Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-547
152 647. oraz&gos Ülés 1900. márczius 10-én, szombaton. munkatervéről szóló jelentésnek (írom. 683, 717) folytatólagos tárgyalása. Dedovics György jegyző (olvassa) .• Rendkívüli kiadások. Beruházások 360.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa).- Bevétel. Rendes bevételek 183.996 korona. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Ipari és kereskedelmi czélok. Rendes kiadások, XIX. fejezet, 5. czím. Rendes bevételek, V. fejezet, 5. czím. Kiadás. Rendes kiadások. Iparfejlesztés 1,250.000 korona. Gróf Zichy Jenő! /Gr. Zichy Jenő: T. képviselőház! Az iparfejlesztés tételénél több irányban kell a t. ház figyelmét felhívnom. (Halljuk! Halljuk!) A kisiparnál, a mely mondhatjuk, határozottan az enyészet és végveszély szélén áll, helyesen fogta fel a t. miniszter úr, hogy azoa CBakis a szövetkezetek eszméjével lehet segíteni. Félek, hogy még ez is csak palliativ intézkedés lesz, mert ezen jelenség eges*, Európa- és világszerte nyilvánul; a nagyipar, a gyáripar, a mely az ipari térnek legkisebb részét is kizsákmányolja, elsöpri a kisiparosok közül mindazokat, a kik nem fognak, észre térve, a szövetkezetek sorába beállani, így ott átalakulva részeseivé egy gyárnak. Hiszen ma is már vajmi nehéz megállapítani, hogy a kisipar hol megyén át a gyári iparba. De nagy feladata van a t. miniszter úrnak a házi ipar terén. Ott igenis lehet üdvös akcziót megindítani és nagy vívmányokat elérni. Hiszen ez a háziipar, a gyáriparnak azon része, mely a szövőiparral foglalkozik, képezi a legnagyobb defíczitet azon billanczeban, melyet közgazdasági tekintetben az ipar terén eddig összeállítottunk. Hol állunk ma a szövészeti ipar terén ? Ha összehasonlítjuk nálunk és Ausztriában . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) a tényleges állapotokat! Elnök (csenget); Csendet kérek, t. ház! Gr. Zichy Jenő: Tessék a lenszövőszékek számát tekinteni. Ez az, a mi legközelebb áll a gazdához, s így a gyáripari átalakulásnak első lépését képezi. Feladatunk főleg az, hogy a nyersterményeket dolgozzuk fel; ha ezen a vonalon haladunk, fogunk helyes, egészséges ipart teremteni, a mely az iparoson kivtíl a földmívest is teljesen bele fogja vonni az érdekeltségbe. A lenszövés terén Magyarországon ma 390 szövőszék dolgozik, Ausztriában 13.704. A miniszter ő nagyméltósága szíves volt tegnap felemlíteni, hogy a mióta ezen a helyen ül, már nagy előnyt bír felmutatni. Azt hiszem, hogy a mit fel méltóztatott hozni, hogy kétszer annyi van már, talán nem a lenszovőszékekre vonatkozik ? Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Úgy van! Gr. Zichy Jenő: Egyúttal fel méltóztatott ott említeni azon nagy nehézséget, a melylyel küzdeni kell, s melyet e szóval lehet kifejezni: közöny ! Ez a közöny nem új dolog, mert a ki ezen a téren működik, kénytelen lépten nyomon ezzel találkozni és megvívni. Ha visszaemlékezem, 1880-ban a székesfehérvári kiállítás után volt, a mikor a háziiparnak és a szövészeti iparnak az emelése volt az egyik czél, és a másik czél a felső-magyarországi kivándorlásoknak a megkötése. Ebből a szempontból a női iparkiállítást 1881-ben terveztem és tudtam létrehozni, összekötve egy akczióval, a szövőszékek kiosztásával. Tizenegyezer kiállítónk volt, mikor a helyszínén bemutattam a külföldről behozott Iaquárt-széket, a mechanikai széket, és a rendes szövőszéket, egymás mellé állítva azzal a primitív szövőszékkeL melyet Czeglédről hoztam fel, melyen egy megtermett, erős asszony alig tudott egynapi munkával háromnegyed méter hosszúságot, 60 czentiméter szélesség mellett csinálni, és mellette felmutattam a mechanikai széknek azt a nagy előnyét, hogy egy 10—12 éves leány l 1 /* méter hosszúság mellett egy méter szélességet tudott előállítani, ugyanabban az időben tahát több mint kétszer annyi munkát, gyermek létére. Ezen akcziónak köszönhettem akkor, hogy más hiremet is alapították meg. A Borsszem Jankó-ba kerültem, és mást kerestek, mint a mit akartam. A mit én akartam, az az volt, hogy a magyar nőknek az érdeklődését és hatását ezen a téren megszerezzem az ipar iránti szeretetnek, működésnek, mert így azok nélkííí csak fél munkát tudunk végezni. Az akezió eredménye a kiállításban, mert hisz hiúságuknak felelt meg, kielégítő volt, de nem volt kielégítő végeredményében. Én a kiállítás befejezése után a szövőszékek kiosztását kezdtem meg, erre akcziót indítottam, gyűjtöttem és adtam, 1881-ben kiosztottam 61 mechanikai kéziszövőszéket, 26 Jacquart széket, 4 nyiistös, vagyis czafrangos széket, 42 kézi szövőszéket, 7 bordaládát. A sajátságos az volt, hogy a községekre úgy kellett rádisputálni ezeket a szövőszékeket, a melyeket ingyen kaptak. (Mozgás.) És még sajátságosabb az, hogy a mikor ezt az eszmét populárissá akartam tenni, s a minisztériumtól kértem, hogy adjon egy vándortanárt, a ki a szövészetet tanítsa, mert nem elég, ha szövőszéket adunk nekik, meg is kell őket tanítani, hogy azzal bánni tudjanak; évről-évre Ígérték, de sohasem kaptam meg. (Mozgás.) Ez azután az igazi közöny felülről és alulról. Ez a kö«öny nyilvánul a magyar társadalomban, a fogyasztó közönségben, a kereskedőknél. A kereskedőknél a megélhetés kérdése ez, mert a házába.
