Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-545
120 645. országos ülés 1900. márczius 8-án, csütörtökön. osztrák, vagy más iparossal, ki garancziát tud nyújtani, hogy legalább öt esztendeig kibírja a konkurrencziái akkor is, ha veszteségei lesznek. De ezek a vesztességek a közös vámterület mellett nemcsak öt esztendeig lesznek, ha ugyan vállalkozik osztrák iparos, ki elég balga, hogy idejöjjön öt esztendei rizikóra gyárat alapítani, mikor Ausztriában meglehet a gyára minden rizikó nélkül. Ha ily kartellbe ütközik a textilipar, mint az üvegipar ütközött, a kereskedelemügyi miniszter úrnak jóindulata és minden imádsága sem habznál annak többé; az elpusztul, mihelyt lekonkuráltatik az árak mesterséges úton való leszállításával. A közös vámterület mellett ezt megakadályozni nem lehet, hacsak arra nem térünk rá, a mit előbb voltam bátor említeni, hogy a büntetőtörvénykönyvben keressünk módot arra, hogy az ily tiszteségtelen verseny ne fojtsa el csirájában azt a keletkezendő ipart, melyet a miniszter úr kétségtelen jóindulata és a nemzet áldozatkészsége támogatni és fejleszteni kíván. Ezért félre minden okoskodással. Ha önök el vannak szánva arra, hogy a közös vámterületet fentartsák s emellett egy pár iparágban a magyar ipar fejlesztésének nemes törekvését támogatni akarják, akkor nem marad más konklúzió, mint a legszigorúbb büntetőtörvényekkel intézkedni arra, hogy az ily természetű kartellek és a tisztességtelen versenyiparunkat csirájában el ne fojthassa. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem olyan közönbös dolog ez. Itt van kezemben György Endrének egy czikke, a melyben kiszámítja, hogy az osztrák textil- és vaskartell Magyarországnak évenként mennyijébe került. Kihozta, hogy ha kartellczikkekben behozatik Ausztriából 347 millió korona értékű árú és ha ebből csak 10°/o az áremelés : ez azt teszi, hogy a magyar fogyasztó tisztán a kartellek útján évi 43 millió koronával van megadóztatva külön az osztrák ipar javára. Azt hiszem, hogy György Endre, kitűnő közgazdasági irónk, jó forrás és nem lehet utópikus számításokkal vádolni. Az üvegkartell folytán 120—130.000 korona adót fizetünk évenként az osztrák ipar javára. De itt van, t. ház, kezemben a Pester Lloyd; a Pester Lloyd sem nem híve az önálló vámterületnek, sem ellenzéki velleitásokban nem dúslakodó lap, de mindenesetre tiszteletreméltó és fontos közgazdasági tényező Magyarországon. Ez azt mondja (olvassa): »Bei dem Bezuge von einer halben Milliárdé Kronen Industrieartikel macht der Preisaufschlag von 15 oder 20 Perzent einen Betrag 75 bis 100 Millionen Kronen aus.« . Tehát maga a Pester Lloyd, t. miniszter úr, 100 millió koronára teszi évenkint azt az adót, a melyet Magyarország a kartellek révén az osztrák iparnak fizet. Csak röviden akarok átsiklani ezen a dolgon, mert a t. miniszter úrnak, ha kívánja, bővebb adatokat is szolgáltathatok. E tekintetben eredeti levelek vannak kezemben kartell firmákról és arról, hogy például a textilipar terén a kartellben lévő gyárosok mennyire emelték az árakat, és hogy fenyegetőznek azzal, hogy ez az áremelkedés még nagyobbodni is fog. Ma, t. képviselőház, mikor még nincs fejlődésben lévő textiliparunk, a kartellirozott gyárak áremelkedések által pusztítják és zsákmányolják ki fogyasztó közönségünket. És ha az a 8 textilgyár, a melyet a t. miniszter úr kilátásba helyezett, felépül, akkor két dolog következik be természetszerűleg; vagy belép az a 8 gyár is a kartellbe és akkor nincs köszönet benne, mert akkor közreműködnek arra, hogy az osztrák kartellirozott gyárakkal együtt szipolyozzák magyar fogyasztó közönségünket — most már csak azzal a különbséggel, hogy állami segélylyel; vagy nem lép be az a 8 textilgyár a kartellbe és akkor bekövetkezik az, a mi bekövetkezett az üvegiparnál, hogy lekonkurálják a 8 gyárat elszállítással és nem öt, hanem két esztendő múlva kénytelenek lesznek becsukni a gyárat, mert a közös vámterület mellett és akkor, mikor büntetőtörvény védelmet a kartellekkel szemben nem nyújt, senkisem bolondult meg, hogy tőkéjét kidobja és magát az anyagi tönkretételnek tegye ki. Mélyen tisztelt miniszter úr, ezen leveleket én szívesen átszolgáltatom a miniszter úrnak betekintés végett, hogy lássa, milyen mesterséges módon szövetkeznek az osztrák gyárak arra, hogy a saját munkásaikat is legyűrjék, mikor nekik szükségük van munkabér leszállítására, és hogy üldözzék azokat a gyárosokat, a kik a munkások elleni szövetségbe nem mennek bele. Itt vannak, t. képviselőház, a levelek, a melyek igazolják előttem, hogy az osztrák gyárak — különösen a szövő- és fonógyárak, — nemcsak hogy nem panaszkodhatnak pangásról, hanem kereskedőkhöz intézett levelek vannak kezemben, ahol már őszszel, sőt májusban nem fogadtak el Budapestről a jövő nyárra, augusztusra szóló megrendeléseket azért, mert oly mértékben vannak túlhalmozva megrendelésekkel, hogy nem képesek azokat kielégíteni. Miért hozom én ezt fel ? Nemcsak azért, hogy a míg Magyarországon látják, hogy naponkéntgyárak pusztulnak el és a kereskedő világ teng, addig Ausztriában a már eddig is számtalan gyáros mellett, a ki 20—30 milliót szerzett magának, kétségtelenül tisztességes munkával, a gyárak túltömöttségről és a megrendelésekben való túlterheltségről panaszkodnak. És most mégis mivel találkozunk? Megjelenik a osztrák kereskedelmi miniszter, és elmondja az ő nagy terveit. Elmondja, hogy Trieszt kikötőjével mit
