Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-545

122 645. országos ítWs 1900. márczlns 8-án, cstttörtökSn. T. képviselőház! Sokat beszélhetnék még e kérdésről, de még csak egy konkrét dologra akarok reátérni, és ezzel be is fejezem azt, a mit mondani akarok. (Halljuk! Halljuk f) A miniszter ár beszédében nagy örömmel hallottam, hogy ő felvette__ egy magyar hajógyár építésének eszméjét is. Üdvözlöm a miniszter urat. Lukács Gyula: Isten, mentsen! Polónyi Géza: T. barátom, Isten mentsen minket attól, hogy ettől önt az Isten megmentse! Miről van szó, t. ház? A miniszter úr azt mondotta, nem fogunk elzárkózhatni az elől, hogy hajógyárat építsünk. Azt hiszem, a miniszter ár Fiumét gondolta, vagy talán meg is mondotta, hogy Fiumében kell majd a gyárat építeni. Hogy épen Fiumében épüljöu-e az a gyár, vagy sem, azt nem akarom eldöntöttnek tekinteni; de magam is azt mondom, hogy Fiume természetadta előnyeinél fogva elsősorban kel], hogy kombináczióba jöjjön, s azt hiszem, a kedélyek megnyugtatására is rendkívül jó flastrom lesz, ha Fiumében épül a hajógyár. (Igaz! a szélsőbalon.) De erről nem akarok szólani, hanem szólani akarok arról, mit jelent a miniszter úr beszédében az, hogy egy hajógyár építését szükségesnek tartja. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Nekünk vannak szubvneczionált vállalataink. Ilyen az »Adria«. Magyarország összesen 900.000 forinttal járul a hajóvállalatok segélyezéséhez; még pedig 570.000 forint esik az Adriára, 192.000 forint az Ungaro-Croata társaságra; van ezen kivül több csekély tétel, ilyen például a Schvartz-féle vállalat, melyre 50.000 forint jut; szóval összesen 900.000 forint. Itt mindjárt meg kell említenem, hogy a közös haditengerészeire, nem mondom, hogy utolsó betffig helyesen számítottam ki, de approximative, quótánk arányában évenként két millió forint esik a közös haditengerészet ezéljaira. Hogy kerek számban beszéljek, 2,900.000 forint, mondjuk 3,000.000 forint az az összeg, a mibe évenkint Magyarországnak a tengeri hajózás, a kereskedelmi és haditengerészeti hajózás kerül. Ez 32 esztendő alatt, mióta alkotmányunk fennáll, 92—96 millió forintot tesz ki. Már most nézzük, hova ment el ez a pénz a hajóépítés szempontjából? (Halljuk! Halljuk!) Itt yan az »Adria«. Mikor az »Adria« megindult, r

i hajója volt; később köteleztetett 24—25 hajó építésére, úgy, hogy azután 30—31 hajója lett, a miből néhány katasztrófa folytán elromlott, elvesztette az úgynevezett Seetüchtigkeitot, úgy, hogy ma 24 hajója van. Átlagosan számítva ilyen Lloyd, vagy kereskedelmi hajó építése 500.000 forintba kerül; nem beszélek hadihajókról, hanem kereskedelmi hajókról, két-három árboezosokról. Ki gondolkozott azon, hogy a haditengerészetnek, hogy a kereskedelmi hajózásnak eddig egyetlenegy hajója sem építtetett még Magyarországon ? A hajóépítésekre fordított költség, ez az egész tengernyi pénz, legnagyobb részt Angliába ment, másik rész Trieszt útján, az osztrák polgárok zsebeibe vándorolt. T. ház! Én nem tudom, mi lesz a japán-khinai kérdéssel. Tőlem telhetőleg mindent el fogok követni arra, hogy az osztrák iparnak és kereskedelemnek a tendencziája, hogy Magyarország pénzén a közös haditengerészet Szaporíttassék, ne sikerüljön. Vájjon elég erős leszek-e, — illetőleg nem helyesen fejezem ki magam, —• elég erősek lesziink-e ennek ellentállani, akár az ellenzék, akár a kormánypártnak azon férfiai, a kik ezt a törekvést nem helyeslik, nem tudom. De a menynyiben a múltat ismerem, számítanom kell azzal a lehetőséggel, hogy nem úgy, mint a hogy a latin példa mondja, hogy »quod femina vult, valde vulu, hanem »puod Austria vult, valde vult«, a mit még eddig Ausztria akart, az Magyarország rovására mindig megtörtént. Számolnom kell azzal a lehetőséggel is, hogy a khinai birodalom felosztásának politikájával és a gyarmati törekvésekkel szemben be fog következni az, hogy tényleg nagymértékű haditengerészeti létszámemelések, hajóépítések történnek. De ha nem következnek is be, ha esak a múlt eredményei szerint Ítélek is, és számba veszem, hogy az Adriának, hogy az UngaroCroata társaságnak, hogy Schwartznak stb. és a haditengerészetnek összes hajói mind a külföldön készülnek, —- mertapólai arzenál, a hol csak alkatrészeket készítenek, de hajótesteket nem, és a trieszti hajógyár Magyarország számára mégis csak külföld — látnom kell azt, hogy a tengeri hajóépítésnek révén is Magyarország számtalan millió forinttal adózik a messze külföldnek és Ausziriának is. Hogy ezzel szemben Magyarország kereskedelmi minisztere megütötte legalább azt az eszmét, hogy hajógyárat kell létesíteni, szinte természetesnek tartom, s azon csodálkoznám, ha olyan, a gyakorlati életetet annyira ismerő miniszter, mint a milyen az előttem ülő t. miniszter úr, erre súlyt nem helyezett volna. De én még nagyobb mértékben fektetek rá súlyt. Mert, hogy a közvagyon ilyen módon és réven Magyarországból ki ne vándoroljon, arra én a magam részéről mindig nagy súlyt fektettem. Ha már áldozatokat hozunk a tengeri hajózási vállalatokra, legalább biztosítsuk, hogy a mi pénzünkön épült hajók Magyarország területén építtessenek fel és legalább munkabérben és anyag < bau térüljön vissza a nemzet számára az az áldozat, a melyet meghozott. Hiszen tudjak, hogy van kőszenünk, van vasútank, jobb mint akármely más országnak; mi oka lenne hát annak, hogy ilyen nagy ipart Magyaroszágon meg ne