Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-546

148 516. országos ülés 1900. márcrins 9-én, pénteken. osztálynak, hanem minden müveit embernek módot nyújt arra, hogy azt a iparművészeti felfogást, a mely különösen az utóbbi időkben oly rohamosan hódít és a melyhez a közönség Ízlése máris hozzásimul, elsajátítsa. Mert hiszen az a fontos ezekben az ipari stilbeli ügyekben, hogy azok a tárgyak nemcsak kiállítási tárgyakká vállnak, hanem a szerint, a mint a közönség ízlése hozzájuk simú], valóságos sziikségletkielégítési tárgyakká is lesznek. És míg itt a fővárosban ez iparművészeti kiállításokat még a laikus is megnézheti, az a szegény vidéki iparosság, a mely a mindennapi kenyérért küzd, ettől teljesen el van zárva, mert hiszen jól tudjuk, hogy Szemben az osztrák iparral, a mely annyival olcsóbban szolgáltatja az ipari czikkeket, olyan nagy tengődés van a magyar iparososztályban, hogy nincsen alkalmuk az iparosoknak, hogy a fővárosba rándulhassanak, hogy mindezt megszemlélhessék és megtanulhassák. Szorosan összefüggene e kérdéssel a mesterlegények oktatása, tudniillik, hogy mikép lehetne a mesterinas-oktatás mellett behatóan és tágabb téren a mesterlegény-oktatást is fejleszteni, nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is, és hogy mikép lehetne esetleg ipartanítók kiküldésével a vidéki mesteremberek ízlését fejleszteni és őket ily módon közelebb hozni a nagyközönség magasabb izlési nívójához. Jól tudom azt és eziránt kellő tájékozást szereztem, mert épen saját kerületem is érdekelve van, hogy tényleg az igen tisztelt miniszter ár igen üdvös dolgokat létesített a nagyobb városokban azáltal, hogy ott közös műhelyeket állíttatott fel és ezáltal módot nyújtott az ottani iparosoknak, hogyha szövetkezetté alakúinak, ezeu műhelyeket igénybe vegyék. Jobb gépekkel is igyekszik ellátni ezen műhelyeket, és e mellett módot akar adni, hogy az iparczikkek előállítására szükséges jobb minőségű tárgyakat — például a bútorosok a teljesen száraz deszkaneműeket, vagy például a ezipészek a jobb bőrnemtíeket — beszerezhessék, a mit szövetkezetté alakulva, mint termelő, fogyasztó, vagy hitelszövetkezetek érhetnek el. Azonban ez a kormánytól olyan nagy áldozatokat igényel, hogy eddig esak nagyobb helyeken, úgy tudom, Aradon vagy Temesvárott létesülhetett. De az iparos-osztály, és annak különösen azon része, a mely támogatásra szorul, nem ezekben a nagy városokban telepedett le, hanem főkép azon kisebb városokban, a melyek a főváros nagy vonzóerejénél fogva különösen az utóbbi időben nagy hátramaradást és tönkremenést mutatnak. Nagy örömmel hallották mindazok, a kik a magyar városok fejlődése iránt érzékkel birnak, — mert hiszen ezek a magyar középosztály jövendőbeli fejlődésének góezpontjai, -!• hogy a t. miniszterelnök úr legutóbb egy küldöttség előtt kijelentette, hogy törekedni fog, hogy miután a főváros tényleg már erős központtá alakált, most már azok az indusztriális és kulturális tekintetben elhanyagolt vidéki városok is kellő nívóra emelkedjenek, és hogy az ottani ipari és kereskedelmi tényezők megtalálják azokat az eszközöket, a melyekkel hozzájárulhatnak ama városok emeléséhez. Ha jól emlékszem, úgy olvastam, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter ár volt az, a ki a miniszterelnök úr ezen kijelentésével kapcsolatosan hasonló üdvös kijelentést tett. Ez buzdított engemet arra, hogy most az ipari oktatás tételénél felhívjam a t. miniszter úr figyelmét azokra, a miket elmondtam, és hogy arra kérjem, legyen szíves az ő eszközeivel, erélyével, ismert szívós buzgalmával és odaadó szorgalmával közrehatni abban az irányban, hogy különösen a városoknak középosztályát képező iparosok szintén megtalálják a kormánynak azt a támogatását, a mely támogatásban a főváros az ő viruló iparosiskoláival, rajztermeivel és kiállításaival már oly nagy mértékben részesíti iparosait. Sajnálattal hallottam, hogy a t. miniszter úr az iparművészeti múzeumra és az időleges iparművészeti kiállításokra nem bír a kellő ingereneziával, és hogy az tisztán a közoktatásügyi kormánynak hatáskörébe lett beosztva. Én tudniillik azt az eszmét vetettem fel az iparművészeti kiállításokhoz közelebb álló körökben, hogy vájjon tekintettel arra, hogy az időleges iparművészeti kiállítások bizonyos idő alatt kielégítik-e a főváros közönségének érdeklődését, és ez idő leteltével sokszor minden látogatás nélkül vannak : nem lehetne-e ezeket az iparművészeti kiállítási tárgyakat, a melyekről a legjobban sajátíthatnák el iparosaink azt az ízlést, amelylyel a közönség igényeit kielégíthetnék, időről-időre a vidéki városokba is áthelyezni? Ekkor hallottam, hogy erre csakis a közoktatásügyi kormánynak van befolyása és hozzászólása. Minthogy ez is az iparoktatásnak egyik neme volna, sőt kiegészítése először a mesterlegény-oktatás, másodszor a vándortanárok előadásai, melyek a legutóbbi időben czélba vétettek, hogy ebben az irányban ingerencziát gyakorolhasson. Egyszermind ismételve kérem, hogy a városoknak kérelmét és Gyöngyös városa iparosainak ideirányúló óhajait, jóakaratú támogatásában részesíteni méltóztassék. (Helyeslés a szélső bakiidálon.) I Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. ház! A most hallott érdekes fejtegetésekre nem kívánok most hosszasabban válaszolni, azonban kötelességem mégis mindjárt egy-két észrevételt tenni. A Major Ferencz képviselő által felvetett azon eszme, hogy az iparostanoncz csakis a hat elemi osztály bevégzése után legyen felvehető a szakiskolákba, nagyon