Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-547
6Í7. országos Blós 1900. márczins 10-én, szombaton. J57 Elnök: Megszavazta tik. Dedovics György jegyző (olvassa): Dologi kiadások 52.000 korona. Elnök : Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa) ,• Posta, távírda és távbeszélő. Rendes kiadások, XIX. fejezet, 7. czím. Átmeneti kiadások, IX. fejezet, 3. czíra. Beruházások, V. fejezet, 3. czím. Rendes hevételek, V. fejezet, 6. czím. Rendkívüli bevételek n. fejezet, 2. czím. Kiadás. Rendes kiadások. Személyi járandóságok 17,596.200 korona. Tóth János jegyző* Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! A posta- és távírda intézmény kétségkívül akkora szerepet játszik minden míívelt nemzet életében, és különösen nálunk oly nevezetes előmenetelt tett az utóbbi időben, hogy akkor, mikor a kereskedelmi tárcza költségvetésének ezen rovata tárgyaltatik, méltó dolog, és azt hiszem érdemes is erről a nevezetes intézményről legalább néhány szót szólni. (Halljuk 1 Halljuk!) Alig van nemzeti intézményünk, mert hiszen ezek közé számítom a postát is, miután, hála Istennek épen olyan jó magyar szellem uralkodik ott a tisztviselők és alkalmazottak közt, — a mint hogy kell is, hogy így legyen, — a mint azt az állam vasúti tisztviselők és alkalmazottaknál is tapasztalhatjuk, ágy, hogy idegen nemzetiségű városainkban a posta személyzet mindenütt, mint a magyar állameszmének egyik képviselője tekinthető; tehát a nemzeti és állameszme terjesztése szempontjából is méltó ez az intézmény a figyelemre; annyival is inkább örvendek annak, hogy ez az intézményünk egyike azoknak, a melyek az utóbbi évtizedekben, különösen pedig a legutóbbi években, soha nem sejtett óriási fejlődésre jutott. Elég legyen e tekintetben a sok ágazat közül, a melyet a posta és távírda betölt, csak a postatakarékpénztár intézményét "említenem, a melyet a közönség könnyebbségére mindenütt olyan nagy mértékben vesz igénybe s a melyet, noha a szigorúbb értelemben vett postai szolgálattól elütő természetű dolog, a derék postatisztviselő'k kifogástalan pontossággal és most már igazi szakértelemmel kezelnek. Örömmel konstatálható továbbá az, hogy a visszaélések, legalább nagyobbszabású visszaélések a magyar királyi postán, hála Istennek, mindinkább csökkenőben vannak, úgy, hogy a báró Kemény minisztersége alatt történt és oly nagy port felvert híres budapesti posztkiszli história óta valami nagyobb visszaélés az olyan óriási kiterjedésíí postai hálózat terén elő nem jött és óhajtandó is, hogy többé ne jöjjön elő. Azt hiszem, hogy ez némileg az ellenőrző szolgálatszigorításának is érdeme. Természetes, hogy az emberi gyarlóságból kifolyólag, visszaélések kisebb-nagyobb mértékben per abszolútum mindenütt történhetnek, csak oda kell hatni, hogy azok minél kevesebb mértékben forduljanak elő. így, csak helyeselni tudom a t. miniszter urnak és elődjének azt a törekvését, hogy a postai szolgálatra a kellő ellenőrzési felügyelet, az igazgatók körutazásai és más ellenőrzési intézkedések a legnagyobb pontosságig van megvalósítva. De mikor a postai intézmény szép fejlődését elismeréssel kell megemlítenem, akkor egyúttal egy más körülményt is kell a t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlanom. Azt tudniillik, a mi a lukrativitásra vonatkozik. A magyar posta nemcsak a maga költségeit, nemcsak az összes tisztikarnak, alkalmazottaknak, szolgálati személyzetnek illetékeit és a szállítási költségeket fedezi; hanem még igen jelentékeny összeget, milliókat szolgáltat be, mint tiszta nyereséget, a telhetetlen központi állampénztárba. Más államokban mégis, t. ház, a hol a postai intézmény épolyan vagy még nagyobb virágzásban van, mint a mienk, úgymint a nyugateurópai államokban, például Németországban, Svájczban, Francziaországban, Angliában, — a mint legalább futólag összehasonlítást tettem az ottani postaintézmény, az ottani postai viszonyok, a szolgálat és személyzet díjazása közt és a mi viszonyaink közt, — azt találtam, hogy a postai személyzet díjazására és az intézmény továbbfejlesztésére a posta jövedelmének sokkal magasabb perczentje fordíttatik ott, mint minálunk. Ez a körülmény az, a melyet hathatósan kérek megjavítani és melegen ajánlom a t. miniszter úrnak figyelmébe, hogy azoknak az igen derék munkát teljesítő és az államnak nagy jövédelmet hajtó, napi 10—12 órai, sokszor éjszakai szolgálattal is igénybe vett, túlterhelt posta- és távirda-tisztviselőknek fizetését magának a postának jövedelméből méltóztassék feljavítani, és pedig még az állami tisztviselők fizetésének általános rendezése előtt is; vagy segély, vagy jutalmazás, vagy rendkívüli pótlék alakjában. Ezt a miniszter úr, mint szakember, sokkal könnyebben fogja meghatározhatni, hogy milyen módon lesz lehető neki, mint én tehetném, miután nekem nem állanak a szükséges adatok rendelkezésemre. De ez az ügy méltányos és én azt ezen ellenzéki padokról is szívesen hozom elő, azért, mert mint mondám, az összehasoalításokat megtettem, és jót állok róla, hogy a nyugati államokban a posta-tisztviselők díjazása és az intézmény fejlesztése magának a postának bevételeiből sokkal nagyobb arányokban történik, mint nálunk. Ez az intézmény behozza a maga költségeit s azonkívül is hoz tiszta jövedelmet az államnak, tehát fejleszszük, mozdítsuk előbbre, a midőn megérdemli, és a midőn ezáltal még továbbra is fokozhatjuk életrevalóságát.