Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-539

639. országos ülés 1900. márczius 1-én, csütörtökön. 587 tűzoltás a tornatanítás mellett kötelezővé tétessék. (Helyeslés.) A tanítóképzőkben el is rendeltetett ez, de a budai intézetet kivéve, az ország egyetlen tanítóképezdéjében se taníttatik a tűzoltás. Pedig ha minden egyes tanító a kellő tűzoltói ismeretekkel jutna ki a községekbe, intelligencziájánál fogva is hivatott volna a parancsnokság, s így a további szakképzés és szakvezetésre községében. Apró és talán jelentéktelennek látszó dolgok ezek, t. ház, de az általános hanyatlás idején még esüggesztö'bben hatnak ezek és nagyon félő, hogy azon igen kevesek is, kik még ezen intézmény iránt meleg érdeklődéssel viseltetnek, lassankint teljesen kedvüket veszítve, az erkölcsi és anyagi támogatás hiánya, a mellőzés és mostoha elbánás miatt félreállaiíak; az önkéntes tíízoltó-egyletek, melyek se az államnak, se a községnek pénzébe nem kerültek, feloszlanak, s a városok és községek kénytelenek lesznek készpénzzel tartani fenn a tűzrendészetet, a mi hogy mennyibe fog kerülni s mily káros kihatással lesz hazai viszonyainkra, már előre látható. (Igás ! Úgy van!) Hisz kulturális missziót, is teljesítenek az önkéntes egyletek, oktatván, buzdítván a tagokat rendre, fegyelemre és embertársaikon való segítségre szoktatván őket. Az 1895. évi költségvetés tárgyalásakor ezen ezímnél tartott beszédemben előadtam a tűzesetek keletkezésének és terjedésének okait, ismertettem szerencsétlen építkezési viszonyainkat, s előadtam mindezeknek orvoslási módját. Kifejtettem, hogy az 1888. évi tú'zrendészeti kormányrendelet a tűzrendészet-fejlesztésre nem alkalmas többé; ezúttal már azt is kijelentem, hogy ezen kormányrendelet nemcsak hogy nem alkalmas a tűzrendészet fejlesztésére, de végrehajtható nem lévén, határozottan hátrányos. Ma a szervezett tűzoltóságok teljesen egyenlő elbánásban részesülnek az egyéb társadalmi egyesületekkel; ugyanazon kathegóriäba soroztainak, hová a sport-, lövész-, vagy korcsolyaegyletek, pedig az elfogulatlan bírálónak be kell látnia, hogy ezek nem egy kalap alá valók. A tűzoltó-egyletek közigazgatási közegek helyett hatósági működést teljesítenek, s mint ilyenek, más elbánásmódban kel], hogy részesüljenek, mint a többi jótékony czélá, vagy társadalmi magán egyletek. Hatósági funkczióhoz hatósági támogatás keli, hogy érvényesülhessenek. Számos tűzveszélyt előidéző rossz szokása van népünknek, melyet kiirtani, vigyázatlanságát, gondatlanságát, tűzveszélyes cselekedeteit fékezni csak törvény által lehet. Törvényt kell alkotni a tűzrendészetről s ebben ki kell mondani az általános tűzoltói és a váltságdíj fizetési kötelezettséget. Nagy közgazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy abból a sok sok millióból, mit a tűzvészek évenkint felemésztenek, mi a gondozatlan tűzoltó-eszközök tönkrejutása folytán előáll, s mi a társadalmi úton gyakorolt önkéntes tűzoltóskodás által évenkint niegtakaríttatik, minél többet megmenteni képesek legyünk. Törvénynyel kell egységesen szervezni a tűzoltóságokat, törvénynyel kell megrendelni a tűzoltó eszközök beszerzését és kezelését, törvénynyel kell hatósági szervezés és ellenőrzésről gondoskodni. Le kell venni a mai közigazgatási tisztviselők vállairól a tűzrendészet keretébe tartozó teendőket s reá kell ruházni a közigazgatás keretébe beillesztendő új szervre, a vármegyénként rendszeresítendő vármegyei tűzfelügyelőkre, kiknek fizetése bőven kikerül a tűzoltói kötelezettség alól magukat megváltók által fizetendő váltságösszegek csekély hányadából. Az államnak 7000 forint évi kiadása van ez idő szerint a tűzrendészetre, ebből 2000 forintot ád az országos tűzoltó-szövetségnek mint szakvéleményező közegének s a vizsgáló biztosok költségeinek fedezésére; 5000 forintot pedig a budapesti önkéntes tűzoltó egyletnek szaktanfolyam-tartási költségeire fordít. A végrehajtó adminisztratív, a tulajdonképeni tűzrendészette tehát az államnak egy fillér kiadása nincsen. A felügyelő biztosok intézménye mai napig sincs életbeléptetve, pedig egy ily országos tűzrendészeti vizsgálat ugyancsak szükséges és hasznos is volna s ugyancsak meglepő eredményeket szülne. Az Í886 : XXII. törvényczikk szerint az elöljáróságok elsősorban felelősek a községi vagyonért. A 7—8 millióért beszerzett tűzoltó eszközök igen nagy része megsemmisült, ha a felelősség megállapíttatnék egy-két helyen, majd jobban vigyáznának a többiek is a közvagyonra. Törvénynyel kell tehát szabályozni az országos és vármegyei tűzfelügyelők, a vizsgáló biztosok ügyét, mert így az is csak papiroson fennálló intézmény. Törvénynyel kell szabályozni a ttízkárbiztosítás ügyét. (Helyeslés.) Az épületekre nézve legalább is be kell hozni az állami kötelező tűzkárbiztosítást. 23 vármegye, 12 szabad királyi város, az országos tűzoltó szövetség és Í6 vármegyei tűzoltó szövetség kérték a kötelező állami tűzkár-biztosítás behozatalát. Külföldi hasonnemű intézkedések hatalmasan beváltak, rendkívüli anyagi eredményt s a gyújtogatás százalékának felén alul való leszállása által erkölcsi sikert is eredményeztek, azért ezen intézmény hazánkban is mielőbb behozandó volna. A múlt hó végső napjaira volt egybehiva a biztosítási ügy tárgyalása ezéljából egy ankét az igazságügyminisztérium által. Ugy vagyok értesülve, hogy ezen ankétre a belügyminisztérium 74*