Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-516

-•: 516. orazágo* ülés 1900. Jannér 22-én, hétfőn. lene újból dönteni, ő Felsége a 35°/o mellett fog dönteni. T. képviselőház! Én nekem nem szabad 8 Felségének alkotmánytiszteletéről feltennem azt, hogy a magyar király motu proprio, a nélkül, hogy ehhez az akkori kormányéinök hozzájárulását birta, ily nyilatkozatra Claryt feljogosíthatta volna. Ez a nyilatkozat nyilt ülésben tétetett, senki által és különösen Ólary által meg nem czáfoltatott. Mért helyezek erre súlyt? Mert ha ő Felsége tényleg ilyen ígéretet tett, mielőtt a magyar parlament a quótát tárgyalta Yolna, mielőtt ő Felsége előtt feküdtek volna az adatok, a melyek alapján az eldöntendő, meggyőződésem szerint nemcsak ezen nyilatkozat nem fele] meg alkotmányunknak, (ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) de ezzel elkövettetett az is, hogy a magyar qnótadeputáczióra presszió gyakoroltatott a quótának 34°/o-on túl való emelésére, és másrészt ez bátorítás volt az osztrák quótadeputáezióuak, hogy álláspontjából ne engedjen. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, miután ezen nyilatkozat deczember 13-án tétetett, tehát azon időben, a midőn Széll Kálmán mostani miniszterelnök úr volt már a kormány élén, ha nem tudnám az események lánczolatát és az összefüggést a hírlapokból, azt is hihetném, hogy ilyen nyilatkozatra ő Felsége csupán a mostani miniszterelnök beleegyezésével juthatott. Én ezt nem állítom, sőt kötelességem a t. képviselőház előtt abbeli meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy ezt teljesen kizártnak tekintsem. De egész tisztelettel kérdem Pulszky Ágost igen tisztelt képviselő urat, hogy miután ez kétségkívül igazolt tény, s az osztrák parlamentben hivatalosan elfogadott állítás senki által meg nem czáfoltatott, mivel vigasztal meg engem arra a kérdésre vonatkozólag, hogy ki volt az a magyar államférfi, a ki ő Felségének felelősségét egy ilyen nyilatkozattal szemben magára vállalta, vagy azt vele megosztani volt hajlandó? Ezt tudnunk kell, t. ház, nemcsak történeti szempontból, de azért is, hogy a magyar parlamentnek mód és alkalom kínálkozzék annak megakadályozására, hogy hasonló eljárás a mi alkotmányunk ellenére valaha ismét bekövetkezzék, mert ha ez lehetséges, és a magyar királyt az osztrák császár képében előre le lehet kötelezni 35°/o-os quótára, mielőtt az adatokat előtte valaki feltárta volna, akkor, t. ház, ez az alkotmány egy darab rongy, egy darab papiros, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) akkor ennek abszolúte semmi értéke sincs. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Most már be is fejezem előterjesztésemet. Az én felfogásom az, hogy miután, bár miniszterelnöki átirattal bejelentett felségdöntéssel állunk szemközt, de mégis ő Felségének a magyar királynak ténye az, a mely előttünk fekszik: az egyszerű tudomásulvétel, vagy tudomásul nem vétel nem az a forma, a melylyel egy dinasztikus és monarchiái államban levő törvényhozótestület fejedelmével érintkezni szokott. Én tehát erre vonatkozólag azzal, hogy a miniszterelnök úr átiratát tudomásul nem veszem, a tényt magát kimerítettnek nem tartom, hanem szükségét látom annak, hogy mindezen általam elmondott indokok, feltéve, hogy a mélyen tisztelt törvényhozás s a képviselőház többsége is magáévá teszi azokat, egy megfelelő alakban szövegezett feliratban terjesztessenek fel ő Felsége elé, nemcsak azért, hogy a jelen esetben nemzetünkre mélyen nehezedő ós súlyos terheket maga után vonó, nézetem szerint alkotmányellenes döntés hatályon kivűl helyeztessék, hanem azért is, hogy a jövendőben a törvényhozásnak megfelelő alkotmányos módon való határozati joga ne konfiskáltathassék. T. ház! Foglalkoznom lehetne és kellene még a féléves döntés kérdésével; foglalkoznom kellene annak a budgetre való kihatásával is. De erre vonatkozólag én csak annyit említek fel, hogy, habár ä magyar költségvetési törvényre kétségtelenül kellemetlen és bolygató befolyással van a féléves döntés, én a magam részéről azt, hogy a döntés esetleg félévre következzék be, alkotmányjogilag nemcsak kizártnak nem tartom, sőt miután én ezen esetben nemzeti katasztrófát látok, természetesen jobbnak tartom, hogy ha csak félesztendőre szól, mint hogyha hosszabb időre történik a döntés. Ezért csak felemlítem azt, hogy önök, a kik az 1867; XII. törvényezikk alapján állanak, jó lesz, ha figyelembe veszik, hogy az az önök által megalkotott törvény e tekintetben a felség számára semmiféle korlátokat nem szab. A magyar alkotmány szerint, a 21. §. szerint és illetőleg a későbbi szakaszok szerint is igaz, hogy időszakonként kell a quótát megállapítani; de az a lusztrum, a melyre az időszakonként megállapítandó, a törvényben megállapítva és korlátozva nincsen. A magyar törvény szerint tehát ő Felsége, ha akad egy ellenjegyző miniszter, — pedig, fájdalom, akad bizony Magyarországon, csak pályázatot kell rá kiírni, — ő Felsége akár harminez esztendőre is megállapíthatná, de az osztrák alkotmány ebben gátolja 8 Felségét. Az osztrákok ebben is óvatosabbak voltak. Az önök 1857: XII. törvénye még e tekintetben sem védte meg a nemzetet, hogy esetleg ilyen alkotmányos előfeltételek híján levő döntés hosszabb időre, esetleg évtizedekre be ne következzék. Az osztrák alkotmányban ez egy esztendőre van szorítva. Miután azonban osztom a miniszterelnök úrnak azon felfogását, hogy az egy esztendőben benne van az, hogy legfeljebb egy évre, tehát azon alul is lehetsé-