Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-539
580 539. országos ülés 1900. márczlns 1-én, cstitörtSkSm rendőrséggel a különböző őrségekre nézve is kiszolgáltatást nyerjen. Akárhogy van is beosztva rayonokra, akárhogy patronilleiroz is a rendőrség, lehetetlen állapotok forognak fenn. Egyet lenegy esetet mondok. A budakeszi út] az utóbbi három hónapban egyike lett a legveszélyesebb közutaknak az egész országban. Az emberek nem mernek arra menni, midőn bealkonyodik, mert mindenféle megtámadásnak vannak kitéve. Két év előtt a főváros törvényhatósága az egész budakeszi erdőt megvette és a főváros területéhez kapcsolta. A rendőrségnek ott külön expoziturára volna szüksége, és ennek szükségességét be is látta az államrendőrség vezetősége, de képtelen annak eleget tenni emberhiány miatt. Röviden ráutalva ez állapotokra, át akarok térni az előttem szóló t. képviselőtársam által is fölemlített tolonczügyre, és itt az igen tisztelt miniszterelnök úrhoz megint egy kérelmet bátorkodom intézni. Azt tapasztaljuk, hogy a helyett, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr egyévi kormányzata alatt az eltolonczolások csökkentek volna, a mit vártunk, mert azt hittük, hogy ő a jog, törvény és igazság uralmát a munkásosztályra is ki akarja terjeszteni, az eltolonczolások inkább szaporodtak. Az utóbbi egy évben 551 egyénnel több lett eltolonczolva őrizet mellet, útlevéllel 337 egyénnel több, és végre 159 átkelési tolonczczal volt több. Tehát a tavalyi évben, a miniszterelnök úr kormányzata alatt, mintegy 1000 emberrel több lett eltolonczolva a fővárosból, mint az előző évek bármelyikében. T. ház! Én ezért semmiesetre sem okolom a belügyminiszter urat. De arra akarom felhívni figyelmét, méltóztassék odahatni, hogy az el tolonczolás tekintetében ne járjon el a fővárosi államrendőrség oly könnyelműen, mint az utóbbi két évben. Mert elégséges-e az, hogy ha egy egyszerű kihágási ügyben valakit megbüntetnek és az illető nem tudja hamarosan kimutatni, hogy alkalmazásban van, hogy már azért a főváros területéről rögtön kitiltassék és eltolonczoltassék. A tolonczügygyel kapcsolatosan előttem szóló t. képviselőtársam kifejtette, hogy még mindig ázsiai állapotok uralkodnak a toíonczügyben, hogy tudniillik gyalogosan viszik a tolonczokat faluról falura. Én megreklamáltam annak idején két év előtt azt az átiratot, a melyet a főkapitányság intézett a kereskedelmi minisztériumhoz, és a melyben ; zt kérte, hogy a tolonezügyet a svájezi módszer szerint intézzék. Épúgy, mint van a leadó és feladó póstaintézmény és szolgálat, azonképen Svájczban egyes tehervonatokhoz egy harmadosztályú teherkocsit csatolnak és ebben szállítják el hetenként kétszer a felszaporodott tolonczokat bizonyos irányban. Ha ezentúl vasúton szállíttatnának el a tolonezok, a tolonczügyre vonatkozó statisztikai kimutatás sem lesz olyan szomorú. Az államrendőrség statisztikai kimutatása szerint például tavaly 4102 embert tolonczoltak el. Ez nem felel meg a valóságnak, mert ezek között százával vannak olyanok, a kik egy év alatt háromszor-négyszer tolonczoltatnak el. Kötelezem magamat bárkinek bebizonyítani azt, hogy ma délelőtt például örök időkre kitilt a rendőrség egy embert a főváros területéről, annak pedig egyetlenegy gondja csak az, hogy ha 10 órakor kitiltatott, V2I2 órakor már RákosPalotán legyen, a honnan délután 3 órakor ismét megjelenhetik a főváros területén, és itt azntán heteken át vigan él, a míg csak a rendőrség meg nem találja. Sokszor 6—8-szor is eltolonczolják ugyanazt azt ember egy év alatt, a nélkül, hogy ez a tolonczolás őt bántaná, mert 24 óra alatt ismét megjelenhetik a főváros területén. r És most mi történik? A tolonczházból kiküldik az illetőket a határig és átadják egy kisbirónak. Ez a kisbíró átvesz például két embert, a ki ugyai azon tájék felé megy, az egyik a hatodik faluból való; azt elkíséri faluja határáig, de azontúl, ha nincs ott a kisbíró, vagy a czigány, nem törődik vele, hanem azt mondja : nohát én megtettem kötelességemet, jó napot kívánok, megfordul és ott Nagyja a tolonczot, ki azután vissza jön a főváros területére. A svájezi rendszerre vonatkozólag — erre felhívom a miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek a figyelmét, — már 1897-ben átiratot intézett Rudnay főkapitány úr a kereskedelmi miniszterhez. Nem tudom, vájjon teljesen innen merítette-e a fdmerűlt eszmét, mert ezt én már bővebben kifejtettem a házban az 1897-iki költségvetés tárgyalása alkalmával. E rendszer szerint a főkapitány úr, mint mondám, azt javasolta, hogy vasúton szállíttassanak a tolonezok. A modern államokban mindenütt így szállítják őket, még pedig, a mint említettem, a tehervonat mellé hozzácsatolnak egy harmadosztályú kocsit, a mely egészen illetőségi helyükre viszi a tolonczokat, a hol azután kiszállítják őket. Hetenkint két ilyen meneteléssel el lehet a czélt érni. Egyetlenegy dologra akarom még felhívni a t. ház figyelmét, a melyet azután nem is veszek tovább igénybe. Ezek a rendőrségnek intézkedései a közúti vasutakkal szemben. Az utolsó évben a rendőrség kimutatása szerint a közúti vasútaknái történt 41 halálos baleset, 84 súlyos és 49 könnyű megsebesülés. Ilyen nagy számban balesetek sehol a világon elő nem fordulnak, csak nálunk. Felkérem tehát a belügyminiszter urat, méltóztassék intézkedni, hogy az illető közúti vasúttársaságok arra utasíttassanak, hogy kövessenek el mindent, hogy ezen nagyszámú balesetekntk elejét vegyék. A rendőrségnek pedig a legnagyobb erélylyel arra kellene hatnia, hogy
