Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-547

156 517. országos Ölés 1900. märczias lO-én, szombaton. szabad kifejezést adnom ama szerény nézetem­nek, hogy bár a honvédelmi kincstár a magyar kisipar érdekeit legmelegebben viseli keblén, a kisiparosok érdeke e téren nincs kellően méltá­nyolva. A dolog e részben úgy áll, hogy a honvédelmi kincstár a kisipar szolgáltatási képes­ségét mindössze 50°/o erejéig veszi igénybe és újabban ezt is csak a lábbeliárúkra terjesztve ki. Minden egyéb részben a vállalat a nagy tőkéé, a nagyiparé, a vállalkozóké, a kikkel a honvédelmi kincstár évekre, néha öt-hat évre is köt. Hogy etény, mely megengedem, a honvédelem érdekei szempotjából is csak némileg igazolható, a kisipar érdekeit mennyire sérti, arról szükségtelen tovább beszélnem. Ha nem csalódom, ezek a szerződések most fognak lejárni. Legyen szabad a t. miniszter úr figyelmét és országszerte ünne­pelt hazafiúi jóakaratát felhívnom, hogy az új kötéseknél a magyar kisipar érdekeit megfelelő kedvezményekben részeltetni méltóztassék; ne várakozzunk az ipartestületek múlt évi országos közgyűlésének e tárgyú emlékiratára, hiszen annak lehető tartalmát jól ismeri a t. miniszter ur és méltóztassék annak elébe kerülni s az iparosok óhaját lehetőség szerint czéljához juttatni. A közös hadseregnél a dolog még gyön gébben áll, amennyiben a közös hadsereg a kisipar szolgáltatási képességét csak 25°/o ere­jéig veszi igénybe és ezt is kizárólag a lábbeli­árúknál : minden egyéb részben a vállalat a nagytőkéé, a nagyiparé. Nem vonom kétségbe, hogy Magyarország a közös hadseregtől teljesen megkapja azt az arányt, mely őt a quóta ará­nyában megilleti, bár nem tartanám valami nagy méltatlanságnak, ha az arány nem a pénz, de a véradó arányában állapíttatnék meg, és nem győzöm eléggé méltányolni a legutóbbi delegáczió egyik ülésének azon indítványát, gondolom Horánszky Nándor t. képviselőtársam tette, a melynek értelmében a közös hadügyminiszter, a hadsereg szállítási statisztikája évről-évre elő volna terjesztendő; nem ellenőrzésként, mert ismétlem, hogy semmi kételyem az iránt, hogy a közös hadsereg a Magyarországot megillető quótát az utolsó ruhadarabig kiszolgáltatja, de azért, hogy a helyzet képét világosan lássuk magunk előtt. A miniszter úr eme nagy értékű kijelen­tése megvalósításának még vannak egyéb ilyen kisebb kaliberű eszközei is, de azokról nem beszélek, csak megemlítem. Ilyen az iparvédelmi törvényhozás, a különféle ipari intézmények és intézetek, és a magyar társadalom érdeklődésének felkeltése. De az iparfejlesztés leglényegesebb és egyedül radikális eszközét, tudniillik a termé­szetes fejlődés alapját nélkülözzük, és legyen szabad azon reménynek adnom kifejezést, hogy ha majd egyszer a miniszter úr a harczot az egész vonalon felvette, — és a mitől az Isten óvja, — az óriási munkában kimerülve, azt tapasztalná, hogy azok az eszközök, melyeket egy magyar miniszter tarthat ez idő szerint a kezében, nem akalmasak és nem elégségesek arra, hogy Magyar­ország iparát a versenyképesség megfelelő szín­vonalára emeljük, és hogy azok segélyével a magyar állam gépezetében megfelelő súlylyal és méretekkel helyezzük el, akkor legyen szabad reményleuem, hogy a miniszter úr azzal a nyílt­sággal és őszinteséggel s azzal a lángoló hazafi­sággal, a mely neki sajátja, ennek kifejezést fog adni. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nagy szolgálatot fog tenni az országnak, s nagy szol­gálatot a monarchiának. Miután pedig a tárgyalás alatt levő tétel a miniszter úr rendelkezésére álló eszközök lehető érvényesítését czélozza, azt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom. A tétel nem támadtatván meg, azt elfogadott­nak jelentem ki. Dedovics György jegyző (olvassa); Bel­kereskedelem 81.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa); Kül­kereskedelem 440.000 korona. Pulszky Ágost, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A külkereskedelemre elő­irányzott 400.000 korona 40.000 koronával fel­emeltetett, azért, mert a kereskedelmi és műszaki czélok tanulmányozására volt eredetileg fölvéve, holott a folyó évben 100.000 korona fizetendő ki. így tehát bátor vagyok megjegyezni, hogy a tétel 440.000 koronával lesz megszavazva. A kereskedelemügyi miniszter úr egyúttal kéri, hogy tekintettel az országos ipari és keres­kedelmi alap teljesen azonos rendeltetésére, az átruházási jog az egyes rovatok közt engedélyez­tessék és az ezen czím alatt elérhető megtakarí­tást, illetőleg fel nem használt összegeket az ipari és kereskedelmi alap javára átruházhassa. A pénzügyi bizottság elfogadásra ajánlja az át­ruházási jog megadását. Elnök: Nincs észrevétel ? Ha nincs, kimondom, hogy a ház az át­ruházási jogot a pénzügyi bizottság javaslatához képest megadja. Dedovics György jegyző (olvassa).- Ipari és kereskedelmi ösztöndíjak 9.452 korona. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Be­vétel. Rendes bevéte^k 39.052 korona. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Ipari felügyelet. Rendes kiadáson, XIX. fejezet, 6. czím. Kiadás. Rendes kiadások. Személyi járan­dóságok 100.950 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents