Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-539

574 539. országos Ülés 1900. márezlns 1-én, csiitörí5k§n. vagy az európai czivilizáczió keretében helyt foglalni akaró állam feladatainak súlyát. Különösen mióta Magyarország polgársága nagyobb feladatokat támaszt a rendészet iránt, és különösen mióta bűnügyi jogszolgáltatásunk is erősebb lépésekkel haladt előre, mióta alaki büntetőjogunk, bűnvádi e'járásunk, jobban és jobban hozzásimul a haladottabb felfogáshoz, sőt ezen haladottabb felfogásoknak és elveknek kodifikácziójáróí egy modern bűnvádi perrendtartást létesített: csakhamar kezdik észrevenni azok a körök is, a melyek bizonyos szeretettel vannak ama megyei autonómia és megyei Nagyományok iránt, a kik tehát evvel együtt, úgy vélik, hogy az ezen rendszerből kiépült rendészet iránt is hasonló jóindulattal, szeretettel és ragaszkodással kell viseltetniük, mondóm, mégis észreveszik, hogy a magyar államnak ezen fokozott igényei és haladása mellett nagy aránytalanság keletkezett a feladatok és az igények, azaz a rendőri szervezet és a rendőri erő között. És azért látjuk, hogy ime még azok is, a kiknek taláo különböző a nézete az állami igazgatásnak a jökőben miként való szervezése szempontjából, és még azok is, a kiknek egészen eltérő a nézetük, a kik az államigazgatást az állam központosításának szoros eszméi szerint akarnák létesíteni, a kik tehát a régi megyei autonómia, a megyei és különösen a helyhatósági szervezet mellett kívánnák a közigazgatást létesíteni: a rendészet tekintetében, a rendőr iutézmény jövendőbeli kiépítése tekintetében, ha a rendészet helyes feladatai, különösen a magyar nemzeti államnak helyes kiépítése iránt jó érzékkel bírnak, kétségtelenül a rendőrségnek általános államosítását óhajtják. Én legalább így vélekedem, és ha talán nem is fejezem ki mindenkinek a nézetét ebbeu a táborban, a saját magam szempontjából kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon állapottal szemben, a mely ma Magyarországon uralkodik, én a magam részéről a rendészeti szervezetnek az állami főhatóság alá való helyezésének vagyok feltétlen híve. Ezzel, azt hiszem, nem vétek az autonómiai eszmék ellen, nem vétek azon elv ellen sem, a mely Magyarországot szorosan a megyei szervezetben kívánja fentartani. Mert kétségtelen, — és különösen hivatkozom azokra, a kik ezen feladatoknak miként való létesítésével foglalkoztak, — hogy ez a két feladat egymástól elválasztható, és hogy a legerősebb helyhatósági intézmények létesítése, a megyei autonómia legteljesebb fentartása mellett azért a rendőrségnek egységes szervezése és az állami főhatóság, az állam tekintélye alá való helyezése azért egymás mellett megférő és összeegyeztethető feladat. Ezzel szemben semmi egyéb nem szükséges, mint a mit beszédem bevezetésében mondottam; hogy létesíttessenek a személyes szabadságnak kellő biztosítékai, valamint az egyéni jogoknak is kellő bázisai. Hivatkozhatom e tekintetben Angolország példáj hol bizonyára a legmesszebbmeuőleg vannak létesítve azok az intézmények, a melyek az önkormányzatnak folyományai; de azért a rendészet a maga tökéletes kifejlesztésében az államhatalomnak van alárendelve, ós azért erős szervezetével képes megküzdeni nemcsak a közrendnek ellenségeivel, hanem egyúttal magának a nemzeti államnak is biztosítékát képezi. T. képviselőház! A lefolyt nemzetiségi vita során felsorolták úgy a szónokok, valamint a t. miniszterelnök úr is azokat a feladatokat, a melyeket meg kell ragadni, és a melyeknek kapcsán a nemzetiségi kérdés egyik, vagy másik irányban megoldható. Kétségtelen azonban, hogy ezzel kapcsolatban az államrendészet is egy olyan eszköz, a melyhez ezen kérdés megoldásánál hozzá kell nyúlni. És felhívom az igen tisztelt kormány figyelmét azon rég hangoztatott felfogásra is, hogy addig is legalább, a míg az államrendészét Magyarországon a maga teljességében nem létesíthető, azon határmegyékre, a hol az államellenes irányzatok sokszor mélyebben szoktak beleékelődni a társadalomba, és a hová külföldről és különösen azon államokból, a honnan az izgatások Magyarország felé ki szoktak indulni, leginkább szokták odadobni az izgatás parazsát, és a hol leginkább szoktak érvényesülni azon izgatók és felbujtók, a kik az államrendre, a társadalomra és a mi nemzeti fejlődésünkre annyira ártalmasak, hogy azon határvármegyékre addig is kiváló gondot fordítson. Ezzel kapcsolatban, t. képviselőház, áttérek a magyarországi rendőrszervezetek között azon egyetlenegy szervezetre, a mely államilag van szervezve, tudniillik a fővárosi államrendőrségre. Mielőtt azonban ezt megtenném, még csak egygyel akarom kiegészíteni felszólalásomat, a melyben én magamat azon elvnek hívéül vallottam, hogy Magyarországon az álhmirendészet államosíttassék. Rá akarok még mutatni arra, hogy ime, a mai állapot fentartását bizonyára senki sem óhajtja, és mégis ezen mai állapottal szemben is, a mely a mostani törvéuyeink szerint szorosan a megyei rendszerhez és a választási rendszerhez van hozzáfűzve, mit tapasztalunk? Hogy azért a reudészet vezetői a vidéken, értem a főkapitányokat s a rendőrkapitányokat, mégis a főispán által vannak életfogytiglan kinevezve. Tehát ők kinevezett, tisztviselők, és már is nincsenek alávetve a helyi hatóságok és önkormányzat semmiféle ellenőrzésének. Tehát a kinevezési rendszernek ama hátrányai, a melyeket az önkormányzati tényezők ellen szoktak felhozni, ezeknél érvényesülnek, de e rendszer