Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-544

544. országos illés 1900. márczins 7-én, szerdán. '<. Hogyha bizonyos fejlődési fokon túl a mezőgazdaság virágozni tud, azt csak annak köszönheti, hogy mellette virágzó ipar és kereskedelem van. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) És én nem tehetek róla, ha utazom a külföldön és látom, hogy a gyorsvonat mellett hogyan szalad el az egyik gyári kémény a másik után, mindig vágyom arra az időre, a midőn Magyarországon is egymásután keletkezni fognak ezek a gyárak, még akkor is, ha annak a füstje el fogja rontani egy festői romnak poétikus kilátását, de még akkor is, hogyha annak a gépnek zakatoló lármája el fogja rontani valamely parknak fenséges csendjét. (Élénk tetszés.) Mi, t. ház, ma egy átmeneti korban élünk, a melyet legjobban tudnék jellemezni két képpel, a mely igen sokszor szemeim előtt lebeg. (Halljuk ! Halljuk!) Látok egy ősi kúriát, a mely négy-öt testvérre maradt. Az a kúria meg van terhelve adóssággal, a mi természetes is, mert hiszen a szülőknek fel kellett nevelni azokat a gyermekeket, de azok a gyermekek különböző polgári pályákra mentek, lesz belőlük orvos, mérnök, kereskedő, iparos, és tisztességes munkával vagyont szereznek. Ezek a testvérek visszakerülnek az ősi kúriára, kitatarozzák annak omladozó tetejét, nagyobb fényre emelik azt, mint valaha volt, és kegyelettel ülnek az ősöknek arezképe alatt, a melyet újból megaranyoznak, mert habár más elveket vallanak és más gondolkozásuk is van, egyben hasoidók az ősökhöz: hogy azokat az erényeket kultiválják, a melyek az ő életükben hazájuknak hasznára váltak. (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon.) De látok egy másik kúriát, a hol azok a testvérek büszkék arra, hogy ők független emberek, mert ők nem dolgoznak, büszkék arra, hogy ők soha semmiféle keresethez nem nyúltak, csak az ősi vagyonból éltek. És lassanként az a kúria düledezővé lesz és nincs kegyeletes kéz, a mely őseiknek arczképét új fényre, űj virágzásra emelje. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Hát én azt kivánom, t. ház, hogy az első kép váljék valóra. Én azt kivánom, hogy az a magyar középosztály erősödjék új elemekkel, és teljék meg új eszmékkel, hogy az a magyar középosztály vezesse ezentúl is ennek az országnak ügyeit, mert csak az a középosztály oz, a mely képes egy egységes nagy nemzeti testet alkotni, a mely az ő lombjaival és koronáival fel tud szállni a legmagasabb tetőkre, és viszont gyökereivel le tud nyúlni a földnek legmélyébe, (Tetszés és helyeslés jobbfelöl.) Nekünk egy ilyen egységes magyar társadalomra van szükségünk, mert hiszen a haladó időnek árja, t. uraim, mindig nagyobb és nagyobb feladatokat mér reánk ezen a helyen, a hol ma állunk. Akkor, a midőn azt látjuk, hogy a szomszéd Ausztriában lassanként nincsen politikai név, a melynek ragyogása volna, nincsen többé politikai intézmény, nincsen politikai gondolat, a mely visszhangra talál, a midőn félnünk kell ujabb és nehezebb komplikáczióktól, a melyek nehezebb feladatokat tárnak elénk, akkor azt hiszem, nem szabad még arról sem megfeledkeznünk, hogy az az osztrák példa abban a tekintetben is kell, hogy gondolkozásra ösztönözzön bennünket, hogy tudniillik ne kövessük azokat az utakat és módokat, a melyek odavezettek, a hol ők ma vannak, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogy ne vezettessük magunkat sem személyes, sem osztálygyülölet által, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hanem keressük az igazságot a magyar parlament méltóságának megfelelőleg (Helyeslés jobbfélöl.) nyiit vitában, komoly, férfias módon. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Helyeslés és tetszés jobbfelől.) A költségvetést elfogadom. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés. A szénokot számosan üdvözlik.) Tóth János jegyző: Gróf Benyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. képviselőház ! Őszinte elismerésemet fejezem ki a t. kereskedelmi miniszter úrnak ama buzgalmáért, a melyet a hazai ipar fejlesztése és támogatása körűi kifejt. Azonban, t. ház, hazai gyáraink és hazai iparosaink sanyarú helyzetén csakis az önálló külön vámterület van hivatva segíteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, hazai kezdetleges gyáraink és különösen kisiparosaink a fejlett osztrák gyáriparral szemben a versenyt nem bírhatják mag. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, tudjuk azt, hogy az osztrák gyárak, a melyek különösen az utóbbi évtizedekben gombamódra keletkeztek, nagy üzleti tőkével, olősó hitellel bírnak,"és így ezek már az anyagot is első kézből, nagyban és sokkal olcsóbban szerezhetik be, mint a mi kezdetleges gyáraink és pláne szegény kisiparosaink. Tehát e tekintetben is előnyben vannak. A mi pedig másodszor az anyag feldolgozását illeti, a nagy osztrák gyárak kitűnő gépeik segélyével sokkal rövidebb idő alatt állíthatják elő készítményeiket, mint kisiparosaink kezük munkájával, vagy legfeljebb kezdetleges gépeik segélyével. Ha tehát már az anyag az osztrák nagygyáraknak kevesebbe kerfíl és kevesebbe kerül a feldolgozása, mi ennek a következménye? A következménye az, hogy természetesen sokkal olcsóbban adhatják ezikkeiket, mint adhatják a mi, különben szolid munkákat végző, kisiparosaink. És kik Magyarországon az iparczikkek vevb'i? Elsősorban a mezőgazdák. Hiszen Magyarország népességének 75°/o-a mezőgazdasággal foglalkozik. Azt pedig tudjuk, hogy mezőgazdaságunk súlyos 13*