Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-546

^34 *^®* országos ülés 1900. márczins 9-én, pénteken. Azonban egy nagyon szomorú példát hozott fel Polónyi Géza t. képviselőtársam; azt mondotta ugyanis, ime itt van, az üvegipar teljesen megbukott, a gyárakat bezárták, a munkásokat elküldöttek. Kérem, ne vessünk még keresztet az üvegiparra, annyival inkább, mert a volt 44 gyár közííl tényleg most is 29 dolgozik 3800 munkással; továbbá ne okoljuk ennek az iparágnak minden bajáért akár a kartellt, akár pedig a versenyt. Éu ezzel a kérdéssel kötelességszerűen, behatóan foglalkoztam és pedig gyakorlatilag. Minden egyes gyárat külön vizsgáltattam meg, megnéztem mi a baja, milyen a felszerelése, milyen a versenyképessége, milyen a befektetése, milyen a munkaereje. Mire jutottam? Mondhatom a legkezdetlegesebb viszonyokra. Találtam gyárakat, melyek minden forgó tőke nélkül fogtak a munkához, gyárakat, melyek még azt sem tudták, hogy árjegyzéket kell csinálni, gyárakat, melyek az első megrendelés után, melyet szereztem nekik, a második megrendelést nem teljesítették úgy, hogy az minőség tekintetében az első megrendelésnek megfeleljen, így mondhatnám a hibákat tovább. Ha igazságosan akarunk ítélni, akkor vizsgáljuk meg, hogy a bukásoknak mik az okai. (Igaz! Ügy van!) Igazsága van a képviselő úrnak, a túlságos verseny is, s e tekintetben bizonyos ellensúlyozásra szükség van. Mikép keresem én ezt az ellensúlyozást? Megindítottam a tárgyalásokat egy belga konzorczinmmal, mely a főbb gyárakat kezébe véve, kellő erőt tudjon kifejteni a felszerelés és versenyképesség útján. Méltóztassanak elhinni sokkal hathatósabb eszköz a jó felszerelés, a hitelképesség és a gyárak qualifikácziója, mint bármiféle törvényhozási intézkedés. (Helyeslés.) De nem tagadom, oly nehéz viszonyok vannak, hogy most még e téren eredményre nem jutottam. Bemélem, hogy eredményre fogok jutni, addig azonban legalább mindenféle tőlem kitelhető megrendeléseket szereztem. Méltóztatnak tudni, hogy a bécsi viczlapok már üveges tótnak is lepingáltattak. (Derültség.) Mindenféle úton odahatok, — e tekintetben hálás elismeréseket kapok az egyes gyárosoktól, — hogy legalább e nehéz időkön keresztül tudjanak menni, míg a reorganizáczió és az erőhöz jutás bekövetkezik. De nem szabad, hogy ők maguk bizalmukat elveszítsék, vagy hogy veszett hirüket terjesszük. (Helyeslés.) Épígy vagyok a papíriparral. Az a veszély fenyegette a papirgyárosokat, hogy az osztrákok egy kartellbe, mondjuk egy kézbe egyesítsék őket. Én egyszerűen kijelentettem a magyar gyárosoknak, hogy semmiféle megrendelést nem fognak kapni, mihelyt ily szövetkezésbe belépnek. (Élénk helyeslés.) A dologból nem lett semmi, viszont kötelességemnek ismertem előírni minden hatóságnak, hogy papirszükségletét hazai gyárosoktól rendelje. (Helyeslés.) Ez is vezetett valami eredményre. (Egy hang- A Pesíer Lloyd is?) Épen a »Pester Lloyd«-ot magyar papíron nyomják, hanem nagy magyar lapokat, melyek pedig a hazai ipar pártolását igen hangoztatják, nem. Méltóztatnak látni, hogy én nem nyargalok a theoriák terén, a tényezőket gyökerüknél akarom megfogni, a férgeket eltávolítani és a megélhetést lehetővé tenni, de természetesen csak abban a hatáskörben és azon eszközökkel, melyekkel rendelkezem. Hogyha e tekintetben minden más tényező ágy tenné meg kötelességét, hogy azon eszközökkel és azon hatáskörben, melylyel rendelkezik, hazai ipar pártolására sietne, akkor a hazai ipart féltetni nem kellene. Engedje meg a t. ház, hogy most már áttérjek a gabona, illetőleg a liszttermelésre, és a kivitel helyzetére. (Halljuk! Halljuk!) Nem fizándékozom polémiába bocsátkozni; nagyon érdekes fejtegetéseket hallottam Rohonczy Gedeon , t. képviselő úrtól és másoktól, de ez a feladat, melyet e nehéz kérdésben ebben a perczben magam elé tűztem, nem áll egyébből, mint a tényeket lehetőleg a maguk valódi állásában bemutatni és lehetőleg objektíve az okozatokkal összefüggésbe hozni. Méltóztatnak tudni, hogy nagyratermett, igen kifejilett malomiparunk az utóbbi években hanyatlik. Még pedig igen érdekes jelenség az, hogy a fővárosi malmok visszafelé mentek, azonban a vidéki malmok igen szépen fejlődnek; úgyannyira, hogy 1880 óta — tehát visszamentem csaknem 20 évvel, — azon befektetésnek, a mely a malomiparba ment, 85°/o-a vidéki malmokba ment és csak 15°/o-a ment budapesti malmokba. Ebből is méltóztatik látni, hogy a fejlődés aránya a fővárosi és vidéki malmokban egészen más. Mi következik ebből a kormányra nézve? Miután a nemzetközi forgalomban jelentőségre emelkedett budapesti malmokat elhanyagolni nem szabad, nem volt szabad a vidéki malmok érdekei előtt sem szemet hunyni; s miután ezek közt nemcsak a helyi szükséglet kielégítésére, de egyúttal exportra is dolgozó malmok is fejlődtek : én az őrlési forgalom beszüntetésére szükséges tarifaintézkedéseket úgy hoztam meg, hogy e tekintetben az a különbség, a mely eddig a szállításra nézve a budapesti és vidéki malmok közt volt, meg fog szűnni. (Helyeslés jobbról.) Egyenlő lábra állítottam őket, hogy teljes exportképességét mindegyik a maga erejével fejtse ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban, t. ház, nem lehet tagadni, hogy mindezen fejlődés, a mely a vidékre nézve nagyon örvendetes, megfosztja a budapesti malmokat azon jelentőségtől, hogy a nemzetközi forgalomban, mint a magyar búza vevői és a magyar