Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-540

640. országos Ülés 1900. márczlus 2-án, pénteken. IS másodszor értékesíthető legyen, úgy, hogy félek, hogy nem hogy előhaladás és fejlődés, hanem visszaesés fog beállani. Ennek a megakadályozására vagyok azon a ponton, hogy rendszeres alapon és mindenütt csak olyan czikkek előállítására hassak, — természetesen csak közvetve tehetem ezt, — a melyek egyúttal értékesíthetők is. Most is egy igen előkelő hölgy jött hozzám azzal, hogy ő öt falut foglalkoztat, de nem tudja eladni a czikkeket. Megvizsgáltattam őket, és csakugyan olyan ízléstelenek voltak, hogy lehetetlen volt őket eladni. Az a szegény öt falu hiába dolgozott, mert czikkeit nem fogja értékesíteni. E tekintetben tehát részben a kereskedelmi társasággal kötött szerződés folytán, részben pedig más közegek útján arra fogok hatni, hogy itt az értékesítés lehetősége adja meg az irányt az előállításra és így az előállítás biztosíthassa egyúttal az értékesítést is. Nem tagadom, t. ház, hogy kitehetern magam a gyáralapítás terén — a mint ki is tettem magam, •— annak a szemrehányásnak; miért csinálsz te új gyárakat, miért mozdítasz elő új iparágakat, mikor a mostaniak annyit szenvednek, és olyan válságban vannak? Megjegyzem először is elvileg, hogy én sem a malomiparon, sem a papíriparon, sem az üvegiparon nem fogok segíteni azáltal, ha a szövészeti gyárak felállítását visszatartom. (Élénk tetszés és helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ezeknek speczifikus bajaik vannak, a melyeken speczifikus orvosszerekkel kell segíteni. De e tekintetben is már tettem némi intézkedést, a mely ha nem is teljes biz tonsággal — magam sem bizom abban, hogy teljesen,— de bizonyos mértékben enyhíti amaz iparágak helyzetét. így például a papíripar terén biztosítottam az összes állami és hatósági fogyasztást, az üvegipar terén az újabb hitelesítés által biztosítani kívántam a fogyasztás számára a hazai ipargyártások kizárólagosságát, posztóiparunkon némi engedményekkel és tarifakedvezményekkel gondoltam segíthetni; a benzinfogyasztó gazdáknak és iparosoknak a benzin árát szerződés alapján biztosítottam a túlliczitáczió és illetőleg a felemelés ellen, a magyar petróleum-iparnak pedig a forgalom tekintetében az osztrák gyárakkal való egyenlősítését újabb megállapodások értelmében teljesen biztosítottam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: A debreczeni törvényszék osztrák gyertyákat éget! (Zaj.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Megtörténhetik. Hozzám intézett folyamodásokban is előfordulnak ilyenek. Ezeknek felemlítése által csak azt akarom mondani, hogy a most létező iparágakról sem azabad kezünket levenni. Ott, a hol részben közvetve, részben közvetlenül állami, vagy pedig társadalmi úton egyáltalában segíteni lehet, ott kell is segíteni, és nem találkozott még ember, a ki hozzám csak némileg probabilis eszmének felajánlásával jött, hogy visszautasítottam volna. (Helyeslés.) Ezen bajoknak fenforgásából azonban nem engedek következtetést vonni arra, hogy Magyarországon ipart teremteni nem lehet, (Élénk helyeslés.) és nem engedek következtetést vonni arra, hogy más iparágakat ne lehetne nálunk felvirágoztatni. (Zajos helyeslés.) Magyarországon egyik, és első perezre talán nem is eléggé méltányolt, fontos kérdés a vásárügynek rendezése. Méltóztassék elhinni, hogy az az 1441 vásár, a mely most Magyarországban van, igen'nagy részben a henyélésnek, az erkölcstelenségnek forrása. (Igaz! Ügy van!) Méltóztassék elhinni, hogy nemhogy az iparfejlesztésre, a kereskedelem előmozdítására szolgálna, hanem ellenkezőleg, visszatartja az ipar fejlesztését, rontja a kereskedelmet. (Igán! Ügy van!) Ennek következtében azt hiszem, hogy ezen segíteni kell. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy azonban tudom, tapasztalásból azt, hogy mennyi érdek fűződik az ilyen kérdéshez, a legalaposabban és a legóvatosabban kívánok eljárni e tekintetben. Azért, bár tervezetem már van, — ezt előre megmondom a t. háznak, és e tervezetet miniszteri kollegáimmal már közöltem is, — de miután egészen szilárd alapon akarok mozogni s a megoldás módozatát a tapasztalásból akarom ellenőrizni és esetleg levonni; ezért kívántam már statisztikai programmomba, mely a t. képviselőház előtt fekszik, a vásárügyi statisztikát azzal a részletességgel fölvenni, a melyet ott hangsúlyozok. Azt kívánom, hogy az összes vásárforgalom természetét minden helyen ismerjük, és hogy meg tudjuk ítélni annak nemcsak kereskedelmi és ipari fontosságát, hanem az illető helyekre való pénzügyi hatását is. Csak akkor, a mikor ennek az adathalmaznak a birtokában leszek, les'.ek abban a helyzetben, hogy annak feldolgozása alapján a t. háznak annak idején javallatot tehessek. (Helyeslés a jobboldalon.) De hogy ez a kérdés megoldásra vár, hogy fontos, aziránt, azt hiszem, senki kétségben nincsen. Épen ilyen, sőt nézetem szerint még fontosabb, mert első társadalompolitikai reformunk volt a betegsegélyző pénztárak ügye. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy ezzel egy pár perczigfoglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Miért kívánok ezzel foglalkozni? Azért, t. ház, mert ha a betegsegélyző pénztárak ügye jól volna megoldva, akkor a társadalompolitikai reformok terén biztos alapon tovább haladhatnánk. De hogyha, t. ház, a betegsegélyző pénztárak ügye most beteg, (Egy hang a baloldalon, Nagyon !) nagyon beteg, ebben az esetben mindaddig, a míg ezt szilárd alapokra nem fektet-