Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-518
318. országos Illés 1900. január 81-én, szerdán. 79 ter előterjesztette, hogy neki az a 30 millió a következő dolgokra kell. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Kellett!) No igen! de bocsánatot kérek, ily szó-elcsavarásokat ne méltóztassék csinálni. (Zaj a szélső baloldalon.) mert a hadügyminiszter azt kéri, a mi neki ke]]. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kelleit!) Ha nem szavazzák meg, akkor nem kapja meg; ha a bizottság meggyőződik arról, hogy a mit kért, az csakugyan kell neki, akkor megszavazza. (Zaj a szélső baloldalon.) A részletezés a következő: ebből a 30 millióból túlnyomó nagy rész (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Mennyi?) kézi fegyverekre és a tüzérségi lőszer további pótlólagos beszerzésére és a készletek nagyobbítására szükséges; még pedig kézi lőfegyverekre 15,650.000 forint, a vártíízérségi lőszerre 7,026.000 forint, vagyis 22,675.000 forint. Ez kellett pedig azért, mert az utóbbi esztendőkben a hadsereg fegyverzetében átment a kisebb kaliberű lőfegyverekre és a tartalékosok számára nem volt ezen kaliberű kézi lőfegyverből annyi beszerezve, mint a mentn i kell a hadsereg mobilizácziója esetére. Ezen tartalék lőfegyvereknek, a melyeket a delegáczió már ismert, és melyről tudta, hogy az esztendő bizonyos sorozatában be kell szerezni, nagyobb mennyiségben és gyorsított tempóban való beszerzésére kellett ez a 22 millió forint. Ezen kivűl kellett 3,875.000 forint vonatszerre, sátrakra és anyagszerre ezen a téren, melyet egy előrelátó hadügyi kormányzat esetleges mobilizáczió esetére, mint tartaléknagyobbííást szükségesnek tartott beszerezni. Maradt 3,550.000 forint. Ez fordíttatott a galicziai, tiroli és kattarói erődítéseknek nagyobb mértékben, gyorsabb tempóban való folytatására. Ez az összeg kitesz 30,100.000 forintot, a melynek minden részlete a bizottság előtt feküdt. (Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Az országos bizottságok megvizsgálták, és most a t. képviselő urak hallották ezt, mint oly szükségletet, a mely azon időben fenforgott viszonyok közt megteendő volt, mert indokolva volt. Azt mondja Komjáthy Béla t. képviselő úr, nem volt semmi szükség rá, mert az akkori miniszterelnök kijelentette, hogy ninesen semmi ok, aggódni a felett, hogy európai komplikácziók állanak be. Ez a nyilatkozat történhetett, a mint történt is, de az cseppet sincs ellentétben azzal, hogy oly időben, a milyen akkor volt, midőn a török és görög háború kiütött, és Törökország sokkal nagyobb hadsereget mobilizált, mint a minő szükséges volt a kis Görögország elleni háború viselésére, azon a gyű anyaggal telt Keleten és azokban a balkánországokban, hol sohasem tudja senki, hogy a legkisebb odavetett sziporka nem veti-e fel az ottani gyúanyagot; előrelátó gondoskodás volt a hadaereget abba a helyzetbe hozni, hogy egy esetleges parcziális mobilizáczió esetére is kellő fegyverzettel és minden szükséges szerekkel el legyen látva. (Helyeslés a jobboldalon.) Azzal a nyíltsággal, azzal a becsületességgel, a melylyel én most előadom ezeket a dolgokat, előadattak azok a delegáczióban is, és a képviselő urak mégis azt mondják, hogy nem tudja senkisem, mire szavazták azokat meg. Bocsánatot kérek, ezt mondani lehet, de ezzel szemben bizonyítani kell. (Zajos helyeslés a jőbbés baloldalon. Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Már most azt mondják a t képviselő urak, hogy kétségbe vonják, vájjon tényleg arra költetett- e el, a miről itt szó van. Bocsánatot kérek, mindent lehet állítani, de azt a mi hivatalos zárszámadásokban, a melyek a kompetens fórumok által megvizsgáltatnak, le van téve — és ez az 1898. évi zárszámadásában a delegáeziónak benne van, a miről mindeki meg is győződhetik? — és a mi itt, mint az ottani kezelés eredménye bemutattatik a magyar kormány felelősségének és a magyar kormány szavahihetőségének bélyege alatt: az ellen kételyt támasztani nem lehet és nem szabad. (Hosszantartó, élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Hát vállalom a felelősségét, (Nagy zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) hogy annak minden fillére arra a czélra költetett el. ... . (Zaj a szélső báloldalon.) Polczner Jenő: Hogy merték elkölteni megszavazás nélkül! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: ... a melyre megszavaztatott. (Hosszantartó zaj a szélső baloldalon.) Elnök: (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne zavarjak folytonosan a szónokot! Kubik Béla: Nem lehet, hisz olyanokat mond, hogy nem lehet kiállni. (Nagy zaj.) Elnök: Kubik Béla képviselő urat figyelmeztetem, hogy meg kell hallgatni a szónokot! Széll Kálmán miniszterelnök: Én a t. képviselő urak állításaínak, érveléseinek mindig hitelt adok, azoknak bona fidesében sohasem kételkedem, és azért használom ezt a hangot és azért használom ezt a modort, mert ez az én sajátom; de akkor meg pretendálom, hogy azt, a mit mi hivatalos és a delegácziók által megvizsgált zárszámadásoknak tanúsága mellett ide terjesztünk, méltóztassék époly hitelt érdemlőnek venni, mint a minőnek mi a képviselő urak állításait veszszük. (Zajos helyeslés és tetszés a jobb- és a baloldalon.) Azt mondja az igen tisztelt képviselő úr, hogy micsoda szellem van ma ott? Merné-e azt valaki állítani, a mit 1870-beu állítottak, a midőn a flottára kértek nagyobbításokat és a magyar delegáczió azt mondotta, hogy az új fllottarendszernek a megállapítása — miután ez a véd-