Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-546
546. országos illés 1900. márczlus 9-én, péntekéi:. 133 Megkaptam a tüzetes és szép jelentést. E tekintetben némely kartellről felolvasom a jelentés némely passzusait, oly passzusokat, a melyekben nincs okoskodás és nincs vélemény, mert a képviselőház megalkothatja a maga véleményét külön ; oly passzusokat olvasok föl, a melyekben tények vannak észlelve, mert ez szükséges csak az ügy felvilágosításához. (Halljuk ! Halljuk!) Legtöbb megtámadtatásnak volt kitéve a vaskartell. Erre vonatkozólag a kamara jelentésénekegyik passzusa így szól. (Halljuk! Halljuk! olvassa) : >Eimek a kartellnek a hatása abban nyilvánult, hogy a szükséglet felosztása elejét vette annak, hogy a kisebb vasművek beszüntessék üzemüket; a nagyobb vasművek pedig üzemveszteség nélküli termelhetnek. Az osztrák verseny élessége megszűnt, miután az osztrák vasgyárak részéről importálható mennyiség leköttetett. A hazai vasművek pedig, nem lévén a legközvetlenebb megélhetés gondjaival sújtva: technikailag magasfokú fejlődésen mehettek át. A kartell folytán megszűnt a túltermelés is. Az árak állandóbbak lettek s lehetővé vált a koczkázat nélküli bevásárlás.* Ezek, kérem, tények. Méltóztatik látni, hogy nem épen oly fekete az ördög, mint a hogy a falra festik. (Mozgás a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Néha feketesárga! (Derültség a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Méltóztassék meghallgatni; azokat a kartelleket hozom fel, a mely kartelleket itt felemlítettek. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) A második példa a zománcz-kartell. (olvassa) : »Pozsouyban a kartell tartama alatt keletkezett új edénygyár, valamint az, hogy a losonczi edénygyár is a kartell érvényességének idején terjesztette ki üzemét, kemenczéinek számát kettőről hétre emelve. Azóta a magyar gyárak kiviteli képessége is megerősödött elannyira, hogy gyáraink ezidőszerint már Keletre, Oroszországba, sőt Kelet-Indiába is szállítanak zománczozott vasedényeket. A közvetítő kereskedők pedig a kartell által megszabott árengedmények folytán biztosított és koczkázat nélküli nyereségre tesznek szert,« Méltóztassék meghallgatni, mit mond a jutakartellről (olvassa).»A kartellnek közvetlenül megalakulása után jó hatása volt, mert akkor élénk volt az üzletmenet és a szakmabeli czikkek után nagy kereslet mutatkozott. Most azonban a kartell hatása alig érezhető, mert a malomipar pangása és a lisztexport hanyatlása miatt a forgalom is csökkent.« Tehát sem egyik, sem másik irányban nem gyakorolt vészes hatást. Halljuk, mit mond a szódakartellre (olvassa) : »A kartell hatása folytán konszolidálódtak az üzleti viszonyok, a mi aztán lehetővé tette két újabb, a lukavaci és maros-ujvári szódagyárnak keletkezését, sőt lehet mondani, hogy ezek prosperálásukat egyenesen a kartellnek köszönhetik.« Méltóztassanak meghallgatni, mit mond a czukorkartellről (Halljuk! Halljuk!) »A kartellnek a czukoripar fellendülésére gyakorolt kedvező hatása kitűnik abból is, hogy a legutóbbi két idényben, 1897 —98-ban és 1898—99-ben a czukortermelés 1,514,658 métermázsáról, 1,762.000 métermázsára és a czukorkivitel 549,112 métermázsáról, 1,122.606 métermázsára emeíkedett.« Hát méltóztatnak kérem látni, hogy a kartelleknek hatása nem minden irányban rossz. Nem lehet tagadni, éppen erre akarok kitérni, hogy a fogyasztókra nézve mindez teherrel jár. (Felkiáltások bálfelöl.- Es baj! Mozgás a jobbóldalon.) Azonban ne méltóztassanak elfelejteni, hogy mindezekben a czikkekben, sőt más egyebekben is a megelőző évekken bámulatos depresszió volt az árakban. Nem azt teszi ez, hogy ott a fogyasztásban volt a depresszió, és nem is ad okot arra, hogy az árak mesterségesen túlcsigáztassanak, de egy bizonyos mérték, korlát bizonyos tekintetben elismerendő. A korlátot abban találom, hogy az illető iparágnak prosperitása és versenyképessége ne veszélyeztessék, másfelől azonban, hogy a közönség túlságosan ne terheltessék; természetesen ez a nemzetgazdasági tényezőknek és így a kartelleknek szabad játéka közben három tényezővel áll kapcsolatban. E tényezőknek egyike a vám. Ez a törvényhozás kezében van. A második belföldi verseny, ez az ipar kezében van. A harmadik a fogyasztó közönségnek az az életrevalósága, hogy szövetkezetek és más alakulatok útján iparkodik a maga terhein könnyíteni. Mindezek daczára azonban nem lehet tagadni azt, hogy vannak oly jelenségek, a melyek további intézkedéseket tesznek szükségessé. És hogyha beszélni fogunk tisztességtelen versenyről, vagy nem bánom, más törvényhozási intézkedésekről, a hol ezen objektív szemponton túlmenő veszedelmes és káros jelenségeknek megszüntetéséről, ellenőrzéséről, vagy ellensúlyozásáról intézkedünk, azt hiszem, ott megfogjuk egymást érteni. Egész előadásom e kérdésben csak arra kíván szorítkozni, hogy ne méltóztassanak idő előtt Ítélni, olyan törvényhozási intézkedéseket várni, a melyek eredményre nem vezetnek, és méltóztassanak az érem mindkét részét kegyes figyelemre méltatni, mert csak akkor lehet objektíve és igazságosan ítélni. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon)
