Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-546

546. országos ülés 1900. niárczins 9-én, pénteken. 135 liszt kivivői elsőrangú tényezőként szerepeljenek. Mert a magyar mezőgazdaságra nézve az nem mindegy, hogy átlag 7 millió métermázsa búzának biztos vevője van-e, vagy nincs. (Úgy van!) Egész árképződésünkre. egész mezőgazdaságunkra nézve ez rendkívüli kihatású tényező. Nézetem szerint tehát a budapesti malmokkal szemben azt a politikát kell követni, hogy nem kell olyan dolgot tenni, a mely exportképességüket rontja, de nem kell őket olyan kiváltságokban, vagy protekcziókban sem részesíteni, a mely akár a belpiacznak, akár a mezőgazdaságnak rovására menne. (Tetszés és helyeslés.) Ilyen kérdésként merült fel annak idején az őrlési forgalom megszüntetése, vagy meg nem szüntetése. T. ház! Én, mint e kabinetnek tagja, az őrlési forgalom megszüntetése által teremtett helyzetet bona fide, egész erővel elfogadom, úgy, a mint van. (Helyeslés.) De nekem szabad egyéni véleményemnek lenni a következményeket illetőleg, és ezekre nézve kötelességem kifejezni aggodalmaimat, (Igaz! Úgy van!) különösen azon fejlemények után, a melyek — a mint igen helyesen mondta szép beszédében Láng Lajos t. barátom, — épen az utóbbi időben Németországban és Franciaországban előállottak; de akczeptáltam a helyzetet úgy, ahogy van, bona fide, egész erővel és arra helyezkedem. Ám ha így is van, — és én ehhez alkalmazkodtam tarifapolitikámban teljes mértékben, — nem lehet tagadni azt, hogy ez a rendszer, tudniillik az őrlési forgalomnak megszüntetése nagy teherrel jár az exportmalmokra nézve. Ez tény. Voltak hátrányai, voltak, a kik elitélték ezt a rendszert, de ezt a tényt senkisem tagadhatja. Hogy ez bénítólag hat rájuk, az bizonyos. Már most igazságos és egyenletes tarifarendszabályokkal némileg segítettem és iparkodni fogok ezentúl is segíteni e hajon. Ez ellen már abból a szempontból sem lehet kifogást tenni, a mely szempontból az őrlési forgalom megszüntetése bekövetkezett, mert ez nem részrehajlás, ez egyforma eljárás, De hogy már most mutatkozik a hatás, és hogy azt a csökkenő kivitelt és habozó vételkedvet, a mely a budapesti malmoknál mutatkozik, részben ennek lehet tulajdonítani, azt úgy hiszem, minden szakember el fogja ismerni. (Úgy van! jobbfelöl.) De nemcsak ez játszik itt közbe, hanem vannak itt más tényezők is, a melyek lényeges befolyással vannak. Nem lehet tagadni, a mint Láng Lajos t. képviselőtársam mondotta, hogy az amerikai malmoknak tökéletessége és versenyképessége közbelépett a londoni piaczon, de más piaczokon is, még Németországban is. Ez eddig nem volt kiegészítő része a helyzetnek; pedig befolyást gyakorolt erre, mert lisztünknek versenképességét, még ha önmagában nem romlott volna is, — pedig romlott, mindjárt kifejtem ezt is, — de magában véve az ellensúly által már rontotta. S az az igazságtalan hajsza, a mely a hongarian flour ellen megindult volt Londonban, méltóztassék elhinni, részben üzleti dolog volt; de volt abban valami érdemleges, megszívlelendő dolog is, a melyet mindjárt előadandó leszek. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt ezt tenném, fel akarom említeni még a többi tényezőket is, a melyek változtak. Változott a forgalomnak egész rendszere. Azok az eddig tökéletesen elzárt és a nemzetközi piaczon meg nem jelenhető államok, a melyekkel szemben a 60-as és 70-es években nem kelletett küzdeni, most megjelentek; tehát ezt sem kell tekinteten kívül hagyni. Ezek a nemzetközi változások. De most vizsgáljuk a belföldi, a hazai változásokat. A londoni hajsza alkalmából nyilt fel a szemem egy kérdédésben, — azonnal fel is hívtam t. kollegámnak, a földmívelésügyi miniszternek figyelmét reá, —. és ez a magyar búza sikértartalmának hanyatlása. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ez roppant horderejű dolog. Ha a vizsgálatok úgy adják elő, hogy 1891. óta búzánk sikértartalma több százalékkal csökkent, míg például a román búzáé növekedett: ez olyan jelenség, a mely előtt szemet nem hunyhatunk. Előre mondom, hogy én ezt az adatot, így a mint van, egyoldalú kézből kapra, vaktában teljes mértékben el nem fogadom. (Helyeslés.) Óvatos vagyok, de felhívtam a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét erre, hogy tegye ezt vizsgálat tárgyává. Mert nem magunk állunk ebben a szomorú tapasztalásban. Francziaországban ugyanez az eset. Ott már kutatták az okát és rájöttek, hogy a trágyázásban és a kultúra több hibájában van a baj. Hát ha erre rájöttek Francziaországban is, ne tulajdonítsák ez adatokat valami ördögi mahinácziónak; előállhatott ez nálunk is. Erre vigyáznunk kell. Azután jön az idegen búza, melyet piaczra hoznak. Ezzel kapcsolatosan egy igen érdekes kérdést kell felvetnem, a szokvány kérdését. (Halljuk! Halljuk!) Először is a szokvány jelentőségéről egy-két szót. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés az, akarjuk-e, hogy gabonakereskedelmünk ne sülyedjen a helyi forgalom jelentőségére, hanem nemzetközi jelentőségét tartsa meg, igen, vagy nem? (Halljuk! Halljuk!) Mert vannak nemzetgazdák, és nálunk különösen sokan vannak, a kik szeretik a házi berendezést: legyen meg a ház körül minden, és ne törődjünk a külvilággal semmit. De ez nemcsak kizár bennünket a nagy nemzetközi forgalomból, hanem megfoszt bennünket azoktól az erőktől is, melyek áltatában egy államnak a felvirágzására és haladására lényeges kellékek. (Ügy van! Úgy van!) Ha tehát nem rendezked-