Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-539

578 S8e- országos Més 1900. márczlns 1-én, cs«t8rt8k8n. hogy ezt a kérelmet ne támogassam. Remélem, hogy a belügyi kormány legközelebb elő fog állhatni azzal, hogy ezen szégyenteljes állapot megszűnjék, és hogy úgy, a mint más czivilizélt államban, ez a tolonezozás nálunk is ä vasutak igénybevételével minél nagyobb gyorsasággal történjék. A rendőri előnyomozásról szólván, méltóztatnak tudni, hogy a rendőri előnyomozásnak egyik lefontosabb tényezője maga a rendőrség egyrészt, másrészt az a testület, melyet a bíróság a bűnügyi vizsgálatok teljesítésére kirendelt. Mindenütt áthatja már a rendőri főhatóságokat és belügyi kormányokat az a tudat, hogy ezen egyéneknek szakszerű kiképzése az első biztosíték arra, hogy az előuyomozás helyesen elérhető legyen, hogy azután, a ki helyesen van kiképezve, úgy a tárgynak a megválasztásában, a helyszínnek helyes megvizsgálásában, valamint a bűnjelek kikutatásában a legjobban fogja feladatát teljesíteni. Fájdalom azonban, nem meglepő, hogy Magyarországon a rendőri intézmény fenállásának harmadik évtizedében még ma sem birta a rendőrség azt a intézményt, mely minden czivilizált államban megvan, a rendőri muzeumot megalkotni. Én sokszor felemlítettem már ezt és a mióta tagja vagyok e háznak, majdnem minden költségvetés keretén belül felemlítettem ezt. Hiszen mindenütt azt tapasztaljuk, hogy az ilyen rendőri muzeumok nemcsak, hogy szerveztetnek, hanem mint méltóztatnak tudni, néháy hónappal ezelőtt Bécs városa kiállítást is rendezett a rendőri múzeum tárgyaiból, a szakemberek számára. Egész Európából a szakemberek odagyültek. Volt Gráczban egy Vargha Gyula nevű ügyész, a ki ezen bűnjelek összeállításának, megszerzésének és a előnyomozat nagy kérdésének tanulmányozására szentelte magát és ez rendezte a kiállítást. Mit tett az osztrák belügyi kormány ? Ezt az embert, a ki ott Gráczban csak kisebb tisztviselője volt a bűnügyi igazságszolgáltatásnak, felhívta Bécsbe, külön tanszéket szervezett neki az egyetemen és most ott ez a volt ügyész és vizsgáló biró előadásokat tart a bűnügyi előnyomozás és vizsgálat tudományából, és ő egyáltalában az az ember, a ki Bécsben ezt a rendőri muzeumot fent is tartja. Két-három évvel ezelőtt nálunk is megindult e,gj ilyen mozgalom, és gondolom, a ház mostani t. elnöke, sőt talán már Hieronymi kezdeményezésére a rendőri múzeum megbeszélés tárgyát is képezte a belügyi kormányzatban. Az igazságügy minisztériumban azonban azon akadt meg a dolog, hogy a bűntető törvénykönyvnek van egy szakasza, a mely azt mondja, hogy ezeket az elkobzott eszközöket, melyek a büntetendő cselekmény elkövetésére Bzolgáltak, ha a törvény ezek elkobzását parancsolja, meg kell semmisíteni. így történt azután, hogy a rendőrség csakis valami különös kedvező esetnél, a hol a megsemmisítés nem történt meg, mégis jutott egyes eszközök között s a saját szorgalmából mégis létesített egy kis bűnügyi muzeumot. A legtöbb eszközt azonban megsemmisítették, vagy pedig a büntetőtörvénykönyv szerint elárverezték, és úgy történt, hogy a fővárosban, a mint az kiderült, a betörők a legkitűnőbb fúró-eszközöket rendszerint a rendőrségi és büntetőbírósági árveréseken vásárolták. Nincs ebben túlzás. Megállapított tény ugyanis ez, a melyet az akkori belügyminiszter is itt e házban elismert. Malmost ha látjuk, hogy ennek az intézménynek szükségét mindenki elismeri, hogy a rendőrség a maga csekély eszközeivel igyekszik egy ily muzeumot a maga szerény körében létesíteni, ha látjuk, mily fontos ez az instituczió, akkor joggal kérhetem fel a t. belügyi kormányt, hogy ennek létesítését minél inkább előmozdítani és ezzel is a helyes büntető jogszolgáltatást előmozdítani igyekezzék. Ezeket voltam bátor előadni és ezzel kapcsolatban még csak az a kötelességem, hogy nyilatkozzam azokra a tételekre nézve, a melyeket vitattam. Azokból az elvekből kiindulva, melyeket kifejtettem, minthogy az állami rendőrség szaporításának szükségét magam is hangoztattam és belátom, a magam részéről ezeket a tételeket elfogadom és megszavazom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Major Ferencz jegyzői Pichler Győző! Pichler GyŐZŐ: E költségvetés keretében, midőn az államrendőrségi tételről van szó, mindig bátorkodtam a t. ház szíves figyelmét igénybe venni. Mielőtt azonban áttérnék azokra, a miket ma a t. ház, illetőleg a kormány figyelmébe bátorkodom ajánlani, engedjék meg, hogy néhány szóval rekrimináljak, a múltakban itt elmondottakkal csak általánosságban foglalkozzam és egyetlen jelenségre utalhassak. Szükségessé teszi ezt az a körülmény, hogy ma itt, midőn az államrendőrségi tételt tárgyaljuk, a t. miniszterelnök úr foglalja el a belügyi tárczát és az ő hatáskörébe tartozik az intézkedés. Egyetlen kérést intézek csak a t. miniszterelnök úrhoz, és ezzel a kéréssel már is beszüntettem minden rekriminácziót azokra nézve, a miket én három költségvetés alkalmával elmondottam. E kérés egyszerűen csak az, hogy szíveskedjék a t. belügyminiszter úrnak a rendelkezésre álló közegekkel azon tényekre és azokra nézve magának jelentést tétetni, a miket én körülbelül három év óta, mint ténybeli támadásokat a rendőrségi intézkedésekre vonatkozólag megtettem. E kérelmet azért terjesztem elő, mert annak idején, a midőn az egyes eseteket felsoroltam, minden volt belügyminiszter azon informácziók alapján, melyeket alantas tisztviselői neki adtak, egyszerűen felkelt