Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-547

156 517. országos Ölés 1900. märczias lO-én, szombaton. szabad kifejezést adnom ama szerény nézetemnek, hogy bár a honvédelmi kincstár a magyar kisipar érdekeit legmelegebben viseli keblén, a kisiparosok érdeke e téren nincs kellően méltányolva. A dolog e részben úgy áll, hogy a honvédelmi kincstár a kisipar szolgáltatási képességét mindössze 50°/o erejéig veszi igénybe és újabban ezt is csak a lábbeliárúkra terjesztve ki. Minden egyéb részben a vállalat a nagy tőkéé, a nagyiparé, a vállalkozóké, a kikkel a honvédelmi kincstár évekre, néha öt-hat évre is köt. Hogy etény, mely megengedem, a honvédelem érdekei szempotjából is csak némileg igazolható, a kisipar érdekeit mennyire sérti, arról szükségtelen tovább beszélnem. Ha nem csalódom, ezek a szerződések most fognak lejárni. Legyen szabad a t. miniszter úr figyelmét és országszerte ünnepelt hazafiúi jóakaratát felhívnom, hogy az új kötéseknél a magyar kisipar érdekeit megfelelő kedvezményekben részeltetni méltóztassék; ne várakozzunk az ipartestületek múlt évi országos közgyűlésének e tárgyú emlékiratára, hiszen annak lehető tartalmát jól ismeri a t. miniszter ur és méltóztassék annak elébe kerülni s az iparosok óhaját lehetőség szerint czéljához juttatni. A közös hadseregnél a dolog még gyön gébben áll, amennyiben a közös hadsereg a kisipar szolgáltatási képességét csak 25°/o erejéig veszi igénybe és ezt is kizárólag a lábbeliárúknál : minden egyéb részben a vállalat a nagytőkéé, a nagyiparé. Nem vonom kétségbe, hogy Magyarország a közös hadseregtől teljesen megkapja azt az arányt, mely őt a quóta arányában megilleti, bár nem tartanám valami nagy méltatlanságnak, ha az arány nem a pénz, de a véradó arányában állapíttatnék meg, és nem győzöm eléggé méltányolni a legutóbbi delegáczió egyik ülésének azon indítványát, gondolom Horánszky Nándor t. képviselőtársam tette, a melynek értelmében a közös hadügyminiszter, a hadsereg szállítási statisztikája évről-évre elő volna terjesztendő; nem ellenőrzésként, mert ismétlem, hogy semmi kételyem az iránt, hogy a közös hadsereg a Magyarországot megillető quótát az utolsó ruhadarabig kiszolgáltatja, de azért, hogy a helyzet képét világosan lássuk magunk előtt. A miniszter úr eme nagy értékű kijelentése megvalósításának még vannak egyéb ilyen kisebb kaliberű eszközei is, de azokról nem beszélek, csak megemlítem. Ilyen az iparvédelmi törvényhozás, a különféle ipari intézmények és intézetek, és a magyar társadalom érdeklődésének felkeltése. De az iparfejlesztés leglényegesebb és egyedül radikális eszközét, tudniillik a természetes fejlődés alapját nélkülözzük, és legyen szabad azon reménynek adnom kifejezést, hogy ha majd egyszer a miniszter úr a harczot az egész vonalon felvette, — és a mitől az Isten óvja, — az óriási munkában kimerülve, azt tapasztalná, hogy azok az eszközök, melyeket egy magyar miniszter tarthat ez idő szerint a kezében, nem akalmasak és nem elégségesek arra, hogy Magyarország iparát a versenyképesség megfelelő színvonalára emeljük, és hogy azok segélyével a magyar állam gépezetében megfelelő súlylyal és méretekkel helyezzük el, akkor legyen szabad reményleuem, hogy a miniszter úr azzal a nyíltsággal és őszinteséggel s azzal a lángoló hazafisággal, a mely neki sajátja, ennek kifejezést fog adni. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nagy szolgálatot fog tenni az országnak, s nagy szolgálatot a monarchiának. Miután pedig a tárgyalás alatt levő tétel a miniszter úr rendelkezésére álló eszközök lehető érvényesítését czélozza, azt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom. A tétel nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Dedovics György jegyző (olvassa); Belkereskedelem 81.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa); Külkereskedelem 440.000 korona. Pulszky Ágost, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A külkereskedelemre előirányzott 400.000 korona 40.000 koronával felemeltetett, azért, mert a kereskedelmi és műszaki czélok tanulmányozására volt eredetileg fölvéve, holott a folyó évben 100.000 korona fizetendő ki. így tehát bátor vagyok megjegyezni, hogy a tétel 440.000 koronával lesz megszavazva. A kereskedelemügyi miniszter úr egyúttal kéri, hogy tekintettel az országos ipari és kereskedelmi alap teljesen azonos rendeltetésére, az átruházási jog az egyes rovatok közt engedélyeztessék és az ezen czím alatt elérhető megtakarítást, illetőleg fel nem használt összegeket az ipari és kereskedelmi alap javára átruházhassa. A pénzügyi bizottság elfogadásra ajánlja az átruházási jog megadását. Elnök: Nincs észrevétel ? Ha nincs, kimondom, hogy a ház az átruházási jogot a pénzügyi bizottság javaslatához képest megadja. Dedovics György jegyző (olvassa).- Ipari és kereskedelmi ösztöndíjak 9.452 korona. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevéte^k 39.052 korona. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Ipari felügyelet. Rendes kiadáson, XIX. fejezet, 6. czím. Kiadás. Rendes kiadások. Személyi járandóságok 100.950 korona.