Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-544

*t. 544. országos llée 1900. niárerius ?-én, szerdán. vezö. De van egy, a mi talán tetszéssel fog nálunk is találkozni, és ez az, hogy a gyapjút, mely eddig vámmentes volt, különböző tételekre osztották. Midőn tehát azt látjuk, hogy ily készületek történtek körülöttünk, azt hiszem visszatérhetünk arra, hogy mezőgazdaságunkat meg kell védelmezni. Most legyen szabad egy megjegyzést tennem, melyet talán azok, kik eddig helyeselték álláspontomat, nem fognak helyeselni. De hisz ily kérdésekben nem az a fődolog, hogy kedveset mondjon az ember, hanem, hogy őszintén mondja el meggyőződését, mely ha ellenkező meggyőződésekkel találkozik, ez az eszmék tisztázására vezet. Én tehát helyeslem, hogy a mezőgazdasági érdekek megóvassanak, de sajnálom, hogy a gazdaközönség befolyása következtében eljutottunk oda, hogy az őrlési eljárás megszűnt. Nagyon sajnálom, nem a pozitív károk miatt, mely ebből származik, pedig ez is nagy, de sajnálom azért a szellemért, a mely abban megnyilvánult. Mert ebben bizonyos elfogultság és bizonyos gyűlölet jutott kifejezésre, (Úgy van! a jobboldalon.) mikor olyan véleményeket kell hallani, hogy a magyar malmok tették tönkre a magyar liszt hitelét. Hogy lehet ezt elképzelni? Mi teremtette meg a magyar liszt hitelét? Azt hiszem, csak a magyar malmok. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Én nagyon jól emlékszem rá, — akkor e'ó'adója voltam a tarifának, — a mikor a vámháború kezdődött Romániában, a mely időben malmaink sokkal kedvezőbb helyzetben voltak, mert egyenesen vámmentesen hozhattak be búzát, akkor azt a kérdést intéztük hozzájuk, hogy meg fognak-e tudni élni a vámháborúban, és ők azt mondták, hazafias kötelességüknek tartják abba belenyugodni. Ez itt történt e házban, valamelyik bizottsági teremben, Mi okozta azt, hogy a mi malomiparunk visszafelé ment? Nem az, hogy a malmok maguk rontották meg a magyar liszt értékét, hanem az, hogy Amerika olyan versenyt támasztott neki, a melylye] szemben a magyar liszt nem tud megállani. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Mert más dolog az ipar Amerikában, mint nálunk. Minálunk szemrehányást csinálnak abból, hogy Pesten konczentrálódik, hogy Pesten hét millió métermázsát dolgoznak fel. Amerikában még jobban van czentralizálva. Miniapoliszban 20 millió métermázsa búzát őrölnek meg e malmok és nem annyi malom van, mint Pesten, hansra három nagy társaság, a többi nem számít. (Igaz! Úgy van! jobbról.) Megjegyzem, hogy nem vagyok sem malom-akczionárius, semmiféle sluszt életemben nem csináltam és remélem, nem is fogok csinálni. (Derültség.) A pesti malmoknak őrlési képessége az, hogy a legnagyobb három kategóriában van hat malom, a mely 1000-töl 1500 métermázsáig őröl egy nap; négy, a mely 1500— 2000-ig, és hat, a mely 2000 métermázsán felül őröl. Miniapoliszban azok akis malmok, a melyek nem számítanak, őrölnek 2000 barelt, a mely körülbelül annyi, mint a métermázsa nálunk. Az utána következők, a melyekkel még szintén nem állnak szóba, 4000 barelt egy nap, e három nagy társaság pedig 11.000, 21.000, és 23.000 métermázsa gabonát képes naponta megőrölni. Ilyen iparral állunk szemben, és mikor ilyen iparral állunk szemben, akkor gyengébb helyzetbe hozni a magyar ipart oly időben, midőn az egész világon, a legagráriusabb országokban, Németországban, Francziaországban, az őrlési kedvezmény fennáll, és nagyon természetesnek tartatik, ez a baj, t. uraim; és nem ez a baj az egyedüli, a mely elsősorban iparunkia és másodsorban mezőgazdaságunkra háramlik, nem ez a legnagyobb, hanem nagyobb még az az érzület, a mely odavezetett. Mert én nem bánom, hogyha a magyar termelő ki fogja szorítani azt a kereskedőt és azt az iparost abból az üzletből, a melyben eddig van, de akkor csinálja meg azt az üzletet ő maga. De hogy az ország egyszerűen elveszítsen egy üzletet, mert abból a mezőgazdaságnak semmi haszna nincs, ezt nem lehet helyeselni. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Gróf Serényi Béla t. barátom nagyon szépen fejtette ki, hogy mi mindent lehetne tenni a húskivitel dolgában. Méltóztassék csak az angol behozatalt tekinteni. Az angol behozatal nyersterményekben meghaladja a 200 millió font sterlinget tápanyagoknál, tehát 2400 millió forintot; abból talán — meglehet, hogy tévedek, — hatvanmillió font lesz liszt és búza, a többi állati anyagok, hús, tojás stb. Miért nem lehet nekünk ezt oda transzportál ni? Mert a mi magyar gazdaközönségünkben nincs meg a közösségnek érzete a magyar kereskedővel és iparossal; (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) mert szövetkezni kellene egymással, a magyar gazda arra nem képes, ahhoz kell kereskedő, iparos és vállalkozó, kell, a ki ismerje a piaczot; nem az kell, hogy egyik, másik gazda olykor próbáljon valamit és azután hagyja abb:i, hanem kell, hogy társuljon olyan elemekkel, a melyeknek élete az üzlet, akkor aztán meg lesz a nyeresége is, a melyre szüksége van. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A mezőgazdaság fejlődésének legbiztosabb eszköze az iparnak fejlesztése, az ipar és kereskedelem érdekeinek előmozdítása. És ne is higyjük azt, hogy ennek az országnak szükségletét mezőgazdasági úton sokáig ki tudjuk elégíteni. A közönséges életben a szülők nevelik és fentartják gyermekeiket; a gazdasági életben nem úgy van: ott a szülők nevelik, de egyszersmind fenn is tartatják magukat gyermekeik által.