Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-545

118 645. országos ülés 1900. márczius 8-án, csütörtökön. bennünket, hogy mi a programmja e tekintetben, hogy esetleg kritikát is gyakorolhassunk felette, vagy pedig, megfelelő kérelmeinket megszivlelés czéljából a ház és a miniszter úr elé terjeszthessük. Mái most, t. képviselőház, rátérek néhány gyakorlati kérdésre. Már előre is jelzem, hogy én talán hajlandó is lettem volna épen a képviselőház hangulatára való tekintetből ezen beszédemtől ma elállani, ha az osztrák kereskedelmi miniszter úr által benyújtott, beszédem végén előhozandó törvényjavaslat erre engem egyenesen nem kényszerített volna úgy, hogy szives figyelmüket arra kérem, hogy azok, a kik egyáltalában foglalkoznak ilyen gazdasági kérdésekkel, legyenek kegyesek beszédem végén csak néhány pillanatra figyelmükkel megajándékozni, a hol majd az osztrák kereskedelmi miniszter e törvényjavaslatát a képviselőháznak szives figyelmébe akarom ajánlani. (Ralijuk! Halljuk!) Előbb azonban néhány konkrét kérdéssel kell leszámolnom. Egyik tantételem az, — és azt hiszem, hogy nem rossz társaságban vagyok, midőn ezt a tantételt felállítom, mert Európa és Amerika nevesebb közgazdáinak és nemzetgazdáinak ma már elfogadott tantétele, — hogy a régi kereskedelmi mérleg theóriájával való szakítás mellett, a mely különben már értékét vesztett elmélet, vagy 20—30 esztendő óta, az a legboldogabb állam közgazdasági és nemzetgazdasági szempontból, a mely, — habár mérlege passzív is, — mentül több nyersterméket dolgozik át féltermékké, vagy egész termékké, és mentííl többet tud elfogyasztatni saját közönségével. Szóval nem az az igazi kereskedelmi politika, a mely szerint csak kivitelre kell törekedni. Sőt, ha végigtekintek Európa nagyobb államain, a legérdekesebb statisztikai adatokkal tudom bizonyítani, hogy a leggazdagabb államoknál és nemzeteknél az arány épen megfordítva áll. Csodálatos egy balhiedelem van elterjedve e tekintetben Magyarországon is, például, midőn, akármerre fordulok, mindenhol azt hallom, hogy csak az az állam boldog, a melynek kivitele nagyobb, mint a behozatala. Ennélfogva minden ilyen kisebbb kaliberű nemzetgazdász kereskedelmi politikája természetesen abban kulminál, hogy nagyobb kivitelt tudjon létrehozni a helyett, hogy a bel fogyasztásnak emelésével foglalkoznék és azon tényezőknek emeléseié hatna közre, melyek ezt előidézik. Hiszen nem akarok én ma tantételekkel vitatkozni, csak adatokkal akarom bizonyítani, hogy mennyire érdekes ez a kérdés. Itt van a Hübner-féle »geographische statistische Tabellen« a kezemben; ez egy akkreditált munka a kereskedelmi világban. A t. miniszter úr, azt hiszem, konstatálni fogja ezt. A kezemben levő legutóbbi füzet kimutatása szerint mit bizonyít ez előttem 1 Itt vannak az európai és a transzatlantikus államoknak a legutóbbi két évre vonatkozó részletes kereskedelmi mérlegei a kivitel és a behozatal szempontjából. És mit láttunk, t. ház? Szinte napnál világosabban látjuk bebizonyítva azt a tételt, hogy mentül fejlettebb egy ipari állam, annál passzívabb a kereskedelmi mérlege, és mentííl inkább földmívelő, vagy őstermelő egy állam, annál aktívabb a kereskedelmi mérlege, vagyis annál nagyobb a kivitele a behozatalhoz képest. Itt van Nagy-Britanniának és Irlandnak két évről szóló kimutatása. A behozatala Nagy Britanniának és Irlandnak 1897-ben volt 9214 millió márka, kivitele 4785 millió márka ; 1896-ban a»behozatala 9026 millió márka, a kivitele 4096 millió márka. Itt van a nagy Németországnak behozatala 1897-ben 4680 millió, kivitele 3634 millió márka. Méltóztatnak látni, hogy ennél a két nagy államnál a kivitel mennyivel kisebb, mint a behozatal, szóval milyen nagy mértékben passzív a kereskedelmi mérlege.Itt vanFrancziaország behozatala: 1897ben 3204 millió márka, kivitele 2914 milló márka. Ennek kereskedelmi mérlege is nagy mértékben passzív. De nem folytatom tovább, t. ház, csak antitheszisz kedvéért hozom fel Ausztria Magyarországot és Spanyolországot. Itt van Ausztria-Magyarország: természetesen ebben a könyvben is Ausztria-Magyarország név alatt és czím alatt ismertetnek minket, hátránya lévén a közös vámterületnek az is, hogy a gazdasági összes értesítőkben Magyarország seholsem szerepel, mint önálló állam, hanem csak mint Ausztria appendixe. Magyarországnak és Ausztriának bevitele 1897-ben 1283 millió márka, kivitele 1302 millió márka. Itt úgy-e bár, aktiv a kereskedelmi mérleg. Ugyanígy vagyunk Spanyolországra nézve is, a hol 589 millió márka a behozatal és 694 millió a kivitel. Szóval, t. képviselőház, ezekkel az adatokkal csak illusztrálni akartam azt a tantételt, hogy hibás kereskedelmi politikát csinál, a ki azt hiszi, hogy egy államnak a boldogulása közgazdasági szempontból a kivitel érdekeinek nagyban való előmozdításából áll csupán. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az állam a feleslegeit ne bocsássa külföldre, de egészséges, helyes gazdasági poltikának a legfőbb tendencziája kell, hogy az legyen, hogy a belfogy asztást magát emelje és saját termékeinek a belföldön való feldolgozásával és értékesítésével önmaga gyarapítsa saját közgazdasági erejét. Ha ez általános, közgazdaságilag helyes tétel, és ha a számadatok azt igazolják, hogy ez a kereskedelmi politika bír egyedííl jövővel és jogosultsággal, akkor nem szükséges hozzá nagy szaktudomány, hogy annak egyedül helyes korolláriumát ebben vonjuk le. A belfogyasztás