Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-545

515. országos ülés 1900. márczins 8-án, csütörtökén. 117 ha tudja, hogy az emberiség jogaiban is osztályrészas, és nemcsak vérét követeli tőle az állam és fogyasztási adóit, hanem megadja neki azt a jogot is, hogy az ő gyermekei és azok jövendője érdekében szavát a törvényhozásban felemelhesse. (Helyeslés a széhö baloldalon.) Azért mondom, t. ház, hogy lélekemelőén nemes az a példa, a mely báró Fiáth Miklós részéről nyújtatott; a magam részéről csak örömmel látnám, ha épen a magyar arisztokráezia tagjai szakítanának azzal a félszeg elrettentési elmélettel, a mely strucz módjára homokba dugja a fejét és nem látja a feje felett elvonuló zivatart, a mely az egész társadalmat fenyegeti akkor, ha jogtalanul elvonjuk embertársainktól azt, a miben magánk dúslakodunk: a parlamenti jogok élvezetét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én nagy jövendőt jósolok, t. ház, a mi törekvéseinknek akkor, midőn a magyar arisztokrácziának ilyen kiváló tagjai is osztoznak ezen elméletben, és hiszem, hogy ez a küzdelem hova-tovább, rövid idő alatt győzelemre fog jutni, és a legközelebbi időben a magyar munkásokkal együtt fogunk tárgyalhatni és gondoskodni a felöl, hogy a magyar nemzet jövendőjét mily biztosítékokkal övezzük körül. (Élénk helyeslés a széhö haloldalon.) Természetes, t. ház, hogy a hazátlan és vallástalan propaganda számára én magam sem akarok kapukat nyitni. Gondoskodni lehet törvényhozási úton arról, hogy a ki megtagadja a hazát és a vallást, az ne követelhesse elismertetését az állam részéről. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) De a becsületes magyar munkás számára, a ki igazán nemes áldozatkészséggel viszi vérét a haza oltárára, nemcsak nem tartok semmiféle jogot megtagadandónak, de megkövetelem, hogy az neki biztosíttassák és megadassék. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Még csak egy felszólalásról kell megemlékeznem., t. ház, s ez Láng Lajos igen tisztelt képviselőtársam felszólalása. Talán mondanom is felesleges, hogy konklúziójával nem értek egyet. a mi legkevésbbé sem csökkenti azt a nagy tiszteletet, a melylyel épen a gazdasági tevékenység terén az ő működését és munkálkodását mindig kisértem és kisérera. De, t. ház, van az ő felszólalásában egy momentum, a melyet lehetetlen kellőleg nem honorálni. Már a múlt alkalommal említettem egyik felszólalásomban azt a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy akkor, a mikor példának okáért az osztrák kereskedelemügyi miniszter a tarifakérdésben és a nemzetközi szerződések kötése kérdésében már a múlt hónapban oly nyilatkozatot tett egy interwiew alkalmával, hogy ő már a kérdőíveket viasza is kapta, — mi az oka annak, hogy akkor Magyarország nagy közvéleménye az autonóm tarifa és a kötendő nemzetközi szerződések tekintetében mai napig sincs kellően tájékozva. Ezzel nem azt akarom mondani, t. miniszter úr, — nehogy félre értessem, — hogy a miniszter úr az egyes iparkamarákhoz kérdőíveket nem küldött volna; erről nekem tudomásom van, sőt tudomásom van arról is, — nem árulok el vele hivatalos titkot, hiszen ezt mindenki tudja, — hogy egy előadói tervezet az autonóm vámtarifa tekintetében köríílbelííl kész is. De nem arról beszélek, t. ház. Ilyen autonóm tarifakérdésben nem elég ám egy héttel a tárgyalás előtt egy törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszteni; (Igás! Ügy van! a ssélsö baloldalán.) egy autonóm tarifa tekintetében, a mely minimó kalkuló 10 esztendőre köti meg Magyarország közgazdasági életereit itt és amott, ezekben a kérdésekben, különösen ismerve a magyar közvéleményt, és azt a körülményt, hogy a képviselőház tárgyalásai a tanyákra csak háromnégy hét múlva érkeznek el, és csak akkor kezdenek el ott felettük tanácskozni, Magyarországon kettős kötelessége a kormánynak a nemzet közvéleményét a megfelelő időben előre tájékoztatni a felől, hogy mi az álláspontja, és mindenkinek a maga észrevételei megtehetésére módot, alkalmat és időt nyújtani. Különösen fontos ez Magyarországon, mert hiszen ezzel— magamat sem véve ki, — nem akarok szemrehányást tenni a képviselőháznak, de ha én próbára tenném Magyarországnak 453 képviselőjét és elkezdenék velük vizsgázni csak azon csekély tudománynyal is, a melyet a legutóbbi időkben szereztem a tarifakérdésekről, a miniszter urat meg felhívnám zsűrinek, azt mondaná, hogy 430-at szekundába kell belőlük ponálni. Méltóztatik látni, hogy egy nemzetnél, a melynek parlamentje maga sem bír kellő érzékkel tarifakérdések iránt, úgy, hogy tulaj donképen egy differencziális tarifa stb. terra inkognita a képviselő urak legnagyobb része előtt, egy ilyen dologban a nemzet közvéleményét, a nemzet azon rétegeit, a melyek az ilyen gazdasági műveltség szempontjából természetszerűleg a parlament színvonalán is messze alól állanak, kellő időben tájékoztatni kell, és kellő időben módot és alkalmat kell nekik nyújtani arra, hogy ezen kérdésekhez hozzászólhassanak. Én egész tisztelettel kérdem és kérem a t. miniszter urat, hogy legalább tájékoztasson bennünket aziránt, hogy mivel az autonóm tarifa tárgyalása körülbelül küszöbön áll, mivel a nemzetközi szerződéseket is 1903 ig meg kell kötni, azokat tehát, természetes dolog, 1902-ben már meg kell állapítani, mert hiszen 1903-ig már lejárnak, a t. miniszter úr milyen programmal áll előttünk ezen kérdésben, hogyan és mikor akarja a házat és a nemzetet ezen nagy kérdések felől tájékoztatni? Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy a t. miniszter úr nem hajlandó ezt megtenni, én csak kérem, hogy tájékoztasson