Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-540

Hí 540. országos fllés 1900. márczins 2-án, pénteken. ígérgetni, hanem pozitív intézkedéssel lépjek fel az ily pénzügyi fedezettel szemben. (Helyeslés jobb felől.) Épen így vagyok a kereskedelmi ki­kötővel is, melyet Budapesten már régen és méltán követelnek, a melynek fontossága külö­nösen a Vaskapu-szabályozása után emiiienter előtérbe nyomai és a melynek fontossága a fő­városra nézve különösen egy helyes csatorna­rendszer érvényre emelése által fog teljesen tisz­táztatni. (Helyeslés jobbfelől.) Mert ne méltóztas­sék elfelejteni, hogy bizonyos konczentráczióra és együttes működésre van némely nagyszabású dolgoknál szükség, mert bizonyos dolgokban, ha az egyik megelőzi a másikat, vagy nagyon sok évvel előzi meg, ez épen azon czélokat veszélyezteti, a melyeket általa elérni akarunk. (Helyeslés. Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) De nemcsak ezen a téren vagyok abban a kényszerhelyzetben, hogy konkrét, tehát fedezet­tel bíró megoldást, ez idő szerint, még a t. ház elé nem hozhatok; hanem még azon dolgokat is, R melyek már kezem ügyében vannak, a melyek úgyszólván programmszerűleg a költségvetésbe beállíttattak, nagy megszorításoknak vetettem alá. Természetesen, de boncoeur, kötelességszerííleg a felelősséget viszem érte én. így példának okáért, hogy csak két pontra hívjam fel a t. ház figyel­mét, az államvasutak beruházásánál igen jelen­tékeny összeget, 10.400,000 koronát kellett töröl­nöm, tisztán csak a költségvetési mérleg érdekében. Az alföldi transverzális vasutat Összekötő nél­külözhetetlen tiszai híd is csak ezért maradt ki a költségvetésből. Remélem, hogy ezekben a dolgokban és sok más beruházási fontos kérdé­sekben, részben az idén, részben a jövő évi költségvetéskor már abban a helyzetben leszek, hogy ezeket létesíteni fogjuk. (Helyeslés.) A mi magát a költségvetést illeti, én itt részletes adatokba nem bocsátkozom; de miután a pénzügyi bizottság tárgyalásai óta abban a helyzetben vagyok, hogy az 1899. évi adminisz­trácziónális eredményekfelettis rendelkezem,ennek következtében egy-két pontnál adatok segélyével fogom a dolgot megvilágítani és pedig azoknál a pontoknál, a melyeket úgy szoktak nevezni, hogy sötét pontok, a melyeknek realitása leg­inkább kétségbe vonható. Egy számmal azonban már most kell foglalkoznom a t. ház előtt, mert ez rendszeres bírálat tárgyát képezi és én szere­tem a bírálatot megelőzni. Ez a személyi kiadások nagymérvű szaporodása ebben a költségvetésben. (Halljuk! Halljuk!) A személyi kiadások ugyanis 8,867.000 koronával növekednek, a mi az első perezre megdöbbentő adat és ennek következté­ben méltán provokálhatja a kritikát. De meg­nyugtatom a t. házat, hogy ha ebből a nagy összegből az özemi szolgálattal szorosabb össze­függésben levő' kiadásokat leütjük, a melyek természetesen hasznos kiadások, bár nem mond­hatók szoros értelemben vett adminisztraeziónális dolgoknak, nagyon csekély összeg marad, mert 164.000 korona a nyugdíjszaporúlatra és 182.000 korona a többi személyi kiadásokra esik. Ezen 182.000 koronában azonban a napidíjasoknáí mutatkozott túlkiadások megakadályozása czéljá­ból felvett növekedés és az úthálózat szaporo­dásával összefüggő kiadás is benn foglaltatik. Ebből méltóztatik látni, hogy a személyi kiadá­sok terén, legalább nézetem szerint, eléggé szigorú és takarékos voltam, a nélkül, hogy azon czélokat, a melyek itt szem előtt lebegnek, minők egyfelől az adminisztráczió javítása, másfelől a túlterhel­tetés és egyúttal a kellő qualifikáczióval nem bíró közegek számának lehető csökkentése, a siker szempontjából koczkára tettem volna. Nem értem el ezen a téren teljesen a czélomat, őszin­tén kimondom; a túlterheltetés az államvasutak­nál megvan, noha a 12 órai működés szempont­jából a közegek számát 315-el szaporítottam; szükség volna, hogy a létszámot még 400-al szaporítsuk és ha a hálózat kiterjesztése más­különben is igénybe nem veszi a személyzetet, akkor elérjük azt, hogy a 12 órai munkaidő ezeknek is biztosítva legyen. A postánál segítettem azon a bajon, mely fájdalom eddig megvolt, hogy tudniillik a pénz­kezelésre és efféle kényesebb dolgokra napi­díjasokat alkalmaztak. Iparkodtam a postakeze­lésnél is a személyzet szaporítása által az elő­léptetési viszonyokat javítani és azt hiszem, hogy ez nem jelentéktelen mérvben sikerűit is. (Álta­lános helyeslés.) A posta bevételeinek és kiadásai' nak megtarthatása szempontjából csak azt az egy adatot szolgáltathatom a t. háznak, az újabb, az 1899-iki ideiglenes eredmények folytán, hogy az előirányzatot nemcsak megtarthatom, hanem kedvező eredményt fogok elérni. Ennek követ­keztében, ennek bizonyítására, illetőleg további okadatolásära kiterjeszkednem nem is szükséges. A külkereskedelem terén négy oly intéz­kedés van, a melyek talán első perezre kicsinyes­nek látszanak, de azt hiszem nagyon jótékony befolyással lesznek majd külkereskedelmünk fej­lesztésére. Ilyen itt elsősorban a azaktudósítók intézménye, mely most már életbelép, a személyi kérdéssel együtt meg van oldva, és a napok­ban közzé is lesz téve. A kereskedelmi múzeum újabb szervezése által elértem kettőt. Elértem először azt, hogy tbdeti alapra van fektetve annak üzleti része, és másodszor azt, hogy az állam kezébe önállóan konczentrálva van az úgynevezett tudakozó intézmény. Mindkettőnek belterjesebb fejlesztése által elértem azt az eredményt már most, hogy például a forgalom az alatt a pár hónap alatt, mióta az új rendszabály életbelépett, a kereskedelmi múzeumnál 431,000 koronával

Next

/
Thumbnails
Contents