Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-545
645. országos ülés 1900. m&rczius 8-síii, csütörtökön. 123 honosítsunk? Azért én nem elégszem meg a t. miniszter úr odavetett esetlegesség! programmjával; hanem kérem a t. miniszter urat, hogy ezen adatoknak számbavételével ezt aktuális programmnak tekintse, és legközelebb tájékoztassa a képviselőházat a felől, hogy mikép kivan ezen kérdésben gyökeres megoldást létesíteni Lenne, t. képviselőház, mondom, sok kérdés, a melylyel foglalkoznom lehetne és kellene, de megelégszem azzal, amit tőlem telhető jó indulattal rapszodicze előterjeszthettem; a többit jobb időkre tartom fenn, a mikor a kereskedelmi politikát érintő nagy kérdésekkel bővebben foglalkozhatunk. Ma megelégszem azzal, hogy újabban konstatáljam és kijelentsem azok után is, a miket anyiszor elmondottunk, hogy bármilyen tiszteletreméltó férfiú üljön abban a székben, a mely a kereskedelmi tárczáé, én egy miniszternek sem szavazom meg a költségvetést addig, a mígnem állok olyan miniszterrel szemben, a ki azt mondja nekem, hogy az önálló vámterületnek igaz és őszinte híve. Azért nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) .Dedovics György jegyző: Sághy Gyula! /Sághy Gyula: T, képviselőház! Eredetileg nem Tölt szándékom e tárcza költségvetésének tárgyalásánál felszólalni; habár azok a nagyfontosságú és nagyérdekíí kérdések, a melyek a megelőző napokban itt fejtegettettek, nagy csáberőt gyakoroltak volna rám, hogy azokkal szemben álláspontomat szintén bővebben kifejtsem. Ha mégis felszólalok, ennek az az egyetlen köiülmény az oka, hogy a törvényhozásnak e termében is felvettetett a székesfővárosi pályaudvarok kérdése, különösen a nyugati pályaudvar esetleges kihelyezésének és ezzel kapcsolatban egy új központi személy- és teherpályaudvar létesítésének ügye. De, t. ház, ha már egyszer felszólalok, habár nem akarok azon nagy kérdésekre kiterjeszkedni, (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) a melyeket előttem szólott t. képviselőtársam megpendített, nia volnának egy, vagy más irányban különösen rektifikáló megjegyzéseim, mert nem akarom a vitát ezen előrehaladott stádiumában nyújtani, mégis kívánok egyetlenegy kérdéssel előrebocsátólag, és ezzel is csak nagyon általános vonásokban foglalkozni; azzal a kérdéssel tudniillik, a mely az eddigi három napos vitát meglehetősen uralta, tudniillik az úgynevezett agrárizmus és merkantilizmus állítólagos harczával és érdekellentéteivel. Azok közé tartozom, t. ház, a kik a közgazdasági három nagy tényező: a földmívelés, ipar és kereskedelem valódi érdekei között nem látnak ellentétet, (Helyeslés balfelöl.) hanem azt hiszem, hogy ezek igenis egymásra utalvák, egymás nélkül meg nem élhetnek, egymás károsításával önmagukat rontják és károsítják. Azonban, t. ház, minden állam közgazdasági életének van egy alapjellemvonása, van egy külön alapja, a melyhez a többi gazdasági tényezők tevékenységének idomulnia kell, a melyre tevékenységüket fektetniök kell, ha egészségesen akarjuk a a közgazdasági életet s az általános jóiéiet fejleszteni. Nálunk ez az alapjellemvonás kétségtelenül a földmívelés. Ehhez kell tehát a másik két közgazdasági tényező: az ipar és kereskedelem összes tevékenységének idomulnia ; erre kell öszszes tevékenységüket természetszerűleg fektetniök, mert ebben gyökereznek a másik két tényező életgyökerei is, és ha ezzel ellentétbe helyezkednek, akkor saját életgyökereiket is keresztül metszenék. Azért nézetem szerint a hazai iparnak elsősorban oda kell törekednie, hogy hazai nyerstermelésünk anyagát dolgozza fel; e mellett kétségtelenül arra is, hogy az olyan szükségleteket, a melyekre a nyers anyagot idebent meg nem tiláíni, de a melyek nagy mértékben képezik a belfogyasztás tárgyát, lehetőleg saját maga állítsa elő. De épen így vagyunk a kereskedelemmel is. A kereskedelemnek jól felfogott érdekében elsősorban kétségtelenül az a feladata, hogy a magyarországi nyerstermelés fölöslegeit kivigye, még pedig lehetőleg feldolgozott alakban, tehát kész ipari árúban. E mellett természetesen feladata a bel termelőt a belső fogyasztóval Összehozni, szóval az összeköttetést köztük létesíteni, ezáltal általában az értékesítés lehető kedvező konjunktúráit a földmívelés és ipar termékekre nézve megalkotni. Ha az úgynevezett agrárérdekeket védelmezők ezeket a tételeket hangsúlyozzák, akkor abban csak az elfogultság láthat támadást az ipar és kereskedelem jogosult érdekei ellen, sőt érdem szerint a szolid és reális kereskedelem és ipar ebben igenis támogatást talál. Mert vájjon támadás-e az az ipar és kereskedelem ellen, ha az agrárérdeket védelmezők e házban hatályos intézkedéseket kivannak a tisztességtelen verseny ellen? Nem magát az ipart és kereskedelmet szolidságában, életképességében védelmezik-e meg ezek a követelések? Támadás van e abban a kereskedelem és a tőke ellenében, hogyha ebben a házban épen a földmívelési érdekek istápolása szempontjából is a fiktiv üzletek túlkapásai és veszedelmes elterjedése ellen hatályos intézkedéseket követelünk? Hiszen azok a fiktiv üzletek a tőkét elvonják épen legtermészetszerííbb feladatának teljesítésétől, attól, hogy az ipart, kereskedelmet a maga realitásában megélénkítse, hogy a közgazdasági tényezőkben a szükséges vérkeringést előidézze. Hiszen az a fictió üzlet egy improduktív foglalkozás, amely tisztán arra van számítva, hogy a kik erre szakértelemmel és képességgel birnak, azoknak kezében a nagyszámú kisebb exisztencziák 16*
