Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-539
§89. országos ülés 1900. márczius 1-én, csütörtökön. 579 és kijelentette, hogy azok a dolgok részben egyáltalán fenn nem állanak, vagy pedig nagy részt el vannak ferdítve. Azóta a felhozott események lebonyolítottak, részint pedig bejárták az illetékes retortákat és a törvényszéknél tárgyalás alá jutottak. A törvényszéki tárgyalások eredménye, azon vizsgálatok eredménye pedig teljesen igazolta mindazon állításokat és ténybeli adatokat, melyeket itt felsorolni bátor voltam, és amelyeket az akkori belügyminiszter úr kétségbe vont. Azért utalok ezekre a dolgokra — a nélkül, hogy beszédem érdekességét emelni akarnám azzal, hogy ismétlésekbe bocsátkozzam, — mert tudom, hogy a belügyminiszter úr, ha arra a meggyőződésre jut, bogy az akkor felsorolt tények immár jogérvényes törvényszéki ítéletek által szankcziónálva vannak, ebből az érdekelt tisztviselőkre nézve le fogja vonni a konzequencziákat és a rendőri kérdésnek ezt a részét saját hatáskörében el fogja intézni. Én itt a rendőrségi tételnél azért szólalok fel, hogy utaljak elsősorban arra a túlterheltetésre, a melyben az államrendőri tisztviselők szenvednek. Itt is azon munkálatot veszem alapúi, a mely immár negyedszer jelenik meg, tudniillik az államrendőrség kimutatását és évi jelentését. És utalok arra, a mit már a sajtóban is minden alkalommal hangoztattam, hogy azért uralkodnak lehetetlen állapotok az államrendő'rségnél és azért nem tud ez feladatának megfelelni, mert az óriási ügyforgalommal szemben a személyzet száma oly aránytalanul csekély, hogy az ügyforgalom helyes lebonyolítása fizikailag teljesen ki van zárva. T. ház! 82 tisztviselő van alkalmazva a budapesti államrendőrségnél, a kik közül egyenkint mindegyiknek 6242 ügydarabot kell elintézni, tehát naponta 20 darabot. Ha még hozzászámítom a segédtisztviselőket, az úgynevezett Írnokokat, a kiknek száma 39, akkor 4230 ügydarab esik egy tisztviselőre. Ezzel szemben a rendőrség kimutatta, bogy az óriási ügyforgalom daczára 1898 ban 1035 darab hátraléka van. Ez roppant fényes eredmény, a melyet egyetlen közhivatal sem bir kimutatni, hogy tudniillik olyan óriási ügyforgalom mellett a hátralék mégis ily csekély. De ha elképzeljük, hogy minden egyes ügynél ép a rendőrségnek mily lelkiismeretességgel és alapossággal kell eljárnia, nehogy igazságtalanság és törvénytelenség történjék, akkor, ha a segédtisztviselőket is beleveszem, kérdezem, mikép lehetséges, hogy lelkiismeretesen, buzgalommal, törvénytudással és a körülmények latolásával 4230 ügyet intézhessen el évenkint egy-egy tisztviselő? De tovább megyek. Érdekesen illusztrálja ezt a körülményt egy másik kimutatás, a melyet szintén hivatalosan a rendőrségtől vettem. Annak igazolására, hogy a túlterhelés mennyire érinti a tisztviselőket, engedjék meg, hogy ezen ügyforgalommal szembeállítsam az állami tisztviselők és alkalmazottak egészségi állapotát. A következő hivatalos kimutatás illusztrálja a közegészségügyi állapotokat az államrendőrségnéí. Miután ott teljesen ép, egészséges és rendesen javakorbeli emberek vannak alkalmazva, alig néhány kivétellel, tisztán az óriási megterheltetés igazolja azt a szomorú statisztikát, melyet felmutat az államrendőrségnek 1898-ik évi működéséről szóló jelentés. 99 fogalmazó tisztviselő közül 45, tehát 548°/o átlag egyenként 21 napon át volt beteg és távol a hivataltól; ez összesen kitesz 3888 munkanapot egy évben. 49 kezelő tisztviselő közfíl 20 betegedés volt, a mulasztás 1351 munkanap. Az őrségnél, melynek létszáma 745, összesen 488 betegedés fordult elő, a mulasztott munkanapok száma 12.972. Ily óriási mulasztások mellett, a tisztviselőknek és a közegeknek ily megromlott egészségügyi állapota mellett intéz el egy tisztviselő 4000 és egynéhány ügydarabot. Az idei költségvetés tényleg személyszaporítást vesz fel, ez azonban a túlterhelésen nem fog segíteni, mert az új bűnvádi perrendtartás oly nehéz, oly nagy feladatokat ró a rendőrségre, hogy ez a szaporítás, a melyet én örömmel üdvözlök, épen nem áll arányban azzal a munkával, melyet az új bűnvádi perrendtartás a rendőrségre hárít. Éz a túlterheltetés tovább nem tarthat, és bármily áldozatokba kerüljön is, a kormányzatnak kötelessége ezen segíteni a főváros közbiztonsága érdekében, mert mennél jobban felszaporodik a munka, annál inkább romlik a közbiztonság a fővárosban. Ha megnézzük a statisztikai kimutatást, azt látjuk, hogy a bűnügyi osztálynak tavaly 2160 ügy darabbal nagyobb volt a forgalma, tehát kétségtelen, hogy a közbiztonság nálunk nem emelkedik, hanem évről-évre jobban veszélyeztetik. Ez a 2160 ügydarab nem áll arányban a főváros lakosságának szaporodásával s így kétségtelen, hogy ez a horribilis szám a közbiztonság gyengülését jelenti. Ez alkalommal tisztán erre akarok kiterjeszkedni s az államrendőrség egyéb hiányait nem akarom feltüntetni; ezek a lehetetlen állapotok uralkodni fognak addig, míg a rendőri tisztviselők és alkalmazottak száma legalább 30 százalékkal nem emeltetik. Nézzük, hogy a 755 egyénből álló őrség hogyan tehet eleget szolgálatának. Egyetlenegy főváros sincs egész Európában, melynek oly óriási külterülete lenne, mint épen Budapestnek. Az úgynevezett kültelek a hatodik kerületben kétszer akkora, mint a beltelek. De, ha veszszűk a hetedik kerületet, ott háromszor akkora a kültelek. Lehetetlenség, hogy ez a város 745 főnyi 73*
