Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-544

Ml. országos ülés 1900. márczius 7-én, szerdán. 97 évek végéig 60 egynehány millióról 80 egynehány millióra emelkedett a kivitel, daczára annak, hogy a kis Szerbiával szemben 15 millióról 11 millióra szállt alá a kivitel, mi, mellesleg mondva, komoly ok arra, hogy megfontoljuk, vájjon a kivételes helyzetet, melyet Szerbiának adtunk és mely sok tekintetben nehézségeket képezett, fenn lehet-e tartani a jövőre is. Azt gondolom tehát, mindnyájan egyetértünk abban, hogy mezőgazdaságunk érdekeit szem előtt kell tartanunk, és ebből következik, hogy az osztrák iparosoknak egy még messzebb n enő kívánságát, azon kívánságát tudniillik, mely oda irányúi, hogy oly nyersanyagok kivitelére, melyek nagy fellendülést mutatnak, kiviteli vámot vessünk, elég csak rámutatni, hogy meggyőződjünk arról, miszerint az egyszerűen elfogadhatatlan. Vannak egyesek, reménylem, még csak elszigetelten, de olvastam igen előkelő publikáczióban, a kik a fára kiviteli vámot akarnak vetni, mert a kivitel most meghaladja a 100 milliót, hogy ezáltal azt mesterségesen visszatartsák és az osztrák iparnak előnyt nyújtsanak. A midőn így nagyjában megkisérlettem jelezni, mit fogadhatunk el az osztrák iparosok kívánságaiból, felmérni az a kérdés, hogy egyáltalában milyen kilátásaink lehetnek a jövő ipari fejlődésre, vájjon nem kell-e attól tartanunk, hogy változás lesz akár egyik, akár másik irányban. Nehéz ilyen dolgokban valamit jósolni, de mégis azt hiszem, hogy nagyjában a vámpolitika azon keretekben fog mozogni, a mint eddig mozgott. Á mi Francziaországot illeti, azt hiszem, meg fog maradni azon elzárkózottság mellett, a melybe magát beleélte, egyszerűen azon okból, mert még nem mutatkozik eléggé ezen rendszer káros hatása. A franczia elzárkózási rendszernek törekvése volt a behozatalt leszállítani és a kivitelt fokozni. A kivitel fokozása bizonyos mértékig megtörtént, de a behozatal leszállítását nem tudják elérni, és azért nem hiszem, hogy ők ki fognak ábrándúlni ezen irányzatból, melyben eddig voltak. A mi a német politikát illeti, a mely reánk nézve tulajdonképen fontos, azt hiszem, hogy ott is nagyjában meg fognak maradni az eddigi irányban. Volt egy időpont, körülbelül 2 — 3 esztendővel ezelőtt, midőn az agrárius mozgalom igen erőteljes lendületet vett, nevezetesen akkor, mikor Anglia a kereskedelmi szerződést felmondotta. Akkor az agrárius-áramlat oly erős volt, hogy beszéltek arról, hogy nem újítják meg a kereskedelmi szerződést és a mennyiben megújítják, nem a kedvezményezési klauzulával. De akkor a német birodalom kiviteli iparosai sarkukra álltak, és kiindulva abból a nagy fontosságból, melylyel a békés viszony Angliával, a németekre nézve bir, meg alkottatott egy Generalsstelle kereskeKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVII. KÖTET. delmi szerződések előkészítésére. Ezzel azután csakugyan bizonyos csendesedés állott be és később a tulajdonképeni védvámosok egyesültek magukkal az agráriusokkal, — nem a kivivő iparosok, hanem a kik védvámot óhajtottak, — és ezek együttvéve résztvettek a kormány által szervezett s a kereskedelmi politika előkészítésére szolgáló akczióban. Eleinte nehéz volt megnyerni az agráriusokat, s csak úgy mentek bele, hogy azt a bizonyos bizottságot máskép keresztelték el; mert míg azelőtt így hívták: »bizottság a kereskedelmi szerződések előkészítésére,* most, mivel az agráriusok nem akartak semmit sem tudni kereskedelmi szerződésekről, a bizottság nevét megváltoztatták s lett belőle: »bizottság kereskedelempolitikai rendszabályok előkészítésére*. A mint azonban az emberek együtt dolgoztak, az agráriusok lassankint megbarátkoztak még a kereskedelmi szerződések eszméjével is, egy feltétel alatt, hogy a gabona nem lesz majd megkötve az új szerződésekben, és hogy oly vámtarifa fog létre hozatni, mely az agrárius álláspontnak megfelel. E tarifa a minap megjelent és Matlekovics Sándor t. képviselőtársam a »Neue Freie Presse« egyik minapi számában behatóan ismertette. De egypár szóval én is ismertetni kívánom. E javaslat egyelőre nem bir vámtételekkel. Hogy lehet belőle mégis következtetni, hogy ott emelni, vagy csökkenteni fogják-e a vámokat? Igen egyszerűen. A vámemelések módja nemcsak abban áll, hogy emelik a vámokat, hanem van egy könnyebben kezelhető módozat is: hogy speczializálnak. A hol azelőtt egy tétel volt, csinálnak négyet, ötöt. Már most a hol, midőn egy tétel volt, kis vám volt, bizonyos, hogy több tétel mellett nagyobb lesz a vám. A hol az árú addig vámmentes volt és most különböztetéseket csinálnak, világos, hogy ezt azért teszik, mert annak az árúnak egy részét vámmal akarják megterhelni. A gabonára nézve nincs nagy eltérés. Ott már eddig is nagy volt a specziálizálás; most csak a kölest vették fel új tételnek. De már a hüvelyeseket, melyek eddig egy tételben voltak, két tételbe osztották. A burgonya eddig össze volt csapva egy tételbe, egyéb, meg nem nevezett mezőgazdasági terményekkel. Most csinálnak két tételt, oly megkülönböztetéssel, mely magában véve is érdekes újítás: tudniillik a szerint, hogy február előtt, vagy február után szállíttatik-e. SpecziáJizálnak a gyümölcsnél, hol 5—6 új tétel van, az állatoknál, a hol megkülönböztetik a borjúnál a 75 kilón alulit és felülit, az ökörnél a 700 kilón alulit és felülit, a disznónál a 60 kilón alulit és felülit. Mindezek oly dolgok, melyből látható, hogy az agrárius védelem nagyobb lehet Németországban, mint nálunk, még pedig oly irányban, mely nekünk nem ked13