyarország, (Igaz! tlgy van!) s ennek következtében sokkal természetesebb, hogy iít alapítson gyárat, mint másutt. És e tekintetben én, természetesen nem kizárólag, hanem elsősorban — egész őszintén és loyalisan mondom, — az osztrák gyárosokra számítok. Ez saját érdekükben van. Ha megakarják tartani Magyarországot, mint fogyasztó közönséget, (Helyeslés,) akkor magyar gyárakat kell, hogy csináljanak, mert hogy mi fogunk csinálni gyárakat, bárhonnan veszszük a pénzt, az bizonyos. (Általános, élénk helyeslés.) Ennek következtében mi természetesen, egé^z loyalisan szívesen előbbséget adunk nekik, de.kizárólagosságot nem. (Helyeslés.) A kisipar tekintetében sokkal nehezebb helyzetben vagyok, mert itt olyan versenynyel van dolgunk, a melyben a nagy gyáripar és a nagy kereskedelem által behozott fogyasztási czikkek dominálnak. Azonban azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom — jelentékeny emberek mondták már ezt, én csak utánuk beszélek, de a tapasztalás által igazolva, — hogy sok dolgot lehet tenni a kisipar érdekében. Az első dolog a szakképzettség szinvonalat emelni, másodszor a kisipar czikkeiaek a valódi szükségnek és ízlésnek megfelelővé tételére hatni a kiképeztetés által; harmadszor a kisiparosokat szövetkezetbe vonva, ezáltal nyersterményeiknek olcsóbb beszerzését, negyedszer a hitelnek javítását eszközölni; (Helyeslés.) ötödször őket gépekkel felszerelni. (He' lyeslés.) Most méltóztassanak meghallgatni, hogy mit tettem e tekintetben, (Halljuk! Halljuk!) Oda hatottam, hogy először a közönséges paraszt mesteremberek, a hogy szoktuk mondani, például a fazekasok némely helyütt, a szabók másutt stb. kellő kiképeztetésben részesüljenek az újabb gyártási módok tárgyában. Ezt több helyen berendeztem és ezt a rendszert nagy mértékben folytatni és fejleszteni kívánom. Oda hatottam, hogy jöjjenek létre közöttük szövetkezetek; e részben a központi országo shitelszövetkezettel léptem szerződéses viszonyba, és bár nagyon sok vonakodás és bizalmatlanság van a kisiparosoknál e tekintetben, elértem azt, hogy létesült összesen 20 új szövetkezet. Minthogy pedig most összesen 31 ily ipari, fogyasztási- és hitelszövetkezet van, mely összeköttetésben van a központtal, méltóztatik látni, hogy e szövetkezetek kétharmadrésze ez alatt az év alatt jött létre. Iparkodtam nekik minél nagyobb hitelt biztosítani, mäxczlns 2-án, pétiteken. részben alapítvány által, részben, bár kisebb részben, üzletrészek aláírása által az állam részéről ; hogy az üzletrészek ne veszélyeztessenek, összeköttetésbe léptem a központtal, a mely az ellenőrzést gyakorolja, és elértem, hogy e részben új, részben átalakult szövetkezeteknél 2857 kisiparos részestí 11,300 000 korona hitel maximumban. Ilyen maximumról nem is álmodoztak soha, ilyen hitelük sohasem volt. És ha elértem ezt ilyen módon ennél a kis körnél, azt hiszem, hogy ez a rendszer be fog válni akkor is, ha nagyobb mertekben fejlesztem. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve, hogy a mint megtudják azt, hogy e szövetkezetek ilyen eredményt bírnak felmutatni, a bizalmatlanság el fog tűnni és azon a téren fog a szövetkezeti ügy fejlődni, a melyen legtermészetesebb hivatása van és a melyen eddig a legnagyobb bizalmatlansággal találkozott. Továbbá azt hiszem, szükséges, hogy gépek kiosztása által s a hol az illető erő megvan, motorok rendelkezésre bocsátása által és műhelyek felállításával segítsünk a kisiparoson. E tekintetben azt az intézkedést tettem, hogy motorok folytonosan bemutattatnak, kezelésük taníttatik ; most sok helyütt, azon a ponton vannak iparosaink, hogy beszerezhetnek segítségünkkel motorokat és gépeket. Továbbá már most mondhatom, hogy két nagy központi mííhely létesítését biztosíthattam a főváros két különböző sarkán, az egyiket Erzsébetfalván, a másikat a Váczi-uton. Ez a két központi műhely 100 mesterembernek fog helyet adni és pedig olyan módon, hogy a fűtéssel, világítással és a mozgató erővel nem fog nekik annyiba sem kerülni, a mennyit fizetnek a legrosszabb boltért, pinczelakásért. A maximális ár 180—200 forint közt fog váltakozni. (Élénk tetszés és helyeslés.) Már is tárgyalásokat kezdtem ez irányban még vidéki városokkal is, mert, ha ez a rendszer beválik, — az ország nagyobb vidéki városaiban és a főváros egyéb pontjain is keresztül akarom azt vinni. Azt hiszem, ez olyan mód, a mely anélkül, hogy nagyobb áldozatokat kívánna az iparosoktól, roppant fokozni fogja produktivitásukat, termelésük olcsóbbátételét, tehát versenyképességüket. (Élénk tetszés és helyeslés.) A háziipar terén igen örvendetes kísérletek folynak, de megvallom, rendszertelenül és számítás nélkül a legtöbb esetben. (Egy hang a baloldalon: Siker nélkül!) E tekintetben vannak vidékek, a melyek sikert is értek el, két vidék különösen. De általában, részben jótékonyság czímén, részben hazafias felbuzdulásból a legtöbb helyen az érdeklődők saját kezdeményezésükből kezdtek egész falvakat foglalkoztatni, különböző stílusban és különböző módon készíttetve velők egyes tárgyakat. Ez igen szép, de nem számítottak arra, hogy a munka először rendszeres,