Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-539
ggg 539. országos flés 1900. meghiva nincs. Azt is tudom, hogy tűzoltó szakférfiak meghiva nincsenek. Szerény véleményem szerint a biztosítási ügy szorosan összefügg a tűzrendészet kérdésével, ezen ögygyel kapcsolatosan a tűzrendészet kérdése szabályozandó volna. A magán biztosító társulatok, melyek az épüíeteken kivűl minden egyéb biztosítási nemet jövőben is megtarthatnának, feltétlenül kötelezendők volnának arra, hogy bruttobevételeik bizonyos százalékát az országos tűzoltói alap képzésére az országos pénztárba beszolgáltassák. Ezen országos tűzoltói alapból volnának fedezendők a tűzrendészeti kiadások. Az csak természetes dolog, hogy a tűzrendészet javítására szolgáló kiadásokhoz a biztosító társaságok jövedelmeikből hozzájáruljanak. így van ez több külföldi államban is, hol mindkét fél teljes megelégedésére szolgál. A belügyminisztérium kebelében felállítandó volna egy külön tűzrendészeti osztály, s ennek tagjaivá kineveztetnének az országos íűzrendészeti felügyelők, kik mint vizsgáló biztosok bejárnák az országot, hogy a vármegyei ttízrendészeti felügyelőket működésükben támogathassák és ellenőrizhessék; hogy a minisztériumnak állandó szakközegeiül működhessenek. Egy fillér megterhelése nélkül az állami költségvetésnek lehetne ez alapon a tűzrendészet ügyét sikeresen megoldani,megjavítani (Helyeslés.) Ha külön törvényekkel a biztosítás és a tűzrendészet ügye ily kép megoldatnék a közigazgatási reform megvalósítása előtt, a közigazgatási reform behozatalakor, átesvén már a probaesztendőkön, mint kész szakközegek volnának ezek beilleszthetők a közigazgatási szervezetbe. Ha azonban se külön tűzrendészeti törvényt nem alkotunk, a biztosítási törvénybe a kapcsolatos tűzrendészeti kérdéseket meg nem oldjuk, se a közigazgatási reform előkészületi munkálataiban a tűzrendészet miként való megvalósítására súly nem fektettetik, pedig ennek az ideje immár nagyon is elérkezett; akkor beláthatatlan időkre elnapoltuk ismét közigazgatásunk eme legelhanyagoltabb részének, a tűzrendészetnek orvoslását. Az elégett és rombadőlt házak csupaszon maradt falai, a tűzkár-segélyt kérők jajgatásai, a tűzbalált szenvedettek árvái és özvegyei siralmai ha nem indítanak meg bennünket, a statisztika megdöbbentő, évről-évre súlyosbodó adatai, kell, hogy meggyőzzenek bennünket arról, miszerint a tűzrendészet fejlesztése, a tűzrendészeti törvény megalkotása hazafias és elodázhatatlan kötelességünk. Már az 1895. évi budget tárgyalásakor bátor voltam a t. ház elé határozati javaslatot terjeszteni a tfízfelügyelői intézmény meghonosítása, tűzrendészeti és kötelező állami ttízkárHrczlns 1-én, csütörtökön, biztosítási törvény megalkotása iránt. Határozati javaslatom akkor nem fogadtatott el azon okból, hogy ezen kérdéseket csakis a közigazgatási reformmal kapcsolatosan lehet megoldani. A jelenlegi t. belügyminiszter és kormányelnök úrnak a társadalmi intézmények iránt tanúsított kiváló előszeretete, mely a mentőügynek napirendre tűzésében is megnyilvánult, reménynyel és bizalommal tölt el aziránt, hogy igénytelen felszólalásomat figyelmére méltatja s a tagadhatatlanul létező nagy bajok orvoslására egyedül czélravezető törvényalkotást gondjai közé felveszi, s a tűzrendészeti törvény megalkotása iránt szükséges intézkedéseket mielőbb megteszi. Kérem a t. házat, hogy a leghumanitáriusabb czélra szolgáló ezen tételt megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfélől. Szónokot számosan üdvözlik.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Én erre csak annyit jelenthetek ki, hogy a tűzrendészet ügye az egész rendészet egy fontos kérdését képezi, gazdasági tekintetben egyikét a legfontosabbaknak. Hogy a kormánynak a figyelmét ez el nem kerülte, matatja az, hogy előttem fekszik egy, még i878-ban keletkezett tűzrendészeti szabályrendelet, a mely különféle pótlásokkal és függelékekkel ellátva 1888-ban újból revideáltatott és kiadatott. Azok után, a miket a t. képviselő úr szakszerűen előadott, csak annyit jelenthetek ki, hogy szívesen fogom figyelmemet ezen ügyre is kiterjeszteni, de a nélkül, hogy most akármily irányban prejudikálólag nyilatkoznám, mert ez nem volna az ügy érdekében. Akár külön rendelettel, akár törvéuynyel a közigazgatási reformmal kapcsolatosan, a mai szükségletek és igények szerint és az egész tűzoltóság kérdésének bevonásával a rendezésre igen szívesen vállalkozom. (Helyeslés.) Elnök: A tétel nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést folytatjuk. Molnár Antal jegyző (olvassa): A budapesti első gyermekmenhely-egylet segélyezésére 6000 korona. Major Ferencz jegyző: Kálmán Károly! Kálmán Károly: A közjótékonysági kiadások tételénél méltóztassék megengedni, hogy csak egy-két rövid megjegyzésre szorítkozzam. Első tekintetre is visszás dolognak tűnik föl, hogy míg egyes fölösleges, sőt kártékony czélokra, hogy csak egyet említsek, például az új anyakönyvi kiadásokra ('egyebeken kivűl a folyó évre 2,369.042 koronát, addig a közjótékonysági kiadásokra összesen esak 89.138 koronát irányoznak elÖ.
