Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-547

647. országos ülés 1900. márczlns 10-én, szombaton. jgg nyakára vitt külföldi, néha selejtes gyártmányt hosszú hitelre kapja, 15 —20°/o nyereségre eladja, s ebből azután megél. De hazafiasság ez? A franczia erre azt mondja: »Charité bien ordonnée commence par soi mérne ?« De másképen áll a dolog, a vevőre, a fogyasztó közönségre nézve. A fogyasztó közönség igenis btínös, mert ha át lenne hatva teljesen és tökéletesen, köte^sségteljesítésétől, és csak azt kérné a kereskedőtől, a mi magyar ipartermék, s a mi nem magyar, azt visszavetné, akkor magától jönne rá a kereskedő arra, hogy idegen árúczikket ne tartson, (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Próbálkoztunk mindenfélével; s különösen a legutóbbi időben, hogy a fogyasztó tisztában legyen azzal, hogy mit vesz, védjegy alkalmazására gondoltunk. Ez iránt indítvány is történt, az országos iparegyletben ankét is volt. Félek, hogy a védjegygyei is ki fognak bennünket játszani, ä mint hogy kijátszottak a borhamisításnál. Nem igen szeretek neveket mondani, mert hisz nomina sünt odiosa, de nagyon is jól tudom, hogy, azt hiszem, stájer vasat láttam, a melyre magyar czímer volt rányomatva, mert azt mondták, hogy ezeket bizonyos vidékeken így jobban veszik. Számtalan ilyen példával lehetett találkozni, de ezek a tények nem valók ide. (Halljuk! Halljuk!) Hanem a közönségnek meg kell értenie, hogy kötelességet teljesít, s hogy ezt a kötelességet nemcsak gusztusból, hanem jól felfogott érdekből teljesíti, midőn a magyar ipargyártmánynak ad előnyt minden külföldi gyártmány felett. A háziiparnál igenis megpróbáltuk ezt, még pedig eredménynyel. A háziiparnak Magyarországon olyan speczialitásaí vannak, a melyekre a külföldön minden köríílmények közt, különösen a gazdag külföldön, Parisban, Londonban, vagy Berlinben, mindig fogunk vevőket találni, és a melyeknek nyitott piaczot tudunk teremteni. De hogy lehet azt elérni? Eddig próbáltuk úgy, hogy midőn bizonyos községekben, Elemér tájékán, az alsó Tiszánál, szép szőnyegeket, a bolgár községekben szép szöveteket, az älsö Dunán, Zentánál, vagy Szabadkán a szerb vásznat, a melyet usznokának neveznek, állítottak elő, egyes individuumokkal, a kik a kiállítók által meg voltak bízva, elküldték Berlinbe, vagy Parisba. És a mit magukkal vittek, mind gyorsan elkelt. Egy tuczat vizitkártyán én is ajánlottam ismerősöknek; de ez mind palliativ dolog, ennek más módja van; ott van a nagy párisi világkiállítás. Ott ki lesznek állítva az egyes echantillon-ok, az egyes iparezikkek és a hazai iparczikkek is a magyar osztályban: vásárt ott nagyban nem lehet csinálni, de megbeszéltem ő exczelleneziájával, lehet csinálni egy nmaeé-t, — bazárt, —• a világkiállításon pedig KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVTL KÖTET. gondoskodni kell róla, hogy tudja mindenki, hogy ezt a tárgyat itt, meg itt megvehetem. Örömmel és hálával konstatálom, hogy a miuiszteiyír neje ő exczellencziája foglalkozik ez eszmével; álljon a háziipart felölelő mozgalom élére és minden tőlünk kitelhető módon igyekezni fogunk a háziipar fejlesztésére irányuló törekvését támogatni. (Élénk helyeslés.) Hisz a miniszter úrban annyi a jóakarat, annyi az igyekvés, annyi a tudás. Azokat a nagy eszméket, — és itt engedelemmel letérek az ipar fejlesztésének kérdéséről, — a melyeket ő a Magyarországi csatornahálózat tekintetében kontemplál, mind igen szép dolog, de ezeket egyöntetííleg kell tervezni és azután részletenkint megteremteni. Tegmp délután kaptam a fölmívelésí miniszternek a pestmegyei Dunavölgy csatornázására és öntözésére vonatkozó tervét; csak hamarosan néztem át-, gyönyörű munka, de kiegészítője annak, a mit a kereskedelemügyi miniszter úr tervez; s én igen kérném a magas kormány figyelmét abban az irányban, hogy e dolgokat ne külön-külön csinálják. Egyik kiegészíti a másikat; egészséges mindakettő csak akkor lesz, ha a kérdés az Öntözés, a lecsapolás, valamint a hajózás és kereskedelem szempontjából egyaránt fog megoldatni. A miniszter úr meleg elösmerő szavával tegnap hálámat és köszönetemet érdemelte ki, — talán a szó nem helyes, de nem találok mást hamarjában; megvallom őszintén, köszönettel tartozom neki azon elismerésért, melylyel felőlem szólt: mégis, úgy látszik, van egy bizonyos változás a kormányzatban; mert ha összehasonlítom, a mi legutóbb történt és mondatott, azzal a mi most itt mondatott, lényeges a különbség. Mindenekelőtt itt van egy könyv, terjedelmes munka, »Iparoktatás Magyarországon, Magyarország kulturális fejlődése 35 évrők. A kereskedelemügyi miniszternek megbízásából irta Szterényi József miniszteri tanácsos úr. Ez jókora munka és felöleli mindazt, a miről négy nap óta beszélünk; még csak a nevem sem fordul elő. Senkisem ismer engem követelő, vagy hiú embernek, de talán elvárhattam volna, hogy mint szerény köztemtíködőjét ezen ipari fejlődésnek, engem is megnevezett volna. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon) Én mondhatom, hogy ma lelki megnyugvással, örömmel és büszkeséggel vallom magam kormánypárti képviselőnek. (Helyeslés a baloldalon.) Thaly Kálmán : Hiszen az önálló vámterület hive ! (Mozgás jobbfelöl.) Gr. Zichy JenÖ: Az nem pártkérdés. Én látom azt a határozott irányt, azt a czéltudatos működést, a kibontakozásra és ezen ország közgazdasági viszonyainak fejlesztésére irányuló törekvést, és büszkének mondom magam, hogy 80