Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-516

m 516. országos ülés 1900. január 23-én, faétffo. egyezséget tárgyalhatta és belátása szerint szabad akarattal megcsinálhatta, vagy meg nem csinálhatta és így azon helyzetben volt, hogy megcsinálja, ha akarja és még sem csinálta meg : akkor előállott a törvény feltétele és a korona döntésének kell bekövetkezni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ha a két országgyűlés vagy nincsen abba a helyzetbe hozva, hogy a kiegyezést megcsinálhassa, ha akarja, vagy a kiegyezést meg is csinálta: akkor a korona nem dönthet. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) De minden más esetben dönt. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy az egyik, vagy a másik eset előállt-e? Hát igenis, t. ház, az egyezség létesítésének esete nem állt elő, de előállott az első eset, hogy az országgyűlések azon helyzetbe voltak hozva, hogy a kiegyezést megcsinálhassák, a törvény által előirt esetnek tehát meg volt a feltétele. Miért? Egy igen egyszerű szemügyrevétele annak, a mi történt, gondolom, igazat fog nekem adni. Az történt, hogy a két küldöttség tárgyalt, megszakított intervallumok között, hónapokon keresztül. Végre meg tudott egyezni a két országgyűlés küldöttsége. Ez is mntatja, hogy fungált az ottani országgyűlés, mert ha az ottani országgyűlés nem fungált volna és a kiegyezést el akarta volna magától utasítani, vagy ha nem lett volna azon helyetbe hozva, hogy a kiegyezést megcsinálhassa, a küldöttséget nem küldötte volna ki. Már most a küldöttségek megegyeztek, és ekkor a kormány a Lajthán túl, Ausztriában, ott és én itten, a két országgyűlés elé terjesztettük a propozicziókat, azokat, melyeket megformuláztunk úgy, a mint ezt a törvény előírja a két küldöttség megállapodása alapján. Meri-e tehát valaki azt tagadni, hogy Ausztriában nem leit előterjesztve, meri e itt azt valaki tagadni, hogy ott nem kezdték meg a tárgyalást? Hiszen a Reichsrath első olvasásán keresztül ment, annak folytán bizottság elé volt utasítva, és a Reichsrath bizottsága megkezdette a tárgyalást, ki is küldötte a referenst, hanem tovább nem tárgyalt. Bocsánatot kérek, a mi képviselőházunk sem végezte be a tárgyalást. A diskusszió folyt közvetlen karácsony előtti időig. Azt hiszem, be is fejezte volna újévig, de miután odaát nem volt kilátás arra, hogy befejezhető legyen, az én indítványomra levette a napirendről a ház ezt a kérdést, és elnapolta az üléseket. Itt tehát a tárgyalás folyt, ott már a tárgyalás meg lett kezdve, de nem lett befejezve. Hát az, hogy ottan a referens küldésén tói való proczesszusig nem jutottak el, vagyis, hogy nem ment bele a bizottság a tár gyalásba, hogy a bizottság tárgyalása ott már megakadt, mit bizonyít? Azt, bogy a Reichsrath abban a helyzetben volt, hogy egyezkedjék, de egyezkedni nem akart akkor és azon időben, — pedig a termiaus már közelgett, —- de azon helyzetben volt, hogy a határidő előtt is egyezkedhetett, és ha akart volna, meg is tudott volna egyezni. Már most a törvény azon szövege, mely azt mondja, »hogy ha nem tud megegyezni,« miért áll be ezen esetben? Azért, mert a nemtudásnak még egy erősebb motívuma van: a nemakarás. Az a Reichsrath, a mely nem akart akkor megegyezni, természetesen nem is tudott megegyezni, és mert nem tudott megegyezni a magyar országgyűléssel, bekövetkezett a törvénynek azon határozott rendelete, hogy miután a kiegyezés nem jött létre, a korona dönt. (Úgy van! Élénk helyeslés és élénk tetszés a jobboldalon.) Én azt gondolom, hogy ez igenis megdönthetlen és, igen egyszerű, igen természetes okoskodás. Úgy van az, mint a magánéletben, ha valakire bizonyos következésekkel jár a meg nem egyezés, és a képviselő úr a bizonyára gyakorlati életben sokszor volt azon helyzetben, hogy ha bármily okból nem tudván egy másik féllel megegyezni, ha vagy ő nem akar, vagy a másik nem aka#, de abban a helyzetben volt, hogy megegyezzék, és megtette bármily okból, nem következett e be akkor a meg nem egyezésnek ténye? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az, a mit a t. képviselő úr erre nézve ezek után még mond, az is, megengedem, éleselmuség, (Közbeszólások a szélső baloldalon: De igenis!) de állítom, az már a dolgoknak kifonása a szőrszálhasogatásig. Tudniillik azt mondja, hogy ha ez az eljárás törvényes lenne és megállana, akkor beállhatnának igen furcsa következések. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) így például azt mondja, a király időközben feloszlatja az országgyűlést, vagy a magyar országytílést a magyar király, vagy az osztrák Reichsrathot az osztrák császár, és akkor ki van játszva a törvény. Hát ilyen dolgok theoriában feltehetők mindig; csak az a kérdés, törvényesen bekövetkezhetnek-e, és ha bekövetkeztek, törvényesek-e, vagy nem? Csak azért, mert az a képzelhető eset is feltehető, mint szuppozitum, hogy ezen a módon is meg lehetne akadályozni a kiegyezést, azt mondani, hogy a törvény 21. §-a ilyen be nem következhető szuppozitumok végett nem a maga természetes igaz értelmében magyarázandó, mint én magyaráztam, és hogy nem törvényes módon szerzett döntés, bogy az nem helyes, azt, állítom, ezek miatt semmikép sem lehet. Az ellenorvosszert a törvény kijátszása ellen, megadja a korona szigora és példátlan alkotmányos érzése, mely immár közmeggyőződéssé és példabeszéddé vált, az alkotmányos életnek élő folyamata, integritása, a parlamentarizmus ébersége. Ilyen abszurdumok ellen a törvénybe paragrafusokat nem lehet hozni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és ilyenek elén a törvény paragrafusai aem nem őriznek, sem nem