Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-518

618, országos illés 1900. január 81-én, szerdán. Hó kétely csak nem támasztható, hogy a közös kormány bármely tagja, vagy a magyar kormány csak egy gondolatot is táplálna, a hármas szövetségnek oly kiváló, derék, közbecsülésben részesülő és becses tagja ellen, a milyen Olaszország. Itt határvédekezésről van szó, és a ki a határt védi, az valamely hatalom ellen állást még nem foglal, és annál kevésbbé áll az, hogy ez deviácziót jelentene, a mindnyájunk által helyesnek talált, elfogadott és azután is keresztűlviendő külügyi politika ellen. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Thaly Kálmán: Szavaim értelmének magyarázására csak annyit vagyok bátor mondani, hogy nagy figyelemmel hallgattam a miniszterelnök úrnak szerény szavaimra mondott kijelentését és örülök, hogy a miniszterelnöktől úgy Törökországot, mint Olaszországot illetőleg ezeket hallottam. Mindazonáltal kénytelen vagyok fentartani azt, hogy a déltiroli erődítések senki más ellen nem irányúihatnak és csak azon feltevésben készülhettek, hogy Olaszország támadhat meg bennünket, mert ott a a határszélen köröskörül c?ak Olaszország van. Major Ferencz : Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház ! Igen röviden akarok a kérdéshez hozzászólni. Ezt azért tartom kötelességemnek megtenni, mert a t. miniszterelnök űr tőle meg nem szokott hévvel válaszolt Komjáthy Béla barátom felszólalására, a mely felszólalás a függetlenségi és negyvennyolczas párt nevében tétetett meg. Csak azt akarom konstatálni, hogy ezen felszólalás helyén volt, és meg is volt az üdvös hatása, mert a miniszterelnök úr közölte a házzal, a mit különben kötelessége lett volna, már a benyújtott törvényjavaslatban közölnij hogy a 30 milliót mire költötték el, mert azt feltételezni nincs joga senkinek, hogy a ház valamiről vett légyen tudomást, a mi a háznak hivatalosan tudomásul nem adatott, Komjáthy Béla barátomnak e felszólalása a házat abba a helyzetbe juttatta, hogy most tudhatja, miről van szó, és mire szavazza meg a nagy költséget. Még egy megjegyzést vagyok bátor koezkáztatni; még pedig azt, hogy az előterjesztett törvényjavaslat nem szerencsésen van szerkesztve; mert míg egyrészről kiNagyatott az ä fontos értesítés, melyet most a miniszterelnök úr megadott, másrészt ellenmondás van az 1. és 2, §. között. Az 1. §. ugyanis az mondja: (olvassa): »A pénzügyminiszternek az az eljárása, mely szerint a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok által az 1897. és 1898. évi közösügyi póthitelkép megszavazott 30,646.030 forintból a magyar korona országait terhelő részként 9,622.853 forint 42 krajczárt a közös pénzügyminiszternek kifizetett, utólagosan jóvánagyatik.« Tehát e szerint ez az összeg már ki lett fizetve. A 2. §-ban ellenben azt olvasom; »Az előző szakaszban megjelölt kiadásból 4,710.000 forint a közös aktívákból fedezendő.* E két dolog között tehát világos az ellenmondás. Erre nézve kérem a t. pénzügyminiszter úr felvilágosítását, mert ha elszámolásról van csak szó, akkor nem helyes fedezésről intézkedni, hanem mondassák ki nyíltan, hogy elszámolásról van csak szó. (Helyeslés a széhő baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! E kérdésre igen röviden válaszolhatok. Az 1. §. megállapítja azt az összeget, mely e póthitelből... (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kifizetett !) igen, kifizetett póthitelből Magyarországra esik. Mivel azonban, mint a kormány eredeti törvényjavaslatának indokolásában meg van mondva, a kormány kívánatosnak tartotta, hogy ez összeg ne terhelje egészében a magyar államkincstárt: oly feltételt kötött ki, hogy abból 4,710.000 forint a közös aktívákból fedeztessék, a mely összeg különben a magyar államkincstárt terhelte volna. Ennélfogva a közös aktívák feletti rendelkezési jog a magyar és illetve az osztrák törvényhozást illetvén meg, erre nézve külön kell intézkedés a törvényben. Ezért nem volt elég azt mondani: »jóváNagyatik a 9 millió kifizetése«, hanem külön kellett felhatalmazni a magyar kormányt, hogy az egész összegből 4,710.000 forintot a közös aktívák terhére fedezzen. Ha e felhatalmazást a törvényhozás nem adná meg, akkor természetesen e 4,710.000 forintot is a pénztári készletek terhére kellene fedezni. Ha azonban megadatik a felhatalmazás, az összeg természetesen nem a pénztári készletek, hanem a közös aktívák terhére fog elszámoltatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Kossuth Ferencz: T. ház! Csak egy pár szóval akarom megjegyezni, hogy nem magát a tényt akartam kritizálni, hanem a kifejezést. A 2. §-ban nem azt kellene mondani: »fedezendő*, hanem azt: »elszámolandó«. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha szólani senkisem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. A kérdés az, elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Antal jegyző (olvassa a czimet és az 1—3. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: így a törvényjavaslat részleteiben is el lévén fogadva, harmadszori olvasása a leg-