Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-540
540. országos ülés 1900, márczüss 2-án, pénteken. \ } nőtt a tavalyival szemben, pedig a viszonyok rendkívül rosszak. (Tetszés.) A tudakozó intézet is oly fejlődésnek indult, hogy eddig már 6253 tarifakérdésben, 262 hitelkérdésben és 513 vámkérdésben vétetett annak működése igénybe a legtávolabbi országokból és mondhatom, hogy a direkt összeköttetés bámulatos módon gyarapodik napról-napra. (Tetszés jóbbfelol.) Végűi intézkedtem az iránt, hogy a Bécsben megjelenő konzuli jelentések egyidejűleg itt is megjelenjenek magyar nyelven, szétküldessenek az érdeklődőknek ingyen, még pedig szakma szerint. E téren a washingtoni példát tanulmányozva, meggyőződtem róla, hogy a washingtoni intézet a legtökéletesebb, Ha a legkisebb életrevalóság van kereskedelmi világunkban, azt hiszem, ez az intézmény rendkívüli szolgálatokat tehet kereskedelmünknek. Engedje meg már most a t. ház, hogy az iparpolitika kérdésére térjek át, (Halljuk! Halljuk!) annál is inkább, mert e tekintetben Kossuth Ferencz t. képviselőtársam is úgyszólván pi*ovokált erre. Nézetem szerint ezen a téren négy irányban kell erélyesen, tervszerűen, öntudatosan működni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik <iz ipari szakoktatás, mit nemcsak a központban, de a vidéken is nagy mértékben kell fejleszteni és azt hiszem, hogy e téren eddig is tettem intézkedéseket. Több intézet nyilt meg már a múlt évben, és 1 — í 1 /* millió korona befektetést eszközöltem a vidéki intézeteknél, és azt hiszem, hogy azoknak szinvonalat napról-napra lehetséges és kell ig emelni, részben a központi irányadás útján, részben pedig épen a deczentralizáczió következtében. (Helyeslés jóbbfelol.) De köteles vagyok kijelenteni, hogy olyan örvendetes érdeklődés mutatkozik az ipari szakoktatás iránt, — a mit eddig nem tapasztaltunk, — hogy fajdalom, most is miutegy 212 egyént voltunk kénytelenek visszautasítani, hely hiányában. Ez bírt arra, hogy fokozott erővel mozdítsam elő az új intézzetek létesítését és a mostani intézetek fejlődését. Azt hiszem, hogy az idén is több oly rendszabályt fog a t. ház látni, a melyekkel ezen a bajon segíteni fogunk. (Helyeslés.) A másik intézkedés és irány, melyben működni kell, maga az iparfejlesztés, illetőleg a gyár, — a kézmű-, és a háziipar fejlesztése. E tekintetben némi eredményekre is hivatkozhatom. (Halljuk! Halljuk !) Mióta miniszter vagyok, tényleg létrejött, illetőleg épülőben van 24 gyár 29 millió koronával. Ezek 7900 munkásnak adnak kenyeret és ezek közt, hogy Kossuth Ferencz t. képviselő tár áamnak kérdésére feleljek, aszövészeti iparban tíz gyárral, illetve nyolez új és két nagyobbított gyárral vagyunk képviselve úgy, hogy az ez évben létesített gyárakba szövőszékek száma kétszeresen meghaladja az eddigit, (Helyeslés.) illetőleg 300 szövőszékkel van ma több, mint a mennyi annak kétszerese, a melyet eddig bírtunk. 31 oly gyárossal vagyok alkuban, a kikkel a tárgyalás csaknem befejezettnek tekinthető, s így azt hiszem, hogy két-három év alatt igen jelentékeny gyárak fognak létrejönni. (Helyeslés.) Hogy miképen járok el e tekintetben: ezt röviden el kell mondanom, mert ebben van egyfelől támpontja a kritikának, másfelől bizonyítéka annak, hogy szolidan dolgozom-e, vagy nem? (Halljuk Halljuk!) Én azt tartom, hogy igen nehéz, —• és ebben igazat adok t. Kossuth Ferencz képviselőtársamnak, — egy ig^n fejlett, történelmileg előhaladott és megizmosodott iparral szemben új ipart teremteni és azzal versenyezni. El lehet készülve minden ilyen gyáros és ebből titkot nem csináltam négyszemközti beszélgetésemben sem, hogy négyöt esztendeig erős küzdelemre van kilátás. Mi következik ebből? Az, hogy csakis oly emberekkel álltam szóba, kik képesek ezen küzdelmet felvenni és kiállani. (Helyeslés.) Nem mondom, hogy nem fogok csalódni egyik vagy másik esetben, de igen természetes, hogy ilyen kérdésben minden óvatossággal szemben is lehetségei a csalódás. Másik törekvésem az volt, hogy bizalmat keltsek azokban is, a kik jönnek, de a közönségben is, a magyar gyártmányok iránt, (Helyeslés.) mert meg vagyok győződve arról, akármit mondanak is, hogy mesterséges dolog Magyarországon például szövészeti ipart csinálni, hogy ha egyszer mi 400 milliót fordítunk ilyen czikkekre, az országnak válik javára, ha az a 400 mii ló itt marad és nem megy ki, (Helyeslés.) valamint nem hiszem, hogy panaszkodnának a gyárak, ha ezen 400 milliót náluk rendelik meg. (Helyeslés.) Viszont meggyőződtem arról a bámulatos közönyről és tájékozatlanságról ig, melyben fogyasztók és gyárosok egyaránt vannak abban a tekintetben, hogy mit állítunk elő és mit állíthatunk elő Magyarországon, és hogy mire van szükség. De természetes dolog, hogy agrikultur államban levén, sohasem kívántam, nem is kívánom, sem a munkásviszonyokat, sem egyáltalában a megélhetési viszonyokat mesterséges gyáralapítások által megzavarni. A helyet nem én választom, mert a hely megválasztásáért a felelősség terhelje az üzletembert, ne pedig a miniszteri, de a legnagyobb óvatossággal irányítom, tájékoztatom és magyarázom a gyáralapításnak feltételeit, hol a munkásviszonyok a mezőgazdaság kára nélkül ezt megengedik. (Helyeslés.) Miután ezen szempontok vezérelnek, természetes dolog, hogy a lehető kedvezményeket, melyeket részben a törvény nyújt, részben ális úton az államvasutak segítségével a gyárak rendelkezésére bocsátom ; s
