Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-516
51fl. országos ülés 1900. január 32-én, hétfőn. ^ garantiroznak, (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a jobboldalon.) hanem garantiroz az alkotmányos élet eleven, szakadatlan folyamata, és az alkotmányos érzés és törvénytisztelet, a törvényhozás minden faktoránál. (Él f 'nk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen ha a t. képviselő úrnak igazsága volna, . . . Polónyi Géza: Az ischli klauzulát alá írták volna. (Nagy zaj a szélié baloldalon. Ellenmondás jobbfelől.) Kubinyi Géza:^Én nem írtam volna alá! Szabó Imre: Én sem ! (Felkiáltások a szélső baloldalon; Hát a le %-Tisza? Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor, bocsánatot kérek, ez az 1867-iki kiegyezési törvény . . . Polónyi Géza: Nem érne semmit! Széll Kálmán miniszterelnök: Igaza van, akkor nem érne semmit. De, hála Isten, ér, és sokat ér, mert a t. képviselő úrnak nincsen igaza. Hisz akkor prémium volna adva egyik vagy másik fél minoritásának, arra, hogy ellentálljon, mindent megakadályozzon és obstruálljon, és ha megobstruálta és megakadályozta, nem lesz kiegyezés, és ha kiegyezés nem lesz, akkor a t. képviselő úr által felállított követelések szerint előállana egy nagy lyuk, — persze azt szeretné a t. képviselő úr, a mely lyukba beleesnék a 67-es kiegyezés. (Derültség és tetszés jobbfelől.) így a t. képviselő úr muzsikája szerint nem tánczolunk, (Általános élénk derültség.) így nem okoskodunk, és így meghamisítani az Í867:XII. törvényczikket nem engedjük. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Abban nincsen meg az a lyuk, abban nincsen meg az a prémiumadás, abban természetes és óvatos, és minden eshetőségre kiterjedő intézkedések vannak, s bocsánatot kérek, tessék visszagondolni arra az érára, a melyben ez a törvény létrejött, arra az érára, a melyben az alkotmányosságot és a zavartalan és a minden tekintetben a többség elvére és elvének zavartalan nyilvánulására fektetett eleven, ifjú alkotmányos érzéseket, a Lajtán túl is, itt is, a lelkesedés melegével oly teljesen átérzett minden ember. Gondolt-e akkor valaha valaki arra, hogy az alkotmányos élet akadálytalan, zavartalan, hamisítatlan működése elé mesterséges akadályok gördíttessenek ? Én azt hiszem, nem. Én mint ifjú ember ott voltam azon a nevezetes 1867-iki törvényhozáson, és annak működését, szellemét figyelemmel kisértem és magamba szívtam. Akkor ilyen eshetőségek és ilyen eshetőségekre alapított, szőrszálhasogatással a képtelenségig kifont következtetések nem jöttek a törvény alkotásánál számba. Az a törvény arra volt számítva, hogy itt van két nemzet, két országgyűlés, a mely akar és kell akarnia és meg fogja próbálni és meg kell próbálnia az egyezkedést. Ha még sem tudna egyezkedni, kell gondoskodni a döntés módozatairól erre az esetre is, a mely penibiíis, és a mely nehéz, és a mely kellemetlen is. Lássák, t. képviselő urak, ez volt egyik oka annak, a mit önök szememre vetettek, hogy igenis azon voltam, hogy daczára annak, hogy áldozattal járt, a két quótadeputáczió megegyezzék, és utána a két országgyűlés is megyezzék, mint állam állammal alkotmányosan, hogy a korona döntését elkerüljük, vagy legalább könnyűvé és mennél könnyebbé tegyük. Akkor is, 1867-ben is, úgy nevezték, hogy abszolutisztikus éllel biró megoldás. És a végén ebből is kiteszik, hogy igenis okos elmék csinálták az 1867-iki törvényeket és jobban,, mint a hogy önök szeretnék, és úgy, mint a hogy mi szeretjük, mert gondoskodtak arról az eshetőségről is, és jó, hogy gondoskodtak, merc ime bekövetkezett idők jártával eset, hogy ennek az ultima rácziónak, mint expediensnek a szüksége, a ezélszertísége, a hasznossága, a monarchia két fele közötti egyetértésnek és az 1867 :XIÍ. törvényczikk integritásának fenntartása szempontjából alkalmazható és alkalmazandó. (Hosszantartó helyeslés jobbfelől.) Már most, t. képviselőház, ezekben arra, a mi gondolom a magja volt á t. képviselő úr egész okoskodásának, igyekeztem megfelelni. Még a harmadik érvére, illetőleg a harmadik kifogására is rátérek, és ez az, hogy azt mondja a t. képviselő úr, hogy ez a döntés még azért is törvénytelen, mert előterjesztett adatok alapján kell a koronának döntenie, és azt mondja a t. képviselő úr, hogy hát mik az előterjesztett adatok, ismerni akarja azokat, ós hogy nem állott be ennek a feltételnek esete, mert az előterjesztett adatokat nincsen joga a minisztériumnak előterjesztenie, mert a minisztérium nem képviseli a nemzetet, hanem azt az ország-gyűlésen kell tárgyalni és innét kell azokat előterjeszteni. Bocsánatot kérek, ez kiindulásában és konklúziójában teljesen téves okoskodás. A törvény azt mondja: »az előterjesztett adatok alapján*. Mindenekelőtt azt kell megjegyeznem, hogy a törvény nem írja körűi, hogy micsoda és miféle adatok terjesztendők elő, és miféle és micsoda módon kell azokat előterjeszteni. Azt mondja, »az előterjesztett adatok alapján«. De, t. képviselő úr gondoljuk meg a dolgot egy kissé; (Halljuk! Halljuk!) mikor a quótabizottságok proczesszusán keresztülmegy a dolog, és konstatálva azt továbbá, hogy a két országgyűlés, a melyek elé terjesztetett a kérdés, adatokkal kapcsolatosan nem tud megegyezni, ugyan kinek a hivatása és kötelessége, és kit érthet a törvény, hogy az adatokat előterjeszsze, mást, mint a kormányt ? Hát a kormány nem a nemzet képviselője, 8*
