Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-545

124 548. országos Illés 1899, m&rczlns 8-án, csütörtökön. garasai milliókká halmozódjék össze ez társadalmi és közgazdasági szempontból nagy baj, de Magyarországon határozottan nemzeti szempontból is nagy kárral jár. Még az egyszerű vagyoncsere is sokszor, a hol igazán csak egyik kézből a másikba való átmeneteiről van szó, a melynek közgazdasági hátránya nincsen, de azért, mivel a nemzet íentartó elemének vagyonát gyengíti, nemzeti szempontból káros következtetéseket vonhat maga után. Van-e támadás a hitel és a tőke ellenében abban, midőn az uzsorával való visszaélések ellen kérünk hatályos intézkedéseket? Nem a reális és szolid hitel erősítésére törekszünk-e ez által ? Ki volna olyan esztelen, hogy a külföldi tőkét visszariassza attói, hogy Magyarországon elhelyezést keressen olyan közgazdasági működésben, a mely egyúttal Magyarország közgazdasági jólétét is emelni alkalmas, és jóté konyán képes visszahatni az ipari vállalatokra. Azért a t. miniszter úrnak ebbeli törekvését azok, a kik az agrárérdekek védelmére vállalkoztak ebben a házban örömmel üdvözlik, hogy külföldi tőkét iparkodik ilyen hasznos vállalatokra az országba behozni. És támadás van-e abban a kereskedelem érdekei ellen, hogyha mi a borhamisítások ellenében erélyes védelmet keresünk? Hiszen nemcsak a termelő, hanem a szolid és reális kereskedő érdekét is tönkretették azok a lelketlen üzérek, a kik nagy mértékben szállítottak külföldre magyar bor czímén hamisított borokat, és megértük azt, hogy például Svájczban száz meg száz, sőt ezer hektoliter számra kellett kiönteni ezeket a borokat; sőt Svájczban, ha jól emlékszem: Zürichben a hatóságok léptek közbe, és óva intették a közönséget, hogy magyar bort ne vásároljanak, mert az hamisított, nem természetes bor. Nemcsak a magyar bortermelők, hanem a magyar szolid borkereskedésnek is az érdekét védelmezzük, ha ez ellen hatályos eszközök életbeléptetését kívánjuk. És nincsen támadás a magyar ipar és kereskedelem érdekei ellenében abban sem, hogy az őrlési engedély megszüntettetett. És engedje meg a t. ház, — bár ezzel a kérdéssel semakarok hosszasabban foglalkozni, — hogy erre kissé kitérjek. A hazai malomiparnak nagy jelentőségét senki sem fogja kétségbe vonni a földmívelés érdekében, vala mint azt sem, hogy a múltban nemcsak a nyerstermelés emelésére hatott a malomipar, hanem még abban az irányban is, hogy a nyerstermelés feldolgozva a külföldre vitetett, nagy szolgálatot tett, és azt hiszem, hogy hivatva van ily szolgálatot tenni a jövőben is. De épen azon tételemnek felel meg az őrlési engedély megszüntetése, hogy a magyar malomiparnak elsősorban a hazában termelt nyerstermelés feldolgozása képezi a feladatát, hogy a magyar malomipar az ország búzafeleslegét feldolgozza, s a maga tisztaságában vigye ki a küllőidre, a mi a magyar malomiparnak a fejlődését is előmozdítja. És itt kénytelen vagyok Láng Lajos t. barátom felszólalására röviden kitérni. Én az ő szakszerű előadását elismeréssel fogadom és hozzá teszem, hogy az abban foglaltak túlnyomó részét osztom; csak azt akarom kiemelni, hogy az úgynevezett merkantilistáknak az általa védett irányzata nem ütközik össze a földmívelés érdekeivel; de midőn a t. barátom az őrlési engedélyt védelmébe veszi, ezt a felfogását nemcsak nem oszthatom, sőt kénytelen vagyok őt két tévedésre is figyelmeztetni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik tévedése az, hogy ő az őrlési engedély megszüntetését tisztán a magyar gazdaközönség akcziójának tulajdonítja; pedig a magyar gazdaközönség akcziója a visszaélések ellen volt irányozva. Nem is lett volna egymagában elég erős ezen eredmény elérésére; hanem az osztrák gazdák akcziójáuak köszönhetjük azt. A másik tévedése abban nyilvánul, hogy az őrlési engedély ellen folytatott akcziót gyűlöletből származottnak véli, és ezzel nagy sajnálatomra, akármilyen jóhiszeműen járt is el, de épen a gyanúsítások malmára hajtotta a vizet, a mely gyanúsítások igazán alaptalanul intéztetnek az agráriusok ellen. Nem is az a körülmény idézte elé az őrlési engedély megszüntetését, hogy abból a földmívesnek, a gazdának nem volt haszna; hiszen hacsak pusztán haszna nem lett volna, ez még hagyján, hanem egyenest kárára volt a vámmentes búzának beözönlése következtében. Én bátor vagy oka t. ház ítéletére hivatkozni, hogy vájjon helyes közgazdasági politika volna e az, hogy midőn Magyarországnak gépipara oly magasfokú fejlettségen áll, a magyar gazdák mégis a külföldre fordulnának gépszükségletük beszerzéséért, s azt adván okúi, hogy a drágább magyar gépek a magyar földmívelés termelési költségeit fokozzák, egyszerre a Magyarországon is előállítható gépekkel szemben hasonlógépek vámmentes behozásának engedélyezését kérelmeznék és követelnék. Esze-ágában sincs a magyar mezőgazdáknak az ily követeléssel fellépni, mert érzik, hogy egy másik közgazdasági tényezőnek, a gépiparnak nagymérvű meggyengítésére vezetne, és van annyi önzetlenség és hazafiság közgazdasági téren is a magyar gazdákban, hogy ily jogosulatlan követeléssel, bár hasznukra válnék is, nem fognak fellépni. De ezzel a kérdéssel nem akarok bővebben foglalkozni, először is azért, mert türelmüket nem akarom túlságosan sokáig igénybe venni, másodszor pedig, mert a kereskedelemügyi miniszter úr nyilatkozatából azt a teljes megnyugvást merítettem, a mely az irányában érzett bizalmamat csak fokozta, hogy ugyanis az ó' kiváló