Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-539

5g2 639. országos Illés 1900. márczius 1-én, csütörtökön. a mely a fővárosi adminisztráczióban, nemcsak az állam-rendőrségnél és az állami, hanem az aatonom-önkormányzati adminisztráczióban is minden lépíennyomon felötlik: az, hogy az utolsó évtizedekben a főváros terjedése annyira külterjessé vált, hogy ez a körülmény nemcsak az adminisztráczió terén, az iskolaügyben, a beruházások terén, a kövezésnél, a csatornázásnál, a világításnál nagy költséggel terheli a fővárost, hanem az adminisztráczió minden ágánál és így a rendőrségnél is szokatlanul több dolgot és költséget igényel. A másik momentum az, hogy a bíínvádi eljárás behozta a bíínnyomozásnak feladatai és előzetes intézkedései körébe azt, hogy a rendőrségnek és a rendőri tisztviselőknek van abban részük. Ez igen jelentékeny és nagy munkatöbblettel terheli meg a fővárosi rendőrséget, valamint a vidéki adminisztrácziót is. És csak mellékesen jegyzem meg, hogy a vidéki adminisztráczió, vagyis az ország adminisztrácziója ezen bajának szanálása érdekében most folytatom a tárgyalásokat az igazságügyminiszterrel, hogy segítsünk a bajon, mert nem vagyok hajlandó a főszolgabirákat ilyen nagy mértékben terhelni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha ezt megengedjük, akkor az adminisztráczió vallja kárát, (Igaz!) a mit én megengedni nem akarok. A mi eddig történt, az csak kísérlet, és ha arról fogok meggyőződni, hogy ebben az irányban az aminisztráczió kárára haladunk tovább, akkor kész vagyok inkább novellám intézkedést javasolni e tekintetben. (Helyeslés.) Méltóztatnak ebből a költségvetésből látni, hogy ezen czélból személyszaporítást vettem fel. Kijelentem Pichler Győző és Visontai Soma képviselő urak felszólalására, hogy ez a személyszaporítás nemcsak szükséges, de nem is elégséges. És én teljesen igazat adok a t. képviselő uraknak, hogy, ha a személyszaporítás a fővárosnál nagyobb mértékben nem történik, az a közbátorságnak és a bűnnyomozás hatályosságának rovására lesz, a mit én nem akarok. (Helyeslés jobbfélöl.) Hogy milyen érzékkel birok ez ügy iráni, arra nézve jelenthetem a két képviselő urnak, hogy én magam felelősségére, daczára annak, hogy ez a költségvetés még életbe nem lépett, ezt a személyszaporítást már eszközöltem is, mert nem akartam a felelősséget elvállalni azért, hogy a fővárosban a közbátorság e miatt csorbát szenvedjen. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi Pichler Győző t. képviselő úr többi dolgait illeti, nagy elismeréssel fogadom azt, hogy a t. képviselő úr szíveskedett csak hivatkozva azokra, a miket három éven keresztül mondott, azoknak most való ismétlésétől tartózkodni. Én ennek az elismerésemnek azzal adok kifejezést, honorálom azt azzal a kijelentéssel, hogy majd azokat a beszédeket át fogom nézni, és ha vau bennük valami, a mire nézve intézkednünk kell és a mi aktuális, arra nézve intézkedni fogok. (Zajos derültség.) A mi a tolonczügyet illeti, a miről a t. képviselő úr szólt, és elismerem, egész objektivitással, erre nézve ne gondolja a t. képviselő úr, hogy az a körülmény, hogy most az én kormányzatom alatt annyi száz emberrel több tolouczoltátik el, arra lenne visszavezethető, mintha nekem passzióm volna az eltolón czolás. (Derültség.) Ennek oka a kereseti viszonyokban fekszik; hiszen minden ember tudja, hogy az utolsó esztendőben a fővárosban, fájdalom, épen az építési iparban beállott pangás következtében nagy a keresetnélküliség. (Ügy van ! Úgy van! a jobboldalon.) Összefügg ez közgazdasági dolgokkal, összefügg más mozgalmakkal is. Az eljárás olyan, mint eddig volt, nem mondom, hogy teljesen példás, épen nem, és ez szolgáljon feleletül Visontai Soma t. képviselő úrnak is, hogy igenis, én ismerem, mert mindennap, de legalább is minden másnap kerül egy ily természetű akta a kezembe, tehát mondom, én ismerem az eltolóuczozási ügy bajait, mizériáit, hiányait, és egy, a tolonezozási ügy rendezését czélzó szerves rendelet, esetleg törvény előkészítésén dolgozom. (Élénk helyeslés.) A mi az első szónok, Kálmán Károly t. képviselő ur felszólalását illeti, erre röviden csak két szóval felelek. A t. képviselő úrnak abban igaza van, és ebben a házban nincsen senki, a ki el ne ismerné, hogy igenis az állami rendnek feutartása szoros összefüggésben van magasabb, nagyobb, ethikus természetű faktorokkal is, a neveléssel, vallással, erkölcsökkel, kétségkívül. Hiszen nincsen ember, a ki a maga körében, magán téren, nincsen férfiú a kormányzat körében, sem pedig politikus, a ki ezen faktorok jogosultságát, ezen faktorok ápolásának, fejlesztésének, biztosításának a szükségét el ne ismerné. De ez nem teszi feleslegessé a rendészetet. Annak is meg kell lennie, mert ennek preventív, annak megtorló hatálya igenis vállvetve szolgálnak arra, hogy a törvényt, a jogállamot, és a jogrendet biztosítsa. A mi már most Visontai Soma t. képviselő úrnak igen objektív, igen meritórins, és igen érdekes fejtegetéseit illeti, a melyeket én nagy érdekkel hallgattam,, legyen szabad mindenekelőtt azt előrebocsájtanom, hogy azon nem mindennap előforduló és általam megelégedéssel üdvözölt, ritka helyzetben vagyok, hogy vele a mondottak legnagyobb részében egyetértésben találom ma~ gamat. Azért röviden végzek vele. Én kijelentem, hogy egyetértek azzal, a mit mondott, hogy a rendészet ügye én szerintem is minden czélzataiban, minden alkatelemeiben, hatályosan, rendszeresen, egységesen, jól csak úgy szervez-