Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-546

54(i. országos fllés 1900. márczins 9-én, pénteken. 147 dést fektetne egészséges alapra, mely elől kitérti nem lehet! T. ház! Bizonyára tudomása van a t. miniszter úrnak arról, hogy az osztrák államvasutaknál a gyári munkások évi fizetést húznak nemcsak a napszám, hanem a szakmánymunkanyereség erejéig. Tudom, hogy ennek az intézkedésnek már a hátrányai is mutatkoznak, mert sok munkás hanyagabbá lett, s fölhasznál betegségi ürügyet is, hogy ne kelljen dolgozni, mert a fizetését úgy is megkapja. Ezen a bajon azonban lehetne segíteni, és mégis meglehetne alapítni a gyári munkáscsaládokat, még pedig oly módon, hogy a napibért az illető munkások évi fizetéskép kapják, ellenben a szakmänymunkák utáni nyereséget ezután is élvezi, természetes minél szorgalmasabb, annál több perczentre tarthat számot. így el van hárítva az a veszély, a mit nem hárítottak el az osztrák vasutaknál, a hol a szakmány-nyereséget is az évi fizetésben adják ki, s így nincs oly érdekében a szorgalmas munkásság. Ekkép látom megoldhatónak egy stabil munkás családok alapításának nyugdíjképes családfővel stb., mi a szoczializmusnak e téren elejét venné. E tekintetben nem lehet mindent egy kaptafára húzni, hanem, a hol csak alkalom kínálkozik, a szoczializmusnak a méregfogát ki kell húzni. Ezt óhajtottam csak röviden e tételnél megjegyezni. (Helyeslés baloldalt.) ^/GTJU. Zichy Jenő: A mit t. barátom az iparos politikai jogaitól mondott, elfogadom, bár nem tartozik e tétel keretébe. De nem áll mit az elsőfokú iparoktatásról mondott, melynek nem lehet feladata a szakképzés. Igen jól tetszett mondani, hogy a mikor a faluról bejön a gyermek és bejár az iparoshoz, olvasásra, Írásra, számolásra, egy számla elkészítésére és ilyenekre szokták előkészíteni; már az is nagy vívmány volt, hogy ezt el lehetett érni. Annakelőtte a gyerek kénytelen volt a műhelyt kiseperni, dajkálni a gyereket, és csak azután, ha maradt volna idő, tanulni valamit. Elértük tehát már eddig azt, hogy nagyszámú gyerekek esténként tömegesen, — természetesen, ha a szünet beállt, — ezen ipariskolában megnyerték a legelemibb képzést. A továbbképzés természetesen a szakipariskoláknak dolga. Egyelőre az is nagy vívmány lesz, ha elérjük, hogy nem csak az esti órákban, hanem a déli órákban is, a mint kontemplálva is van, történjék ez az oktatás. Major Ferencz: T. ház! Félreértett szavaim értelmének helyreállítása czímén kérek szót. Én azt mondottam előbbi felszólalásomban, hogy megköveteljük az iparostanoncztól, hogy 14-dik évéig, mikor az iparos pályára lép, a közoktatási programra szerint elvégezze legalább a négy elemi osztályt; mert nem büntethetjük azokat, a kik az elemi osztályokat sikerrel végezték, a kik legalább 50°/o-al sze repelnek az alsófokú ipariskolában, azzal, hogy eljárjanak az iparos iskolába és három évig nyaggattassák magukat azzal, hogy nézzék, mások hogyan tanúinak meg írni és olvasni. Épen azért követelném meg, hogy legalább 4 vagy 6 osztálya legyen az iparos tanoncznak, hogy elsősorban emeljem az iparosok szinvonalat, másodszor, hogy ne kelljen vesződnie a tanoncznak a tanoncz-iskola három évén át az írás, számolás és olvasás tanulásával, hanem tanúihasson szakdolgokat, a melyek csoportosíthatók az egyes iparágak szerint, mely nagy segélyére lehet mesterségének könnyebb elsajátításában. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert általános sérelme az iparosoknak, és tudomásom van róla, hogy minden eddigi kongresszuson felszólaltak az irányban, s kérték a szakminisztereket, hogy ezen tűrhetetlen állapotokon segítsen. Azért voltam bátor ezt felhozni, az ipartörvény revíziójának küszöbén, hogy erre a kérdésre föltétlenül súlyt fektessenek. (Helyeslés oalfelbl.) Tóth János iegyZŐi Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház! Az ipari szakoktatással szoros összefüggésben van nemcsak a mesterinasok oktatása, hanem az is, hogy azon már önálló iparosokhoz is, a kik különösen el vannak vonva a fővárosban mutatkozó fejlődő ipar szemlélhetésétől, szintén közel hozzuk a változó irányt, a változó és fejlődő ízlést az iparban, és különösen az iparmíívészetben. Fölemlítem itt, nem mintha ezzel hazabeszélést akarnék gyakorolni, hogy épen Gyöngyös városának iparosai azzal a kéréssel fordultak a t. kereskedelemügyi kormányhoz, hogy valami módját találja annak, hogy abból a sok előnyből, melyet itt a fővárosban a művésziesebb irányt feltüntető kiállítások és múzeumok az iparosságnak nyújtanak, nemcsak a vidéki iparos ifjaknak, hanem az ottani önálló iparosoknak is juttasson valamit. Tény az, hogy azon óriási iparverseny mellett, a melyet a külföld Magyarországgal szemben gyakorol, maj Inem lehetetlen — ha azt akarjuk, hogy az iparosság megerősödjék és hogy anyagilag tönkre ne menjen,— bevárni azon évtizedeket, míg a mostani serdülő ifjúság eléri azt a kort s azt az önállóságot, a mely őt is arra képesíti, hogy az ipar fejlesztésében résztvegyen. Mindenki, a ki az iparososztály érdekei iránt érzékkel bir, kényszerítve érzi magát arra, hogy valami utját-módját ejtse annak, hogy a vidéki önálló iparosság is, a mely teljesen el van vonva a fent említett tényezőktől, ízlése, művészi felfogása tekintetében hasonló rohamos módon fejlődhessék, mint a fővárosi. Csak egy példát hozok fel, t. ház. Itt van a fővárosban például az iparművészeti múzeum, a mely nemcsak az iparosit*