Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-546
136 540. országos ülés 1900. mércztna 9-én, pénteken. hetünk be egyszerű módon, hanem a nemzetközi versenyben el kell foglalnunk helyünket mint tényezőnek: akkor legtermészetesebb,nemzetközi tényezőinket kultiválnunk s a legmagasabb fokra emelnünk kell. (Általános helyeslés.) Mi a főterményünk? A búza, a gabona. Természetes tehát, hogy ennek nemcsak feldolgozását, hanem kereskedelmét is potenezirozni, a a legmagasabb fokon kell tartani; ezt követeli nemcsak nemzetközi állásunk, hanem nemzeti érdekünk is. Hogy a nemzetközi kereskedelemben Amerika milyen tökélyre vitte a typirozás által, azt nem kell fejtegetnem a t. ház előtt. Ott nem kérdik : miféle búza ? Egyszerűen három osztályba van beosztva: I., II. és III. osztály. Úgy mennek a küldemények száz waggonszámra. Nálunk a szokvány egy objektív alap; azt mondják: 76 kiló, 4°/o keverék és száraz. Ez a qualifikáczió. Már most az a kérdés: követelhetjük-e, hogy ez megváltoztattassék? Megjegyzem, hogy a 76 kiló tisztán specziális magyar szempontból van megállapítva, mert különben beszélnénk 75-ről, vagy 75 1 /2-rö'l. (Helyeslés.) Tehát már ez magában is bizonyos garancziát nyújt a termelőknek. A kérdés az: kivánatos-e és lehetséges-e, hogy ez megváltoztattassék ? Én a legbehatóbb kutatásokat tettem eziránt. Kereskedelemit gyi miniszter vagyok, tehát kötelességem a kereskedelem érdekeit védeni, de magyar nemzetgazda vagyok, és arra büszke vagyok s nem mernék tenni semmi olyant, a mi a magyar nemzetgazdaságnak árt, és nem mernék elmulasztani semmi olyat, a mi a magyar mezőgazdaságnak ártalmára lenne. (Általános, élénk helyeslés.) Én jó lélekkel mondhatom, hogy a mint a dolog ez idő szerint áll, én Ígéretet arra nézve, hogy e jegyzés bármily irányban megváltoztattassék. nem tehetek. De ígérem, hogy ezt a kérdést folytonosan szem előtt tartom, tanulmányozom, és mihelyt a kereskedelem ezen eminens érdekének kára nélkül bármely irányban lehet valamit tenni, a magam részéről azon hatáskörben, melyben tehetek, bizonyára meg fogok tenni mindent. De vigyázzunk a dologra; ne menjünk túl bizonyos efemer jelenségek alapján állandó intézkedésekre. Ilyen a szerb búza kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ha visszatérünk egészen 1893 dk évtől egészen mostanáig, átlag véve 486 000 métermézsa búzát hoztunk be évenkint; ennek daczára voltak évek, mikor igen jó búzaáraink voltak. Most, a kik legtöbbre teszik a készletet, azok szerint 100.000 métermázsa van bent és a flottáns készletekből áprilisig megmozdulhat 200—250.000 métermázsa. És mit mondanak? Hogy ez a 100.000 métermázsa teszi tönkre a mi árainkat, és szerepeltetik ezt a millió és millió kötésekkel szemben. Vigyázzunk, nem vagyunk-e csalódásban! Emek megítélésére nem kell egyebet tennünk, csak nézzük meg azt, van-e áresésí tendenczia másutt, vagy csak nálunk van-e? Ha csak nálunk van áresési tendenczia, akkor még lehet arról beszélni, ámbár az alárendelt tényező, hogy ennek befolyása van, mert bizonyos mértékig természetesen minden konkurrenczia befolyást gyakorol az árképződésre. De mikor az áresési tendenczia általános s csak az utóbbi időben Francziaországban változott meg annyiban, a mennyiben ott nagyon rossz termési viszonyok vannak: akkor ne méltóztassanak ezt az árképződést valami mahinácziónak, vagy kizárólag példának okáért a szerb búza ezen jelentéktelen befolyásának tulajdonítani. Különben is, a mint méltóztattak talán olvasni, abból a 100.000 métermázsából a Vaskapun és Regensburgon át, tehát kétfelé 39.200 métermázsát már útba indítottak, így áll ez a kérdés. Én ebben a pontban tehát erre konkludálok: a malmok tekintetében az egyenlő elbánást életbeléptettem a vámtarifát illetőleg; az árképződést figyelemmel kisérem ; a nemzetközi és a belföldi tényezőket e tekintetben szemmel tartom; az árjegyzés kérdését, a szokványkérdést tanulmányozom folytonosan, de jelenleg mondhatom, jó lélekkel azon változtatást abszolúte nem indítványozok. A nemzetközi forgalom szempotjából pediglen kívánatosnak tartom azt, hogy az az ellentét, a mely itt-ott mutatkozik a mezőgazdaság és a gabonakereskedelem között, a visszaélések megszüntetése mellett, — a melyekre vonatkozólag törvényjavaslat készítéséről t. kollegámmal, az igazságügy miniszter úrral együtt már gondoskodtunk, — elenyésztessék. Azt hiszem, hogy össze lehet egyeztetni a különböző érdekeket, de ne 7ágjunk a húsba, ne koczkáztassuk a nemzetközi forgalomban állásunkat semmiféle rendszabály által. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) És még egyre vagyok köteles figyelmeztetni elfogulatlanul a mezőgazdákat. Nálunk igen szokásos az apodíktikus jóslás, az apodiktikus kinyilatkoztatás, különöse,i a gabonaárakra nézve. Méltóztatnak talán emlékezni, mekkora publiczitással terjesztették az ősszel, hogy nem szabad eladni a búzát 12 forinton alul. Kubik Béla: Elég hibásan! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: De látja, t. képviselőtársam, ezt azok terjesztették és azok követelték mint dogmát, — és spekulánsnak és izraelitának mondták azt, (Derültség.) a ki nem hiszi, — a kik a mezőgazdaság legjobb, leglelkesebb barátai és legodaadóbb küzdői. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék csak visszaemlékezni. Megjelent a földmívelésügyi miniszter úr jelentése a gabonatermésről. Némely kereskedő azt mondta, hogy kevesebbnek tünteti föl a termést, mint a mennyi az valósággal. A gazdák sokalták. Igen rövid néhány hónap múlva az
