Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-545
545. országos filés 1900. raárczius 8-án, csütörtökön. 121 akar csinálni, — a mivel még beszédem végén foglalkozni fogok, — elmondja, hogy Ausztriának mily nagy érdeke, hogy a bolgár vasutak, a rustsuk-sumlai vasút kiépüljön, hogy a magyar folyam és tengerhajózási és a Dunagőzhajózási részvénytársaság kartellje felhasználásával az osztrák iparezikkeknek Bulgáriába nagyobb kivitel biztosíttassák, és végezetül elmondja, hogy 8 egyébként egy törvényjavaslaton dolgozik az osztrák ipar védelme szempontjából. Ezt a törvényjavaslatot a kereskedelmi miniszter — a mint a »Magyarország«-ból olvasom, — tegnap be is nyújtotta. E törvényjavaslat 6 lényeges czikkből áll. Az első ezikk azt mondja, hogy a kik 1910-ig olyan gyárakat építenek, a melyek eddig elő nem állított árúkkal foglalkoznak, vagy eddig előállított egyes iparczikkeket nagyobb mennyiségben gyártanak, ha abban közgazdasági előny van: részesülnek először is a beszerzett telek átiratási és adómentességében, másodszor a szelvény adónak 12 esztendőre szóló elengedésében, és végre harmadszor 12 esztendőre szóló jövedelmi adóelengedésben. Az ismert tarifa- és szállítási kedvezményekről, a melyek például egy reiehenbergi kereskedőnek lehetővé teszik azt, hogy ő nem a Duna csatornáján keresztül szállít Bulgáriába, hanem via Hamburg megy, mert ágy olesőbban jut oda, és a titkos refakcziákról nem akarok szólani, hanem szólok kizárólag erről a törvényjavaslatról. T. képviselőház és mélyen tisztelt miniszter ár! Azt fogja ön nekem mondani, hogy hisz nekünk is van egy ilyen törvényünk. Van, de ha akarja a t. miniszter úr annak in konkretó való hatását ismerni, és ha megenged bizalmas közléseket, majd elmondom a miniszter úrnak, hogy milyen hatása lett annak a törvénynek, a mióta életbe lépett, és a mióta novellával már kiegészítették. De van-e abban 12 esztendei adómentesség? Van-e abban szelvényadómentesség? Tudja-e a t. miniszter úr, hogy egy kezdő iparvállalattal szemben a finánezok kérielhetlensége és az üldözés, a melynek a gyáros ki van téve a jövedelemadó-bevallásnál, mindennél több a világon, úgy, hogy, t. képviselőház, a járadékadónak behozatala Ausztriában a magyar papírokkal szemben nem annyira terhes, mint maga az a tény, hogy a bevallásnál véghetetlen ehicane-nal üldözik azon embert, a kinek magyar járadékpapirja van. Nos, t. képviselőház, a tőke és iparvállalkozásnál a fináncz, mint negatívum, egy rettentő iparfejlesztési argumentum és koefficziens. (Derültség balfelöl.) Maga az osztrák miniszter oly okos, hogy 12 esztendőre a gyáraiba be nem ereszti a finánczot. Ez pedig, tessék nekem elhinni, t. képviselőház, több mint tizenkétszer annyi, mint a mit a miniszter magával az adóelengedéssel ad. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVII. KÖTET. Hát miért beszélek én, t. képviselőház, talán az elkeseredés hangján? Pedig nem irigylem én az osztrák ipartól azt, hogy emelkedik. De kérdem t. ház, hogy ki ellen fegyverkezik az osztrák ipar ily rendkívüli kedvezmények adásával? Ki ellen? Versenyez talán az osztrák ipar a franczia, angol, vagy német iparral? Ugye hogy nem, mert ő neki itt van egy védett, szabad területe a közös vámterület révén Magyarországon. Versenyképességét tehát kitől félti? Attól a nyolcz gyártól, a melylyel őt megfenyegette a magyar kereskedelmi miniszter, hogy a textilipar terén fel fogja azt állítani és igyekezni fog a hóna alá nyúlni a magyar iparnak? Hát igen tisztelt miniszter úr, ebben a rövid, néhány vonásba megtalálhatják az önök egész politikájának eredményét. Itt van, t. miniszter úr, a quótaemelés. Méltóztatik ezt látni? Ebben a törvényjavaslatban van meg a quótaemelésnek az a része, a mennyit Magyarország áldoz Ausztriának azáltal, hogy újabb három °/o-kal magasabb quótát fizet. A saját quótatöbbletünkkel versenyképtelenné fogják tenni ezen kedvezmények révén az osztrákok a magyar ipart; egyszerűen lehetetlenné teszik azt minden kormányjóindulat és törvényhozási jószáudék mellett, hogy magyar ipar keletkezhessek, hacsak a t. miniszter úr sokkal messzehatóbb kedvezmények adására nem tökéli el magát, mint a mit az osztrák kormány itt nyújt. Akarom hallani, folyik-e, lesz-e ily liczitáczió a két kormány között, igen vagy nem ? Mert az egyszer bizonyos, hogyha az osztrák iparnak a közös vámterület összes védvámjai és az osztrák kartellek állnak rendelkezésére; és e mellett még a kormány ily rendkívüli kedvezményeket is ád neki: álmodozhatik akkor az igen tisztelt barátom, a kereskedelmi miniszter úr, lelkesedésének összes hevével mindenféle iparfejlesztési tbeoriáról, de hogy Magyarország iparát fejleszteni nem fogja tudni, az a kétszerkettőnek oly törvénye, a mely alól sem ő, sem én kibújni nem tudunk. Azért, t. képviselőház, ilyen tények láttára, látnunk kell, minő politikára határozza el magát a mélyen tisztelt miniszter úr. Rá fog jönni minden józanul gondolkodó ember, mi lesz, hogyha a versengésnek erre a terére lépünk, tudniillik, ha egy törvényjavaslatot benyújt az osztrák kormány, hogy ő 12 esztendőié szóló adókedvezményt ád, akkor a magyar kormány rádupláz, hogy ő meg például 24 esztendőre szóló kedvezményt ád. Mindannyian méltóztatnak rájönni arra, hogy nem egészségesebb-e, nem okosabb-e, nem egyedül helyes-e szakítani a közös vámteríílet szerencsétlen theoriájával és megcsinálni az önálló magyar vámterületet, a mely az egész vonalon biztosítja a magyar ipar fejlődését és a nemzet jövendőjét! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) 1G