Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-516

516. országos ülés 1900. január 22-én, hétfőn. 53 ges, természetes, hogy a félesztendei döntés, szerintem nem vonható kifogás alá. Mindezek után én a magam részéről a következő határozati javaslatot terjesztem a képviselőház elé (Halljuk ! Bálijuk! Olvassa) : »Miután a miniszterelnök úr által bemutatott felségdöntés az 1867: XII. törvényezikk 21. §-ában megállapított előfeltételek mellőzésével keletkezett, és miután az Í867: XII. törvényczikk 25. §-ában körülirt alkotmányosság alapfeltétele Ausztriában a felségdöntés idején hiányzott, e nélkül pedig sem a közösügyek, sem az azokhoz való hozzájárulás aránya alkotmányosan nem is tárgyalható: mondja ki a képviselőház, hogy a miniszterelnök úr átiratát tudomásul nem veszi, és a felségdöntés törvénytelenségének hódolatteljes tisztelettel való kifejtése czéljából ő Felségéhez feliratot intéz, melynek javaslata czéljából 25 tagú bizottságot küld ki.« Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. Elnök: Van-e valaki, a ki ss-ólni kivan? Hódossy Imre: T. képviselőház ' (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza t. képviselő űr a miniszterelnök úr által előterjesztett királyi döntéssel szemben azt fejtegette, hogy az közjogunk értelmében törvénytelen. Minthogy én azokkal, a miket a t. képviselő úr előterjesztett, egyet nem értek, bátor leszek erre vonatkozó szerény észrevételeimet előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr először is azt mondja, hogy a quóta tekintetében egyáltalában nincsen királyi döntésnek jogosultsága, sőt egyáltalában nincsen is helyén közösügyek költségeiről beszélni, mert maguk a közösügyek sincsenek már többé helyükön. Miért? Mert odaát, Ausztriában nincsen meg a teljes és tökéletes alkotmányosság. Az én tudomásom szerint Ausztriában sem jogilag, sem tényleg az alkotmányosság nincsen eltörölve, az ott jogilag és tényleg is létezik, és így én a magam részéről a kérdésnek ezt az oldalát tovább fejtegetendőnek nem tartom, mert azok a részletes kifogások, a melyek az ottani parlamenti viszonyoknak kezelésére vonatkoznak, nézetem szerint nem olyanok, a melyekből olyan konzequencziát lehetne vonni, hogy odaát alkotmányosság többé akár tényleg, akár jogilag nincsen. A kérdésnek ezen oldalával tehát foglalkozni nem szándékozom. A kérdésnek másik oldala, melyet Polónyi Géza képviselő úr fejtegetett, bővebb tárgyalást igényel. Azt állítja a t. képviselő úr, hogy nincsenek meg az előfeltételek a mi közjogunk szempontjából arra, hogy ő Felsége a quotakérdésben dönthetett volna és a döntés itt előterjesztethetett volna, és erre nézve hivatkozik a t. képviselő úr az 1867: XII. törvényczikk 21. §-ára. Mielőtt a dolognak ezt az oldalát bővebben fejtegetném, bátor vagyok a t. háznak figyelmét arra felkérni, méltóztassék megbírálni azt, hogy mi a voltaképeni értelme az 1867: XII. törvényczikk 19, 20. és 21. §-ainak és az abban kontemplált királyi döntésnek. E szakaszok azt mondják, adva lévén a közösügyek, azok költsége bizonyos arányban a két egymástól független állam részéről fedezendő. Kívánatosnak mondja azután a törvény, hogy azon arányra nézve, melyben a két állam e költségekhez hozzájárul, a két állam között egyezség jöjjön létre. De nem téveszthette szem elől a törvény, hogy az, vájjon az egyezség létre jön-e vagy nem, egyáltalában nincs biztosítva és nem biztosítható semmi által. Már pedig a közös költségek fedezésének biztosítása elmulaszthatatlan feladat. Gondoskodott tehát a törvényhozás arról, hogy azon esetben, ha a két állam között e részben egyezség nem jön létre, miként legyen megállapítva az arány a két állam fizetési kötelezettségére nézve és miként lenne biztosítható, még pedig minden körülmények közt, hogy ezeknek a költségeknek a fedezéséről gondoskodva legyen. És erre nézve állapítja meg a törvény a 21. §-ban azt, hogy ha a két országgyűlés nem tudna a quótára nézve egymással megegyezni, akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján ő Felsége fogja eldönteni. Mi tehát ennek a törvénynek az inteueziója, rácziója, és ezélja ? Az, hogy a quótakérdésuek megállapítása minden körülmények közt és minden esetre biztosítva legyen, úgy, hogy ezen költségeknek fedezése tekintetében soha fennakadás ne történhessék. Hogy ez a törvénynek rácziója és czélja, az, azt hiszem, senki előtt kétséges nem lehet. Már most ezzel szemben a t. képviselő úr azt mondja, hogy nincsenek meg az előfeltételek arra, hogy a Felség döntsön, mert, úgy mond, a két parlament határozatának is meg kell előznie a királyi döntést. Polónyi Géza: Természetesen! Hódossy Imre: Ez annyit jelent, hogy először szükséges, hogy a két quótadeputáczió egymással tárgyaljon; ha a két quótadeputáczió megegyezett egymással, az egyezség a két parlament elé jön és ott fog tárgyaltatni, és ha ezek azután meg nem egyeznek, akkor szükséges ő Felségének erről előterjesztést tenni, és a király csak akkor dönthet. Más esetben, ha például nem tárgyalhatja a quótaküldöttség jetentését az egyik vagy másik parlament, akkor a t. képviselő úr szerint beállhatna az az állapot, hogy sem a parlamentek közt e részben egyezség létre nem jött, sem a király nem dönthet, tehát nincs költség, mikkel a közösügyi kiadások fedezhetők. Polónyi Géza: Tehát megszűnik az 1867 : XII. tez. tessék a 48-as alkotmányt elfogadni! Elnök (Csenget): Csendet kérek! Hódossy Imre? Bocsánatot kérek, törvényt